Nem kell üveggömbbe bámulni ahhoz, hogy tudjuk: a „személyire viszem az autót” korszak lejárt. Aki mostanában azt tervezte, hogy lecseréli harmincéves Skodáját, Komár mopedjét, biciklijét, esetleg Medzsó-gyűjteményét egy új Swiftre, későn ébredt. Pedig ha sürgősen kell autó, cselekedni kell.
A fejlett világ lakói, minket is beleértve, egyelőre nem érzik nagyon a gazdasági válságot. Valamivel több lett a munkanélküli, Amerikában néhány idős embernek összeomlott élete során összekuporgatott nyugdíjbiztosítása, az autógyári munkások kevesebben vannak, akik a gép mellett maradtak, azok is kevesebbet dolgoznak. Meg persze az ingatlanszektorban is dermed a renyheség iszapja. De úgy tűnik, nem marad el a karácsonyi roham a boltokban, olcsóbb a benzin, csökken a fűtés ára. Persze, mert a Nyugat bepánikolt, nem fogyaszt annyit, ez pedig leviszi az energiahordozók árát, örülni nincs okunk. Talán nem is baj, úgyis elég rossz már a szén-dioxid-egyensúly a Földön, most legalább kicsit lassabban rombolunk.
Amit viszont már érzünk, az a hitelválság. Rövid ideig elmaradtak a lakáshitelek, most megint vannak, de nem svájci frank alapúak, hanem eurósak, mert az euró még hozzáférhető nagy mennyiségben. Na ja, fussa az IMF-hitelkeretből. De a jelentkezőknek már nem a 30, hanem a 70 százalékát utasítják el a pénzintézetek, ami azért komoly intő jel. Az autófinanszírozás is megingott pár hétre. Köszöni a beteg, most már jobban van, a többségnek nem kell elhalasztania a tervezett autócserét. Ám a magasabb kamatok, nehezebben megszerezhető támogatás miatt nagyobb összegűek lettek a törlesztőrészletek, tehát sokan kisebb, mások egyszerűbb kocsit választanak.
Egy rétegnek messze elszállt az új autó lehetősége
Egy réteget viszont erősen érint a hitelválság. Nézzék csak meg, egy rakás dolgozót elbocsátott a mintacégnek tartott Magyar Suzuki Zrt. , és a Skodánál is mind hosszabbak a leállások . E két márka vevőinek nagy része ugyanis – feltehetőleg egész Európában – a kedvező hitelekre alapozott. Nulla és tizenöt százalék közötti befizetéssel vitték haza autóikat, előszeretettel választották a 120 hónapos, fordítsuk le magyarra, 10 éves futamidőket. Sokan ingatlant nem hajlandók így venni, nemhogy egy porladásra erősen hajlamos, gyorsan avuló acéldobozt.
Optimista becslés szerint is a Suzuki- és Skoda-vásárlók 20-25 százaléka nem volt reális vevő, az extrém hosszú futamidejű, különösen alacsony indulóösszeges hitelek nélkül még jó darabig nem szippantott volna újautó-szagot. Ám a kereskedőknek pörgetniük kellett a készleteket, tolták rá a vevőkre az autókat, amiket a gyárak hasmenésszerűen kitojtak magukból. Nos, ennek vége.
Heteken belül megszűnik mindenféle olyan újautó-finanszírozási konstrukció, amelynél az indulórészlet 20 százalék alatti, a futamidő 96 hónap feletti. Ez a fordulat pedig a tipikus Suzuki-, Skoda-vevő orra előtt lehúzza az autószalon redőnyét. A reménybeli suzukisokéhoz, skodásokéhoz hasonló cipőben járnak a Chevy-, Kia-, Hyundai-, Dacia-vásárlók, de az olcsóbb Fiatokra, Peugeot-kra, Citroënekre vágyóknak is új lehetőségek után kell nézniük.
Agyő, nejlonletépés az ülésről, felejtős lett a betartandó bejáratási időszak, nem lesz LKU-s, LKV-s, LKW-s rendszám az autón. Mert az a kocsi, amire mostantól gondolhat a nulla forintját izzadtra gyűrögető vevő, maximum valami tizenéves PKW – értsd: egy valamikor rég, német importból idehullott csoffadék lehet.
Kiket érint leginkább?
