„Ha ilyen hülye törvényeik vannak, nem is csodálkozom, hogy szlovák rendszámmal futkároznak” – mondja felvidéki autókereskedő ismerősöm.
Az utóbbi időben „hűdefasza” minősítéssel ellátott Szlovákiában sem hétvégi séta az élet. Ezt illik leszögezni az elején. Ami alapvetően más, talán abban keresendő, hogy az EU-ba való belépést követően szélbe fordult a vitorla, és az ország szétdobta lábát a közös érdek előtt. Ez persze sok esetben a lakosság erős nemtetszését váltotta ki, főleg az ideérkező befektetőknek nyújtott kedvezmények és feltételek láttán. Az azonban tagadhatatlan, hogy a sok rossz dolog mellett azért bőven akadt jó is. Többek között az autóbehozatal lényegesen egyszerűbbé válása.
Ezzel szemben a Magyarországot menedzselők inkább azzal voltak elfoglalva, hogy a kiesett vámból származó bevételt valamiképpen visszacsencseljék az államkasszába, erre pedig nem is volt jobb megoldás, mint a regadó. Nem kell közgazdász diploma, hogy felfogjuk: ott veszünk árut, ahol olcsóbb.
Nézzük először a vállalkozókat és a cégeket. Az ő útjuk a könnyebb, hiszen jelenleg magyar állampolgárok cégalapításával és autóvásárlásával közel harminc szlovák cég foglalkozik, jellemzően a határ menti régiókban, Pozsonytól egészen Kassáig. Cégalapítástól autóbérlésig mindenre kész megoldásokat kínálnak, sőt olykor-olykor egymásra is licitálnak.
Az érdeklődők barátja az internet. Az autóbeszerzés legjellemzőbb módja a szlovákiai flottaüzemeltetővel kötött bérleti szerződés, mely jellemzően négy évre köttetik, és magába foglalja a magyarországinál olcsóbb kötelező felelősség- és balesetbiztosítást (teljesítményadó, mint olyan nincs). Valamint az esetek többségében a csereautót is, ha netán beütne a ménkő. Természetesen a szervizköltségek is idetartoznak, értelemszerűen az olcsóbbnak számító szlovák szervizekben. (Ide azért csak közbeszúrom a megtörtént esetet, mikor a határ két oldalán fekvő város magyarországi Škoda szerviz főnöke nem volt rest és átjött szlovákiai kollégájához verni az asztalt, hogyan képzeli, hogy ilyen árakon szervizel?! Magyar magyarnak farkasa?)
A négy év eltelte után az autót maradványértéken megvásárolhatja vagy beszámíttathatja a következőbe. Mondani sem kell, ezen költségekkel a magyar vállalkozó saját adóalapját csökkentheti. Az egész ügyintézés, papírmunka tokkal-vonóval 800–1000 euró körüli összegbe kerül, de valójában ez bagatell a megspórolt súlyos százezrekhez, milliókhoz képest. Főleg, ha a mágikus N1-kategória is játékban van, hiszen ott a nagy kasza.
Az N1 kategória a 3,5 tonna össztömeg alatti, maximum ötszemélyes haszongépjárműveket jelenti, jóval lazább megkötésekkel, mint Magyarországon. Nem kell üléssort kidobni, ablakot vakítani, elég egy a csomagteret az utastértől elválasztó beépített rács (általában a gyártók eleve kínálnak ilyen opciót) és voilá!, máris igényelheti vissza az ÁFÁ-t a szlovák cég, hiszen haszongépjármű esetén joga van hozzá. Ilyen N1 átalakításra szinte az összes kombi és SUV esetében mód van, nincs olyan márka, amelyik ne képviselné magát ebben a szegmensben, hiszen jól jár. A BMW X3-at és X5-öt viszik, mint a cukrot, a Hyundai kétszer annyi „haszon” Tucsont adott el, mint ahány H1-est. A teljesség igénye nélkül szemezgessünk.
Villámhenteseknek kiváló jármű lehet az 500 lóerős Cayenne Turbo: a malac lába még reszket, hentesünk már csenget. A 3 706 000 koronás (28 699 636 Ft-os) listaárra 39 900 koronát (308 990 Ft-ot) ráfizetve kapja meg az N1-átalakító-szettet, melynek köszönhetően vásárlás után visszaigényelhet (illetve az ügyes-bajos szlovákiai dolgait intéző cég) 704 140 koronát (5 452 931 Ft-ot). És természetesen nem kell megfeledkezni a magyaroszági bruttó árból (33 500 000 Ft) származó 3 207 000 Ft-os regadó áldásos elmaradásáról sem. A Cayenne minden változatához rendelhető a szett, csakúgy, mint az Audi Q7-hez (38 775 korona), a VW Touareghez (1100 euró) vagy Tiguanhoz (700 euró). Érdekes volt látni az Audinál a „visszaigényelhető ÁFÁ-s járművek” rovatban az S6 Avantot.
A magánszemélyeknek sem kell kaszába dőlniük. Helyzetük kicsit nehezebb, mivel szlovákiai lakcímmel kell rendelkeznük, de egy ilyen könnyedén elintézhető akadály nem állhatja útjukat. Egyrészt a rendszámbizniszben utazó cégek némi juttatás fejében szívesen segítenek lakcímet, tartózkodási engedélyt intézni. Ezek után szabad a pálya, bárki vásárolhat kényére-kedvére. Sok félnivalója azonban annak sincs, aki saját nevére vette a járművet, hiszen ha állítása szerint életvitelszerűen tartózkodik Szlovákiában, vagyis 183 napnál többet tölt a határ másik oldalán, autóját nem kell Magyarországon forgalomba helyeznie.
A mindenhatóság pedig elgondolkodhat, hogy 2008-ban, a határok nélküli Európában vajon lehet-e, egyáltalán van-e értelme jogsértés nélkül valamilyen ellenőrzési módot kitalálni. Piac van, verseny van, nem kell megelőlegezni a lincselést okvetlen mindenkinek, aki kihasználja a kínálkozó lehetőséget. Meg kell szüntetni a regadót.
De folytassuk a történetet. Immár lakcímmel és tartózkodási engedéllyel rendelkező emberünk bátran benyithat bármelyik szalon ajtaján. Valószínűleg nem ő lesz az első és az utolsó sem. Magyarul javarészt mindenütt tudnak, ha netán nem, az sem akadály, a pénz szaga a nemzetiségi súrlódásokat is egy csapásra elsimítja, és lehet boltolni. Jegyezzük meg ezt a pontot.