SZABÁLYTALAN!

2006.08.07. 07:57

Nálunk is csak így megy ez

Szabályos autós vagyok, és megszállott biztonságiöv-párti. Autóval az egyetlen igazi elvi ellenségem az indokolatlan sebességkorlátozás - tudják, az olyan, ahol traffipax is mindig van, mert annyira ordítóan értelmetlen, hogy senkinek sem jut eszébe lelassítani, így remekül lehet keresni. Ez nem azt jelenti, hogy támogatom a gyorshajtást: nem támogatom, ellenzem, különösen a racionális határokon túl. Értelmes sebességhatárnak azt tartom, amivel nemcsak én és az autóm boldogulunk el, de a környezetet sem éri váratlanul. A rendőröknek is könnyebb dolguk lenne, ha a szabályozás igyekezne az értelmes korlátozásra összpontosítani, mert akkor az emberek nem akarnák inkább maguk eldönteni, hogy akarnak-e engedelmeskedni a tábláknak.

Motorral kicsit más a helyzet. Motoron azért vállalja az ember az aránytalanul magas halálozási kockázatot, mert addig jól akarja érezni magát. És haladni kíván. Motorral sem megyek túl gyorsan, mert arra nem tud felkészülni a környezetem, és megöl. Viszont habozás nélkül elmegyek a sorok között (de nem gyorsan), ha olyan a helyzet. És gátlástalanul megyek buszsávban, ha olyan a helyzet. Ez annyira adja magát, hogy KRESZ-módosító csomagunk is kitér rá: a motoros (nem a segédmotor, a nagymotor) sohasem tartja fel a forgalmat, nincs útban senkinek, nem csinál dugót, ezért hadd menjen a buszsávban is, ha indokolt, és ne kockáztassa a motoros térdét a sorok közti lavírozással. Ez tipikusan olyan változtatás, ami senkinek se fájna, és mindenkinek jó.

Bazsó Bábor, az ügyvezető

Ádám 31 éves, informatikus. 17 éves kora óta vezet, de még csak egy éve van sportkocsija. 192 lóerős Honda Integráját akkor vette, amikor a gyermeke született, így hát jóval megfontoltabban közlekedik, mint amire az autó alapján számítani lehet.

"A sebességkorlátozásra általában 10%-ot szoktam ráhagyni, városban 55-tel, autópályán 140-nel közlekedem. Autóúton szinte nem is megyek. Az útszéli munkák miatt kitett korlátozó táblákat azonban... - és itt Ádám beintett a kezével. - Nem fogok lassítani azért, mert valaki trehány volt, és ottfelejtett egy táblát, az esetek 90%-ában ugyanis mindössze ennyiről van szó. Körülnézek, és ha munkásokat is látok, lelassítok, de egyébként semmi szín alatt.

A záróvonalat általában komolyan veszem, de vannak olyan szakaszok, mint például az M1 biatorbágyi felhajtójánál, ahol vagy 200 méteren teljesen értelmetlenül húzódik záróvonal, azt át szoktam lépni. Mindig indexelek, de általában csak egy villanásnyit. Okos találmány az egy pöccintésre hármat pislogó irányjelző, nekem sajnos nem ilyen van. Tolakodni egyébként nem szoktam, szóval végül is mindegy, hogy kirakom-e az indexet, vagy sem.

Annyira automatikussá vált az öv használata, hogy akkor is bekötöm magam, ha csak az udvarról állok ki. Még ha hátul utazom, akkor is: rontja a túlélési esélyeimet, ha a karambol pillanatában azonnal megölöm a sofőrt. Ha sárgul a zöld, inkább fékezek, bár egyszer-kétszer előfordult már, hogy a piroson csúsztam át, de ez egyáltalán nem jellemző. Ilyenkor egyébként mindig figyelem a tükröt, ha kamion vagy valami elmebeteg jön szorosan mögöttem, inkább én is átmegyek, nehogy belém jöjjön."

