Természetesen az, hogy a Zaporozsec motorja lett volna a T-34-es indítómotorja, nem igaz. A T-34-est 12 voltos villanymotor indította. Hogy a gigantikus indítómotort autóakkumulátorok meg tudnák mozgatni, kétségbe vonom. Még egy teherautó akkumulátora sem bír vele. Bár ha megfelelő infrastruktúrával a nagyon felbőszült, előre felkészült tüntetők pázhuzamossan kötnek egy félkerületnyi autóakksit, biztos indítható. A gyári, íróasztal méretű akkumulátor a tank hátsó felében, a négy tonnás páncéllemez alatt van. Targoncával, munkagépekkel könnyen kiemelhető és biztonságba helyezhető.
Hogyan lopjunk tankot
Először feszítsük le a lövegtorony lakatját. Majd óvatosan, hogy ne vágjuk le ujjunk, ereszkedjünk be. Helyezkedjünk el a vezetőülésben. Ha esetleg nem tökéletes a gép, előfordulhat, hogy bokáig tocsogunk az olajban. (Az október 23-án elkötött T-34-esben ez volt a helyzet.) Vigyázzunk, a csúszós olaj is nagyon balesetveszélyes! Bal oldalt van egy áramtalanító főkapcsoló - mint a Zilben -, kicsi lejjebb egy üzemanyagcsap, majd az elektromos táblán lévő kapcsolóval indítsunk.
Bal kar, bal lánctalp, jobb kar, jobb lánctalp, ezzel irányítjuk előre-hátra. Lábbal a kuplungot és a gázt adjuk. A kuplung mechanikus szervós, csak járó motornál használható, akárcsak a váltó a jobb oldalon. Előfordul, hogy csak két lábbal rugdosva tudjuk sebességbe rakni. Többnyire négysebességesek a T-34-esek, de ha háromsebességessel találkozunk, azon se lepődjünk meg. Aztán csak arra kell vigyázni, legyen benne elég üzemanyag.
Ahogy Sándor mondja: "Mérhetetlenül egyszerű a jármű vezetése, komolyan mondom, mint egy robogó. Túlzás nélkül állíthatom, nem tart három percig, hogy megtanuld. Beülsz, neked is elmagyarázom, és mész is." Ez tudatos cél volt, képzetlen harcosoknak készítették. Az analfabétákra való tekintettel feliratok sincsenek, csak tolni és húzni kell a karokat.
A T-34-esnek, míg meg nem közelítik, kevés sebezhető pontja van. Viszont ha találatot kap lövegtorony és a tanktest közötti rés, úgy leemelődik a lövegtorony, hogy berobban a bent lévő összes malac. Nem is gondoltam, de a Molotov-koktél az egyik legnagyobb ellensége, mert a tank hátuljára feldobva a levegőnyíláson beszivárgó benzin felgyújthatta a tankot. A T55-öst mindkét dolog még érzékenyebben érintette.
1956-ban a T55-öst (a T-34-es utódát) nálunk próbálták ki a ruszkik először harci cselekmények közben, és nagyon leszerepelt. 1956-ban nagyrészt T55-ösökkel jöttek az oroszok, a T-34-esekkel inkább a forradalmárok lőtték az oroszokat, amiket a magyar hadseregtől szereztek. Nem csoda hát, hogy igyekeztek nem maguk mögé engedni a forradalmárokat, mert akkor végük volt.
Olvasói kiegészítés: Nálunk T-54-esek jártak 56-ban, akkoriban vadonatújnak és csúcskorszerűnek számítottak - az hogy párat kilőttek a pesti felkelők, az nem a tank hibája (Városban tankot csak óvatosan, az oroszok Groznijban is szívtak a csúcs T-80-asokkal pár éve). A T-55 külsőre egy-az -egyben T-54 (a lényegi változás belül van - lövegstabilizátor pl.), de '56-ban még nemigen állt szolgálatban.
Nézzenek a szemébe!
