Színes autók fekete mozdonyok között. A Citroënnél szétszereltek, a Mininél összeraktak, az Audi a gyári múzeumból csipegetett. Már a parkoló is felért egy jobb kiállítással, a csarnokban pedig hatalmas sóhajok szakadtak fel a publikumból, amíg a vágy titokzatos tárgyain legeltette szemét.
Az Oldtimer Expót én már a helyszíne, a budapesti Vasúttörténeti Park miatt is kedvelem. Ha az embernek tele lesz a feje a sok régi és nem annyira régi két- és négykerekűvel, csak kimegy a szabadba, és hatalmas, százkerekű, koromfekete gőzmozdonyokon mászkálásokkal, valamint a kerti kisvasúton való körözéssel relaxálhat. Vagy egyszerűen elterülhet a gyepen és nézheti a kék eget húsz percig, mielőtt újra beleveti magát a C betűt formáló vasúti indóház forgatagába.
Kétszáz veteránautót végignézni komoly sokkhatást okozhat, és még hozzá kell adni a parkolóban álldogáló oldtimerek számát, amelyekkel a rendezvényre látogató veteránautó-tulajdonosok érkeztek. VW Karmann-Ghia, Alfa kabrió, faros Ikarus, Lada taxi, Opel Commodore, Citroën DS és még vagy ötvenféle régiség álldogált szép sorban − akinek nincs pénze jegyre, már ott komplett kiállítást láthatott. Aki pedig megvette a méltányosan árazott belépőt, kisebbfajta mennyországba került. Százéves az Audi és a Morgan, kilencven a Citroën, hatvanéves a KGST, ötvenéves a Mini − ha gonosz lennék, azt mondanám, ilyen apropók köré könnyű jó rendezvényt kanyarítani.
De egyfelől nem vagyok gonosz nagyon, másfelől pedig tudom, mennyi erőfeszítéssel jár egy ilyen seregszemle összelegózása és lebonyolítása − úgyhogy részemről riszpekt mindenkinek, aki a projekten dolgozott. Az idei Expo főbb slágertémáit már a hétvége előtt felsorolta Tóth Zoli kolléga a kedvcsináló előzetesben , én pedig megpróbálom sok-sok kép segítségével, némi kategorizálással átadni az élményt, ami az idei Oldtimer Expón ért.
Audi 100
A főbejárat felől érkező látogatóknak a centenáriumát ünneplő Audi kollekciójánál gyökerezett földbe először a lába. A kiállított járművek nagyrészt a gyári múzeumból érkeztek, és a cég előéletéhez tartozó Auto Unionok, NSU-k, Wandererek, Horchok, DKW-k és NSU-k között elegáns luxuskabriók éppúgy akadtak, mind durva versenygépek. A jónép főleg a két, Walter Röhrl által vezetett amerikai terminátor előtt kattogtatta megállás nélkül a fényképezős mobilját.
Az S1-es Audi Quattróval a hírhedt Pikes Peak hegyre felfutó versenyen döntött pályacsúcsot a legendás pilóta 1987-ben, itt egy videó, ahol megtekinthető a mester vezetéstechnikája. A Murvás útra elöl-hátul hatalmas szárnyak nyomták a direkt arra az alkalomra megépített S1-es célszerszámot.
A másik szörnyeteg, az Audi 200 Turbo Quattro Trans Am, melyet Röhl, illetve Hurley Haywood és Hans-Joachim Stuck az USA túrauató-bajnokságában hajtott, valójában az S1-es technikáját rejtette, csak pályaviszonyokra adaptálva, és még harminc lóerővel erősebb, 630 lóerős motorral. A három versenyző 1988-ban bajnoki címet autózott össze az Audinak úgy, hogy a 13 futamból nyolcszor állhattak a dobogó legfelső fokán.
A stand legszebb autójából, a hatalmas Horchból csak úgy sugárzott a kifinomult elegancia − a magyar szívnek mégis a mindössze tizenöt lóerős Wanderer volt a legkedvesebb. Ezt önjáró fűrészgépnek használták, amikor mai tulajdonosa, Varga Jenő rábukkant és megmentette. A típusból mindössze öt darab maradt fenn, még a gyári gyűjteményből is hiányzik.
Mini 50
Ezer négyzetméteres kiállítótérben mutatták be a Mini Club Hungary tagjai a Minik evolúcióját. Láthattunk Mini raliautót, Mr. Bean-Minit, favázutánzattal díszített Mini kombit, luxus Minit (leánykori neve: Riley Elf) és az ország egyetlen Mini Moke-ját is meg lehetett csodálni. A magyar megszállottak egy csapata az osztrák Michael Hwezda irányításával az expó három napja alatt összerakott és beindított egy ritka, 1964-es Mini Cooper S-t. Szombat este leleplezték a Mini kabriójának új változatát, előtte pedig a minisek a fővédnök brit nagykövettel, őexcellenciája Greg Dorey-val az élen megkocsikáztatták a Tűzoltó utcai gyermekklinika kis betegeit, majd hatalmas felvonulást csaptak a fővároson keresztül.