Nálunk is csak így megy ez

A biztonsági öv szent. Igaz, hátul ülve még nem természetes, de próbálom rászoktatni magam. Szent még az indexelés; akkor is jelzek, ha nem látok senkit, hiszen bármikor jöhet egy motoros 200-zal. Mobiltelefont elenyésző esetben veszek fel autóban, akkor is nagyon gyorsan elintézem - a vezetés közbeni mobilozás sokkal veszélyesebb, mint a legtöbben gondolnák. A sebességhatárokat nagyjából betartom, kihalt faluban se megyek 60-nál gyorsabban, motorral se. Sztrádán autó függvényében 140-160, legutóbb motorral 170-nel kellett menni, különben az előzgető autókat kellett figyelni, ami veszélyes. Azok a statisztikák egyébként, amikben a gyorshajtásra mint halálozási okra hivatkoznak, gyakran csúsztatáson alapulnak: relatív gyorshajtás okoz sok balesetet. Tehát hiába nem lépi túl valaki a megengedett 90-et egy nedves falevelekkel borított kanyarban, a debil szabálykövető simán meghalhat. A lámpákat tiszteletben tartom.

Motorral sebességhatárokat betartani tényleg képtelenség, de autósorok közti cikázáskor próbálok esélyt adni az autósoknak, hogy észrevegyenek, ez szerintem maximum 20 km-es sebességkülönbség. A magyarok legnagyobb kreténségének a jobbra tartás népszerűtlenségét tartom. Túl sokan hiszik azt, hogy a középső vagy a belső sávba szól az autópályamatrica. Én minden előzés után visszamegyek a külsőbe, ha lehet.

Winkler Róbert, főszerkesztő

Gergely 33 éves, vállalkozó. Rengeteg a dolga, általában kora reggeltől késő délutánig rója az utakat, évi több tízezer kilométert tesz meg hű társával, egy dízel KIA Pregióval. Pár éve még merészebb volt, de még 33 éves fejjel is sokszor kihasználja, hogy a kisteherautó ütött-kopott és nagy.

"Városban nem tartom be a sebességhatárokat, egyébként igen. Bírna a gép 150-et is - 156 a vége, ott már nem volt szívem nyomni -, de autóúton 80-nal, pályán pedig 100-110-zel szoktam menni. Néha, ha hosszabb útra megyek, 140-nel. Városban viszont simán megyek a Váci úton 70-nel, az Árpád Hídon akár 90-nel is, de többel semmiképp. Régen kerestem a bajt. Mentem mint az állat, záróvonalon, mindenen keresztül, de ma már nem. A záróvonalat komolyan veszem, igaz, szoktam motorozni, és akkor meg semmi sem számít.

Az indexet szinte sohasem használom, csak abban a pár esetben, amikor úgy gondolom, tényleg segítek vele másoknak. Sokszor csak kiteszem a kezem, és már megyek is. Engem mindenki beenged, jó nagy vagyok, a kasztni itt-ott be van horpadva, szóval udvariasak velem az emberek.

A sárguló zöldön ma már szinte sohasem megyek át, ha nagy ritkán mégis, nagyon körülnézek előtte. Volt már több balesetem, tudom, milyen érzés. Az övet is mindig bekötöm. Édesanyámnak volt egy nagyobb balesete, és az öv mentette meg. Meg a rendőrnek sem dobom fel a labdát."