Egy T-34-es karbantartása nem egyszerű feladat, az alkatrészek rendes zsírzást igényelnek, a váltó is csak akkor érzi jól magát, ha benyel 5 kg lítiumzsírt. Más léptékű szerszámok kellenek, és a páncélajtók mozgatására is emelők, gépek szükségesek. Egy külső tisztító homokszórás fél milla, és öt palack acetiléngáz kéne, hogy minden elemét megmelegítve átmozgassák. Három hónap alatt rendbe lehetne hozni, mert a látszat ellenére nagyon jó állapotban van, a kiállított tank csupán kb. 600 órát mehetett. A tank tulajdonaosa a 17 éves Szentiványi Guido akinek az édespja 1990-ben vásárolta a gépet 72 ezer forintért.
Vigyázzunk az önkényuralmi jelképekkel!
ezért letakarták a gonosz önkényuralmi jelképet
Sándor érdekes, bár sokak szerint lehetetlen történetet mesélt: A Nagy Imre-film forgatásához - mikor a romániai száműzetésbe viszik Nagy Imrét - Sándor és barátja biztosított egy buszt. A rendező kérésére az oldalára felfestettek egy vörös csillagot. Ahogy a forgatásra mentek, a pátyi körzeti megbízott megállította őket, hogy ugyan már, fáradjanak vele, mert a jogszabály értelmében cselekedetük tiltott önkényuralmi jelkép használatának minősül.
A vezetőt - egy 62 éves restaurátort - berakták az előzetesbe, és rácsukták a vasajtót. A rendőrök tanácstalanul el kezdtek telefonálni, és azt az utasítást kapták, hogy vegyék el a forgalmit. De azt sajnos nem tudták elvenni, mert nem volt, ugyanis, próbarendszám és egy orosz rendszám volt rajta. Akkor vegyék el a rendszámot - az oroszt, amit a forgatásra festettek. Később bírósági eljárás elindult, tiltott önkényuralmi jelkép használata miatt.
Különösen veszélyes bűncselekmény volt, mert kivitték az utcára, és filmforgatás ide vagy oda, nem jogosít fel arra, hogy használják, hiszen nem a filmforgatás helyszínén, hanem az odafelé vezető úton csípték el őket, miközben nagyon sok embert bánthatott.
Műszaki adatok
T-34/76A
hosszúság: 5,92 m
szélesség: 3,00 m
magasság: 2,40 m
tömeg: 28 000 kg
legénység: 4 fő
fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es harckocsiágyú; 2 db 7,62 mm-es
géppuska
motor: V-2, 12 hengeres Diesel, 500 LE
sebesség: 55 km/h (úton)
hatótávolság: 450 km (?)
páncélzat: 15-70 mm
T-34/85
hosszúság: 6,62 m
szélesség: 3,20 m
magasság: 2,42 m
tömeg: 32 000 kg
legénység: 4-5 fő
fegyverzet: 1 db M1944, 85 mm-es harckocsiágyú; 2 db 7,62
mm-es Degtyarev géppuska
motor: V-2-34, 12 hengeres Diesel, 500 LE
sebesség: 55 km/h (úton)
hatótávolság: 350 km
páncélzat: 20-90 mm
T-34-esek a magyar hadseregben:
1952: 347 db
1953: 342 db
1954: 339 db
1955: 451 db
1956: 451 db
1990: 72 db
Forrás:
http://shift.sk/military/sifoner/mil/T-34.html
Tank a TCTV-ben
 T72-es tankvezetés 6:24, 16,1 Mb 
|
T-34-est nem, de T-72-est vezettünk. Csodás volt, lopjunk tankot minden háztartásba. |
Olvasói levél
A cikk megírása után rengeteg levelet kaptam melyekben olvasóink kisebb és durvább hibákra próbáltak rámutatni. Sajnos a kép nem teljesen egységes, ezért nem javítottam minden észrevételt. Nagyon sok ellentétes észrevétel érkezett. Mindenesetre annyi kiderült, hogy hazánkban többen értenek a T34-eshez mint gondoltam. Egy igazán tartalmas levelet mégis meg kell osztanom önökkel. Köszönöm az olvasónak."A T-34/76-ost nem csak 1943-ig gyártották, hanem 1944 első
felében is készült néhány ezer darab. A halott malaccal
kapcsolatban: először is, malacnak a lőszer lövedékét (az általad
használt szavakkal a "magot " - ami szintén nem jó, mivel itt
inkább gránátról beszélünk) hívják, és általában a nem szerelt
lőszereknél. A T-34-es lőszer szerelt - vagyis egyben van a lőport
tartalmazó hüvely és a gránát - így az említett "nedvesedés" sem
igazán életszerű dolog.. A másik: ha nem lőtte ki a gránátot -
vagyis nem volt lövés - akkor mitől robbanna fel a lőszer, és azzal
együtt a löveg? Meg milyen égés indul el, és merrefelé?!?
