Very British
Veteránautó-kiállításról nem hiányozhatnak a klasszikus brit modellek. E kritériumnak megfelelően volt itt minden: gondosan felújított MG és Austin roadsterek, világszép Jaguar E-type-ok, egy 1936-os Rolls Royce, amely a királyi családé volt egykoron, és Aston Martinok a Kes Mustang standján. Warvasovszkyéknál is szereltek az Expo alatt, természetesen egy Jaguar E-t. Náluk lehetett látni az egyik nagy kedvencem, a Jaguar XJS kabrióváltozatának egy 12 hengeres motorral példányát is.
Csikós, Kern és a Rolls Royce
Ha már a brit autóknál tartunk, itt számolok be arról a happeningről is, amelyben az írás találkozott a szóval és a képpel, és mindez a közönséggel. Szombat este Csikós kolléga Magyar firkász égései a Rolls-bemutatón című nagyszerű írását olvasta fel Kern András, miközben a háttérben Csikiről készült képeket vetítettek, többek között egy olyat is, amelyen egy papírt tart a kezében, rajta a szöveg: "Beszoptam. Hülye vagyok." Én onnan tudom, hogy egy írás jó, hogy az olvasása közben az irigységtől összerándul a gyomorom. A rolls-os Belsőség-cikk után hosszasan görcsöltem és sárgultam, így annak értékeihez kétség sem férhet.
Kern művész úr rutinosan, szordínósan kezdett, de fokozatosan belemelegedett az előadásba, és jól átadta az ön- és köziróniát, mely meghatározó stíluseleme annak a nyugat-balkáni korrajznak, ami az írásból kikerekedik. Én még délután is próbáltam rávenni Csikóst, hogy jöjjön el és hallgassa meg a felolvasást, de nem tudtam meggyőzni., Belsőség-találkozóra kellett mennie. Ott volt viszont a család többi tagja, vagyis anya és a gyerekek, akik közösen próbálták videóra venni az előadást, aminek az lett a vége, hogy senki nem nézett a kamerába, viszont mindenki ide-oda rángatta. Na, azt a felvételt szívesen megnézném − önöknek pedig íme, néhány kép a felolvasó félóráról.
V8 vasak az USA-ból
Egész jó kis kollekció kerekedett volna, ha a szétszórtan kiállított amerikai klasszikusokat egymás mellé rakjuk. Láthatóak voltak az RPM etalonminőségben restaurált vasai, így a fekete Mustang és a tűzpiros 3. generációs Chevrolet Corvette, és egy észbontó formájú Dodge Charger. A Kes Mustangnál a Ford irgalmatlan méretű Galaxie kabriója és egy Mercury Cougar hardtop kellette magát − ez utóbbiról már nyílt titok, hogy Winkler új szerzeménye, ez váltja az MX5-öst a főszerkesztői flottában. De ha már Amerika, meg lehetett vizsgálni a bánkis tanárok és diákok által tavaly felújított fekete T-Fordot és egy II. világháborús Jeepet is.
Made in Japan
Japán autót oldtimertárlaton keveset látni − itt sem volt sok, azok viszont érdekesek voltak. Nekem nagy kedvenceim a Datsun Z kupéi, amelyek formáját bevallottan a Jaguar E ihlette. Nos, ezekből hármat is lehetett látni, restauráltat is, eredeti állapotút is. Csikós kolléga szerint ezek elég kemény birkózógépek , de azért valljuk be, kevesen szaladnának el, ha hozzájuk vágnának egyet. Akár a Datsun Z-k, a Pininfarina formatervező stúdiója által megrajzolt Nissan/Datsun Gloriák is elsősorban Amerikában voltak népszerűek.
Sokadalom a Duna-parton
Az Oldtimer Expo egyik népszerű kísérőprogramja lehet a jövőben a Duna-parti veterános Sokadalom. A koncepció az, hogy egy megadott időpontban spontán összecsődülhetnek a budapesti alsó rakparton a tavasz illatától megrészegülve amúgy is a városban tekergő veteránosok, és jól megnézhetik, kibeszélhetik egymás autóját és motorját. A kezdet biztató: a szombati első összeröffenésen megfordult legalább nyolcvan autó és kábé ugyanannyi motorkerékpár, mindenféle évjáratban és kategóriában, jellemzően a 60-as, 70-es évekből.
Ha a kezdeményezés szokássá válik, csodákat lehet majd itt látni, ráadásul kordonok nélkül, testközelből és teljesen ingyen. Most, első alkalommal is voltak gyönyörűségek! Soroljam? Két Lincoln Continental, két Caddy, Mercedes 190 kabrió, 500-as Fityók, a Magyar Honvédség szöcske-prototípusa, Opelek kétajtós, négyajtós és kombi kivitelben, Volvo Amazon, Citroën Méhari, Fiat 127, Salmson Val3, Zastava 750. A motorosok közül tiszteletét tette egy pannoniásokból, vespásokból álló nagyobb különítmény, de láthattunk IZS-t, Verhovinát, Suzukit, BMW-t is.
Drótszamarak a múltból
Két- és háromkerekűekben sem volt hiány a hétvégén. A legnagyobb durranás Németországból, az Audi múzeumából érkezett. Igen, a négykarikások a hetvenes években megpróbáltak motorkerékpárt gyártani! A Z 02 jelű prototípus ma is meggyőzően mutat, kár hogy végül nem került sorozatgyártásba. Afféle elegáns, mégis sportos utcai gép lehetett volna, a BMW ellenfele. Így azonban csak ez az egyetlen darab létezik belőle, amivel 1976-ban lefutottak úgy ezer tesztkilométert − naná, hogy féltve őrzött darabja a gyári gyűjteménynek.
A magyar motorkerékpározás aranykorát a Pannonia MGTSZ (nem mezőgazdasági termelőszövetkezet, hanem a Magyar Gépjárművek Túra Szakosztálya) kollekciója elevenítette fel. Voltak sima és fullos utcai változatok, sportgépek, oldalkocsis kivitelek. A csarnok másik oldalán a Rigások is kiállítottak, standjukat diaporámával tették hangulatossá, akárcsak a Royal Enfield, ami a Morganhez hasonlóan valójában nem veterán, csak nagyon annak látszik − ezeket a motorokat Indiában gyártják, hatvanéves brit licenc alapján. De aki alaposan körbejárt, láthatott Vespákat, BMW-ket, Apriliát és Moto Guzzit − jeléül annak, hogy a veterán motorozás is felszálló ágban van Magyarországon.
Klasszikusok a polcon
Ahol ennyi jármű és látogató van, természetes és kívánatos kiegészítésként a modellezők is megjelennek. Egyedi építésű maketteken lehetett nyomon követni a magyar autóbuszgyártás főbb állomásait, mindenféle méretarányú és kategóriájú makettek között lehetett akár órákon át válogatni, és az RC-modellekkel is meg lehetett ismerkedni. Vérző szívvel hagytam ott egy 1:18-as Pontiac GTO-t, de hogy ne távozzak üres kézzel, vettem egy aprócska Trabant Trampet az otthoni gyűjteménybe.
Alkudozhattam volna régi prospektusokra és fekete-fehér Autó Motorokra is, de a válság nagy úr, húzzuk a nadrágszíjat, hogy legyen benzinre való továbbra is. Mert klassz dolog a makett, de egy 1:1-es igazi autóban tekerni a kormányt, na, az az igazi, legyen bár veterán a jármű, vagy valami új cucc, aminek hátra van még vagy huszonöt-harminc éve a dicsőséges nyugdíjas korig.