Nálunk is csak így megy ez

Másként közlekedek autóval, és másként motorral. Amíg autóval, szinte mindig igyekszem betartani a sebességkorlátozásokat, motorral nem törekszem lehetetlenre. Motorral természetesen előre megyek a lámpánál, és többször váltok sávot az előrejutásért. Hiszen azért is közlekedem motorral. Autóval nincs ilyen, ott szépen beletörődök sorsomba. Aki sokat motorozik, abból jobb autós lesz, jobban figyel a másikra, és nyugodtabban vezet, de az ésszerűtlen sebességkorlátozásokat (kintfelejtett 30 km/ó) autóval sem tudom betartani. Motoron mindig védekezem, zavar ha csak egy térdprotektor is hiányzik. Idén sokat költöttünk nyári védőruhára, de nagyon megéri. Autóban is zavar ha nem vagyok bekötve, igy szoktam meg. Ha más vezet, akkor inkább hátra ülök hogy ne is lássam mit tesz. Több mint 20 éve vezetek, egyszer törtem autót a saját hibámból, és egyszer ütöttek el motorral, amiben én is vétkes voltam egy kicsit.

Égő Ákos, webszerkesztő

Andrea 37 éves, és egy Honda CR-V-vel közlekedik. Amikor épp dolgozik, angolt tanít, de mostanában inkább másfél éves kislányával tölti az idejét. Nem mondhatnánk rá, hogy ámokfutó lenne, de a KRESZ-t mégsem tartja be, ugyanis nem igazán ismeri. Nem találja elég érdekesnek.

"Fogalmam sincs a sebességhatárokról, de valószínűleg betartom, nem szoktam gyorsan menni. Nem is nagyon figyelem a kilométerórát." Miután felvilágosítottam, hogy városban nem hajthat ötvennél gyorsabban, a következőképpen folytatta nevetve: "Ja, városban ötven? Akkor lehet, hogy mégsem tartom be. De a korlátozó táblákra figyelek, és le is lassítok, negyvenre. Az alá semmiképpen.

A záróvonalat komolyan veszem, sosem lépem át, sőt másra is rászólok, ha nem én vezetek. A piros lámpán sem hajtok át soha. Ha sárgul a zöld, egy-két esetet leszámítva, amikor tényleg nagyon sietek, fékezni szoktam. Az indexet is rendesen használom, viszont szinte sohasem kötöm be magam. Nagy ritkán autópályán eszembe jut, de nem jellemző. Azt gondolom, ha nagyon nagy a baj, akkor mindegy, bekötötted-e magad, vagy sem, ha meg kicsi, akkor azért mindegy."

Amennyire szerény eszközeimből futotta, megpróbáltam hitelesen felvázolni, hogy ez igazából egyáltalán nem így van, a biztonsági öv igenis fontos, már csak azért is, mert a légzsák csúnyán szétverheti az ember fejét, ha telibe találja. "Igen, igazából én is tudom, hogy be kéne kötni magam, de ezeket a feszülős öveket nem szeretem, iszonyú kényelmetlen. A régi autókban sokkal jobb volt."

Nálunk is csak így megy ez

Övet mindig kötök, a sebességhatárok betartása lelkiállapottól függ, de út- látási és forgalmi viszonyoktól függően általában csalok. Piros lámpát, stoptáblát, záróvonalat, buszsávot tiszteletben tartom, indexelek rendesen, és figyelek a gyalogosokra. A tilosban parkolásról már leszoktam, inkább sétálok pár percet, mint fizetek. Viszont minden telefonálás után megfogadom, hogy veszek egy headsetet. A megszállott tötyögőknél sokkal jobban megvetem azokat, akik előbb fékeznek, és csak ezután jelzik, hogy elfordulnak. Tőlük kérem: index, aztán fék! Index, aztán fék! Index, aztán fék! Remélem megtapad.

Továbbá javasolnám mindenkinek, hogy kevesebbet fékezzen, és többet lassítson gázelvétellel, visszakapcsolással, fölösleges állandóan a piros lámpát villogtatni. Még valami: elkerülő manővereknél sem kötelező állandóan fékezni, erre a célra a kormányt találták ki. És itt lenne az ideje végre, hogy ne egyedekként közlekedjünk, hanem próbáljuk meg magunkat egy nagy, együttműködő egész részeként elképzelni, cselekvés előtt gondoljunk bele, hogy a mi manőverünk hogy befolyásolja a többiek helyzetét. Kicsivel több empátiát, és nem csak az utakon! Aki meg nem szeret vagy nem tud koncentrálni, az tényleg ne vezessen.