A hk. gránátokon általában érintő és fenékgyúlytó van,
mindkettő a becsapódáskori kinetikus energia hatására lép
működésbe. Ha meg sem mozdult, akkor mitől robbanna? Nem
kézigránát, amelynek ha elindítod a gyújtóját, valóban kb. 4
másodperced van a robbanásig- de az teljesen más elven működik. Ja,
és a harckocsiknak nem utastere, hanem küzdőtere van.:) A következő
szarvashiba: nem négy , hanem öt fő volt a személyzet:-parancsnok,
irányzó, töltőkezelő, vezető és rádiós lövész.
A lőszerjavadalmazás a T-34/85-nél 55 lőszer volt (36 repesz,
14 páncéltörő és 5 űrméret alatti páncéltörő gránát málházási
szisztéma szerint) A T-34/85-nek nem csapódik le a búvónyílás
fedele(nem fülkeajtó...), mivel egy rugós szerkezettel rögzített
állapotban van. Nagyon jól lehet bele kapaszkodni a zötykölődő
járművön minden probléma nélkül, stabilan áll - tapasztalatból
mondom.
A T-34-et nem a 80-as évek végéig gyártották. A Szovjetúnió 1946-ig gyártotta saját használatra, majd még jóval kisebb számban más országok számára 1950-ig.
A rossz anyagminőség miatt megrepedt páncélzatról még soha nem hallottam(ettől még lehet, de nem valószínű) Egyébként nem is volt annyira rossz, hengerelt és ötvözött acélból készült. A lapát legendáját marhaságnak tartom. Bár valóban több esetben a földben készítették el az öntőformát, nem ez volt a jellemző. És csak logikailag: majd 10 tonna olvadt acél szerinted nem olvaszt magába nyom nélkü egy két kilós lapátot?
A pót lánctalp-tagok(és nem láncszem, az a biciklin van) fogai nem vettek részt a rombolásban, csak annyira, mint a sárvédő és egyéb kiálló elemek. A lánctalp tag cseréje lényegesen rövidebb idő alatt végrehajtható volt.
A T-34 motorja valóban hasonlít a II. vh-ban használt egyes
repülőgép-motorokra, kinézetben és nagyságban, pl. az IL-2
motorjára, Viszont nem ment el mindennel(az már a T-72-es mindenevő
motorja) , már az étolaj sem nagyon ízlik neki, erőtlenebb tőle( ki
van próbálva).
Fogyasztása kb. 100 l/ üzemóra, tereptől függően, mert akkor
lényegesen többet eszik. A motorolajat sem zabálja akkora
mértékben, normája kb 4l/üzemóra.
Az adagolós dolog több szakértő ismerősömet is megkérdezve marhaság. Kalapács valóban volt, azonban azzal a rakoncátlankodó sebességváltó kar házára ütöttek rá, ha nagyon nem akarta bevenni a sebességet.Ezt magam is többször láttam. És szintén nem fülke, hanem küzdőtér a helyes megnevezés.
Az akkumulátoros dolog szintén hibádzik. Az akksik a motor két
oldalán, a küzdőtérből behelyezhetően voltak elhelyezve, teherautó
akkumlulátor méretűek, oldalanként kettő, vagyis összesen négy. És
nem 12, hanem 24 volt az elektromos rendszer, amit a 12 voltos
akksik soros kötésével oldottak meg. Végszükség esetén elég két
akksi( mi si így használtuk), de ekkor csökken az amperórák száma,
vagyis kisebb teljesítményt fog leadni.