Hol ez a sok vevő, aki most mind lemaradt az újautó-vonatról? Csomót morfondíroztam ezen, hiszen a tipikus autósnak azért van valamilyen érezhető értékű kocsija, amit valamennyiért csak beszámol most is a kereskedés. No meg, aki be tud vállalni bő negyvenezer forintnyi (30 ezres törlesztő, plusz 10 ezer cascóra) havi kiadást, az hozzá tud tenni még pár százezer forintot a beszámítási értékhez. Egy ilyen embernek azért biztosan összejön egy szűzúj Swift 2,5 milliós befizetőjének a 20 százaléka, azaz félmillió forint, még ha erőlködnie is kell miatta.
De nem, rájöttem, hogy sokan vannak, akik kiesnek még ebből a körből is. Például azok a fiatalok, akik most állnak munkába. Fizetésük már van, kocsijuk még nincs, használtat nem akarnak venni, mert tapasztalat híján félnek tőle, talán joggal. Vagy az idősek, akik alól most decemberben dőlt ki a huszonkilenc éves faros Skoda , és úgy döntöttek, vesznek utoljára egy új kocsit, ami húzza alattuk még tizenöt évig. Hiszen az Aldiba csak el kell jutni valahogy. Meg azok is érintettek, akik eddig bent laktak a városban, és nem volt autójuk, mert BKV-val vagy biciklivel jártak, de idén nyáron kiköltöztek Verőcére, mert nem bírták már a szmogot. Nekik is kell az autó, ők is szívesen választanák a garanciás, még kilométerek százezrein át biztos indulást, meleg fűtést, könnyen vett műszaki vizsgát ígérő Skoda Fabiát. Nos, nekik nem kínál többé megoldást az újautó-szektor.
Mi igen. Számoljunk kicsit, ebben a helyzetben nem lehet megúszni az algebrát. Tehát ha valaki eddig el akart vinni egy 2,5 milliós Suzuki Swiftet ( Splasht, Fabiát, Dacia Sanderót) a szalonból ingyé’, 120 hónapos futamidőre, csak a havi törlesztőrészlete nagyjából 30 ezer forintra jött ki, plusz hozzá egy baráti 10 ezres casco, azaz negyven darab ezres ugrott elsején a kasszából. Tízszázalékos, azaz kétszázötvenezer forintos befizetéssel (lehetett az akár a beszámolt autó ellenértéke) is 26 ezer plusz 10 ezerre jött ki a havi díj. Tehát fent körülírt vevőnek nagyjából negyvenezre így is, úgy is lett volna havonta.
Megvan az első részlet. Negyvenezerből viszont olyan autót venni nem lehet, ami Verőcéről éveken át mindennap bejön Budapestre, és még egy darabban vissza is megy oda. Sajnos nyolcvanezerből se nagyon, mert nagyjából kétszázezer forintnál kezdődik az a szint, ahol némi mázlival elvárható a napi működőképesség. És ebben a magasságban már biztosan érezhető az előrelépés a harmincéves Skodához képest – hogy gondoljunk a nyugdíjasokra is.
Kétszázezer forint a Swift öthavi részlete lenne, ennyit egy-két hónap alatt össze tud kaparni egy olyan család, ahol meglett volna a havi negyvenezer elszórható pénz a törlesztőkre. Ötszázezret biztosan nem, háromszázat még talán éppen igen. Legyen ez az alapköve az okfejtésnek: 2-300 ezer forint vérzivatar árán, de muszájból azért összekaparódik.
Mivel a pénz szűkös − meg persze félre kéne tenni később, hogy egyszer majd mégiscsak sikerüljön beülni abba a jobb, újabb autóba, ami most elúszott −, nem szabad álmodozni. Praktikus, jó alkatrészellátású, tartósnak mondott autó lebegjen a szem előtt. Az öreg japán gyártmányok általában megbízhatók, de ha véletlenül nem, esetleg hetekig áll az autó, jöhet az e-bay, a bontó, a szaki, aki ismeri a japán trükköt. A nagyobb (értsd: 1,6 liter fölötti) autók általában többet esznek, drágább a biztosításuk, ezeket is hagyjuk ki a számításból. Az Astra F-ek ennyi idősen nagyon rohadnak. Tehát punnyadt, nem vérpezsdítő, kicsi, de célszerű autót keresünk.
Van ám hitel használt autóra is. Számolgattunk, fény gyúlt az alagút végén.