Gruber Gergely, helyettes hírszerkesztő

Iván 65 éves. Tavaly még vállalkozó volt, idén már nyugdíjas. Van két gyermeke, egy unokája és egy 1,6-os Ford Focusa. Közel ötven éve vezet, vagyis közel ötven éve szabálytalankodik, de csak kicsiket.

"Már nem szoktam száguldozni. Városban 60 körül, városon kívül úgy 80-nal, autópályán pedig 130 és 150 között megyek, de általában a 130-hoz közelebb. Nem szoktam megfordulni, ha az út közepén záróvonal van, de autóúton simán előzök, ha veszélytelennek ítélem meg a szituációt. Városban is gyakran lépem át a záróvonalat, főleg sávváltáskor. Előtte persze mindig jól körülnézek.

Mindig indexelek, még akkor is, ha nem kell. Az oktatóm annak idején belém verte, hogy minden irányváltásnál használjak irányjelzőt, és én megfogadtam a jó tanácsot. Az övet szinte mindig bekötöm. Csak ritkán felejtem el, ha éppen valami máson jár az eszem, amikor beülök a kocsiba, vagy telefonálok. Ilyenkor menet közben jut eszembe, és akkor csatolom be magam. A biztonsági öv fontos dolog, az utasaimra is rá szoktam szólni, ha nem kötik be.

Teli piros lámpán sohasem megyek át, de ha a zöld sárgul be, ritkán fékezek, inkább nyomni kezdem. Ilyen esetekben bizony néha már piros a lámpa, mikor átmegyek alatta."

Nálunk is csak így megy ez

Kétirányú utcában mániákusan igyekszem az adott oldal menetirányával párhuzamosan leparkolni még akkor is, ha a másik oldalon haladok. Ezt rajtam kivül senki sem tartja be, ha a menetirány oldalával átellenben áll meg. A sebességhatár fölé bátran megyek, ha arra alkalmas többsávos úton vagy autópályán haladok, de a passzióból és sietségből adódó gyorshajtás nem az én asztalom. Az övet a Smoking Bt. Tátra utcai italdiszkontjától az onnan két sarokra lévő Balzac utcáig is bekapcsolom, öv nélkül úgy érzem magam, mint a kezdő biciklis a nagymama 28-as táptoló női bringáján. Záróvonalat kivételes esetekben kellő körültekintés és kiürült út esetén hajlandó vagyok átlépni, de a biztonság kedvéért használom az irányjelzőt, hátha nem látok valakit, legalább ő lásson engem. Kedvenc sportom a behajtani tilos tolatva leküzdése. Rövid, ismert, nagy rövidítést ígérő behajtani tilost egyenesen előre is elvállalok. Sokáig saját szellemi termékemnek hittem a Füge-manővert: lámpás kereszteződésben többsávos útról jobbra lehúzodom, majd a behajtani tilos torkolatába tolatok, és a zöld jelzés eljövetelekor keresztezem a nagy, többsávos utat, sok kacskaringót megtakarítva magamnak. Szomorúan látom, hogy a taxisok között vannak már követőim, előfordult már, hogy nem fértem be a torkolatba. Megállni tilosban csak saját lelkiismeretem számára erősen indokolható esetben állok, majd utána saját adminisztratív találmányommal rendezem az ügyet. Valódi lelkiismeretfurdalást a telefonálás okoz, hiszen rendszeresen veszem észre utólag, hogy kimaradtak másodpercek, addig odafentről kormányoztak helyettem. Ezen a kihangosító sem segít, nem a kezem, hanem az eszem nincs ilyenkor a vártán.