Az Expón a megszállottak hosszasan tanulmányozhatták az egyes évjáratok és modellváltozatok közötti eltéréseket, megfigyelve, hogyan változtak az emblémák, a hűtőmaszkok, a felnik, a műszerfalak. Én leginkább azzal töltöttem az időmet, hogy megpróbáltam elképzelni, hogyan fért el ezekben a nagyobb zsebben jól elférő matchboxokban egy jól táplált brit mintacsalád. Tudom, tudom, Sir Issigonis legendás térkoncepciója − de azért mégis… Nyilván csak akkor derül ez ki, ha pár napig vezethetek egyet − bár nem tudom, van-e olyan elszánt Mini-tulajdonos, aki hajlandó lenne ekkora áldozatra.
Citroën 90
A francia vállalkozó, André Citroën 1919-ben kezdett autógyártásba − ő és utódai számos különleges alkotással lepték meg az autóvásárlókat az elmúlt kilencven évben. Az én kedvenceim: az önhordó karosszériás, elsőkerék-hajtású Traction Avant, a Rút Kiskacsa CV2, az istennői DS19 és 21, valamint az elegáns, Maserati-motoros SM. Az utóbbiból most nem volt kiállított példány, a többit azonban elnézegethettem, sőt, megtekinthettem egy különleges akciót is.
Egy Kacsát rendszeresen elemeire bontott, majd összeszerelt két markos férfiú, akiknek a nyolcperces szintidejébe némi kedélyes borozgatás is belefért. A produkciót figyelve a fiamban az a mély meggyőződés alakult ki, hogy a haverokkal ők is tudnak autót építeni, ha pár hétre kölcsönadom a garázst. Az Expón kiállított Citroënek közül egy kék DS 21 kupé volt a kedvencem: ilyen rövidített tengelytávú, kétajtós, Masertai-motoros géppel nyerte Robert Neyret és Jacques Terramorsi 1969-ben és 1970-ben a Marokkó ralit.
Morgan 100
Az ifjú H. F. S. Morgan ripityára tört egy 3 lóerős Benzt, amikor vezetni tanult, de ez nem vette el a kedvét az autózástól. 1906-ban szervizt nyitott, illetve egy Wolseley busszal fuvarozta a vállalkozó kedvű utasokat Malvern és Gloucester között. 1909-ben építette első saját járművét, egy Peugeot motorral hajtott, együléses, csővázas, háromkerekű autót. A családi céget az autókra adott előlegekből fejlesztette, és kellő alapozás után 1912-ben hozta létre a Morgan Motor Companyt.
Régi Morganek a kiállításon nem voltak, de a mostaniak is nagyjából úgy néznek ki, mint az ötven évvel ezelőttiek. Kivétel az Aero 8, ami úgy fest, mint egy idézőjelbe tett múltidézés. Emiatt sokan imádják, mások utálják, én magam az előbbi csoportba tartozom. Ha már ilyen szép kerek évforduló van, a TC vadembergárdája, ööööö, bocsánat, szakembergárdája is rövidesen kipróbálja ezeket a kortalan gépeket, a magyar Morgan-szalon kínálatából szemezgetve.
KGST 60
Örömteli évforduló, vagy sem, a tény attól még tény marad: a szocialista országok a Nagy Testvéri Szovjetunió vezetésével hatvan évvel ezelőtt alakították meg a KGST-t, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. A korszakra a kiállítás területén szétszórva számos autó emlékeztetett. Gazdagon felszerelt 120-as Skoda, szerényen kucorgó Kispolszki, egy gyönyörűen restaurált Skoda 110 R kupé, ötvenes évekbeli Moszkvics, fekete állami Csajka, többféle Volga és persze a magyar ipar büszkeségei, a faros Ikarus 55 és a Bamakót megjárt Csepel teherautó. És egy igazi különlegesség: Trabant-technikára alapozott Formula Easter versenyautó, amiből egyetlen példány van Európában, az is magyar tulajdonban. Állítólag egészen gyors, hiszen a hatvan lóerőre izmosított Trabi-motornak mindössze 300 kilós tömeget (plusz a versenyző) kell mozgatnia.
Németek, olaszok, franciák
Az évfordulós standok mellett természetesen még számos egyéb veterán között lehetett bolyongani. A német ipart egy elég jó BMW-válogatás, továbbá Mercedes youngtimerek, egy szemléltető céllal félbevágott farmotoros Merci, egy katonai VW Kübelwagen és egy fóliasátor alatt zöldellő Porsche 911-es képviselte. Amikor a BMW-k között megláttam a fehér, cápaorrú 316-ost, hosszasan téptem a nem létező hajamat, arra gondolva, hogy meggondolatlanul eladtam vagy tíz évvel ezelőtt az én 1977-es 320-asomat, ami most már akár OT rendszámos veterán autó is lehetne.
A francia választékot a Citroënek mellett néhány Peugeot képviselte, köztük egy gyönyörű 404-es kupé, amit a Pásztor-Classic állított ki. Az egyik standon ott álldogált egy Renault R12-es is, az alulmúlhatatlanul vacak minőségű Dacia 1310-esek licencadó típusa, továbbá a parkolóban sikerült felfedezni egy Matra 530 LX-et, ami olyan csúnya, hogy az már szép.
Az olasz felhozatal sem tengett éppen túl a kínálatban, de azért piroslott itt-ott pár szép darab, például egy Ferrari Dino, egy hathengeres motorral gyártott 1500-as Fiat kupé, meg egy Alfa Romeo 2000 GTV, és voltak Fiat X1/9-esek is.