Az indfítómotor egy 15 lóerős motor, ami a motortér hátsó
részén, az erőátviteli berendezés fölött van, és a főtengelyen lévő
hatalmas fogaskereket mozdítja meg indításkor úgy, hogy előbb
magasfordulatszámra felpörög, majd behúz a fogaskerékre(eszi is
rendesen).Tehát az általad leírt helyen semmiféle akksi nincs,
főleg nem íróasztal méretű...Ott az erőátvitel, az indítómotor és a
ventillátor van.
A motort addig nem lehet indítani, amíg az elektromos tápszivattyúval fel nem nyomjuk minimum 2 bar -ig az olajnyomást.
A karok mozgatásávall nem előre hátra haladunk- azt a váltóval teszed - hanem a lánctalpak fékezésével jobbra-balra fordulunk. Kihagytad a pedálok közül a féket. Kuplungolni és sebességet váltani is lehet be nem indított motornál is.
1943 óta 5 sebességesek a T-34-esek.
" A T-34-esnek, míg meg nem közelítik, kevés sebezhető pontja
van." Igen, ezt az egyet úgy hívják, hogy a harckocsi. Ugyanis a
páncélteknő 45 mm-es, döntött lemezekből volt hegesztve, ami kb. 7
cm-es függőleges páncélban megtett útnak felelt meg becsapódáskor.
Ezt a németek szinte valamennyi akkori(1944-től nézzük
ugyebár) páncélosa leküzdötte 1000 fölötti távolságról, vagyis az
általános páncélos harctávolságon kívülről is. Szintén nem jellemző
az, hogy a lövegtorony lerepül a koszorút kapott találattól, mivel
eléggé oda van rögzítve(találkoztam már olyan legendával, hogy nem
volt szabad bizonyos dőlésszög felett haladni a T-34-el, mert akkor
leesett a torony, de olyanal is, hogy ha sokat forgatták körbe egy
irányba, akkor lecsavarodott :D ) A lőszerek pedig nem a torony
lereplülése miatt robbantak be, hanem ellenkezőleg: a torony
általában akkor tudott jó messzire elrepülni, ha találatot kaptak
és felrobbantak a málházott lőszerek. Ekkor maga a harckocsi is
felismerhetetlen romhalmazzá tudott változni egyetlen pillanat
alatt.
A Molotov-koktélt pedig nem a fényképezett területre kellett dobni, mivel ott inkább kifelé jött a forró levegő, hanem a motortér páncélzatán lévő nyílásokra, ugyanis ott nemhogy beszivárog az égő benzin, hanem egyenesen be is szippantja, majd a hűtő és levegő renszeren keresztül felgyújthatja a motort. Mindemelett a motor működéséhez szükséges levegő elégetésével le is állítja azt.
1956-ban a Magyarországon bevetett szovjet harckocsizó csapatok közepes harckocsijainak gerincét még mindig a T-34/85-ösök alkották, ezeket vetették be legnagyobb számban Magyarországon. Emellett T-44-esket és T-54-eseket, kisebb számban, illetve nehéz harkocsiként ISZ-3-asokat.
Az előbb elfelejtettem írni, hogy a németek nem "benzintankokat" , hanem benzin üzemű, vagy benzin motoros tankokat - illetve nem is tankokat, mert ez angol szóhasználat, hanem páncélosokat - használtak.
Legközelebb, ha valóban szakértőt szeretnél megkérdezni a harckocsikról, és nem egy " szakértőt", akkor javaslom a Bólyai főiskoláról Dér Richárd harckocsioktatót, aki még jelenleg is vezeti a T-34-eseket, és azoknak minden adata, nyűgje-baja a kisujjában van.
Kérlek, hogy a fentieket ne kioktatásként vedd, de tényleg rosszul sült el a cikk annak, aki egy kicsit is foglalkozott a T-34-essel.
Üdvözlettel: A S"