Füge, a programozónk

Baleseti statisztikák

Önnek melyik szent:

  • 3443
    Biztonsági öv
  • 588
    Közlekedési lámpa
  • 515
    Mindegyik
  • 327
    Egyik se
  • 124
    Záróvonal
  • 58
    Mobilozási tilalom
  • 24
    Sebességhatár

Arról, hogy milyen jellegű szabálysértéseket követünk el, sajnos semmilyen statisztikát sem találtam. Arról sem, hogy mennyit szabálytalankodunk, pontosabban fogalmazva hányszor veszi észre és dokumentálja a rendőrség azt, hogy szabálytalankodunk. A többi statisztikával meg az a baj, hogy nem közöl elegendő adatot. Hiába látom, hogy 2005-ben a 31-45 éves korosztály okozta a legtöbb balesetet, szám szerint 5492-t, ha nem tudom, hány kilométert tettek meg együtt összesen, hiszen ha a 61 évesnél idősebbek huszadannyit autóztak, akkor hiába csak 2221 balesetet okoztak, mégis ők a veszélyesebbek. Ennek ellenére azért közlünk néhány érdekes statisztikát, csak hogy láthassák, mennyi a személyi sérüléssel, halállal végződő baleset évről évre, kik veszélyesek, kik a veszélyeztetettek.

Közúti közlekedési balesetben meghalt személyek életkor szerint

  Korcsoport (év)   2000   2003   2004   2005
0-5 17 8 11 10
6-9 9 9 14 14
10-14 18 16 14 11
18-20 64 52 50 60
21-24 114 77 88 99
25-64 736 878 868 848
65+ 203 232 214 206
              
Összesen: 1200 1326 1296 1284

Közúti közlekedési balesetben megsérült személyek életkor szerint

  Korcsoport (év)   2000   2003   2004   2005
0-5 439 510 541 533
6-9 709 686 689 675
10-14 1088 1208 1225 1275
15-17 1102 1193 1205 1252
18-20 1743 1756 2034 1908
21-24 2805 2932 3082 2965
25-64 12716 15946 16805 16581
65+ 2006 2335 2373 2360
              
Összesen: 22698 26627 28054 27587

A járművezetők hibájából történt személysérüléses közúti közlekedési balesetek a járművezetők életkora szerint

  Korcsoport (év)   2000   2003   2004   2005
-18 1110 1064 1126 1087
19-22 1726 1681 1821 1775
23-30 3838 4701 4984 4805
31-45 4131 5024 5225 5492
46-60 2665 3190 3487 3405
61+ésismeretlen 1832 2109 2142 2221
              
Összesen: 15302 17769 18785 18785

Személysérüléses közúti közlekedési balesetek

     2000   2003   2004   2005
Balesetek száma 17493 19976 20957 20777
Járművezető hibájából 15302 17769 18785 18785
Gyalogos hibájából 1886 1885 1820 1707
Műszaki hiba miatt 129 105 115 104
Ittasan okozott balesetek száma 2062 2450 2909 2581

Olvasói megelőzés

Sziasztok!
A Szabálytalan! cikket olvasva döntöttem úgy, hogy elküldöm nektek ezeket. A "kis" szabálytalanságok fölötti elsiklás okozza szerintem a legtöbb balesetet. (nemrég halt meg a baratnőm 24 éves unokatestvére autóbalesetben, kb 1 hónapos szenvedés után a kórházban...)
Angliában, nem gyurmafigurákat mutaogatnak (tökéletesen hatástalanul - adófizetők pénzéből), hanem ilyen megelőző reklámokat készítenek:

http://www.eprdel.cz/video/DontDriveAfterDrinking.avi
http://www.eprdel.cz/video/IWantWalkYouHome1.avi
http://www.eprdel.cz/video/IWantWalkYouHome2.avi
http://www.eprdel.cz/video/NoSeatbeltNoExcuse.avi
http://www.eprdel.cz/video/SlowDownBoys.avi


Kérlek, rakjátok, ki ezeket, mert ha csak 1 ember is elkerülhet egy balesetet miatta, akkor már megérte.
Üdv: VM