Experimentális első adásunk után kanyarodjunk egy kicsit vissza az autók felé. Azért nem teljesen. Mert a műsorban a négy őselem közül csak a szénné égést hagytuk ki: Karotta a levegő, Winkler a víz irányába távozik a földről. Markoljanak közben egy nagyot a hajzselés bödönbe is, a stúdióban zenél a Mystery Gang, és ne aggódjanak: lesz kézifékes kanyar és röfögő V8-as is!
Töltse le az egész adást!
Ha megnézné a teljes adást itt a böngészőben, akkor görgessen az oldal aljára és azonnal nézheti. Ha letöltené későbbre, válasszon formátumot és kattintson:
H.264 (640x360, 585,6 MB)
WMV (640x360, 614,3 MB)
DivX (320x180, 182,8 MB)
Csodabogarakra vágytunk. Lélekkel bíró, lökött járművekre, amik csinálnak valami érdekeset, amíg arrébvisznek. Kellettek először is érdekes autók, készítse őket akár japán robotsor, akár egy ember a kert végében flexszel. Aztán helikopterek, mert a helikopterek klasszak. És persze kellett valami, ami egyöntetű vigyorgást csal mindenki arcára, amit nem lehet fapofával végignézni, ami egyszerre vált ki vihorászást és mohó birtoklási vágyat. Winkler meg is találta. Úgy hívják: Luaz.
LuAZ 967 kétéltű mentőjármű
A Luaz már szinte vörös iszap volt, évekkel korábban érkezett a felajánlás. Látatlanban imádtam, de valahogy minden műsorba túl jónak tűnt, úgyhogy csak jegeltük, jegeltük, jegeltük és jegeltük. Volt egyszer egy zenekarunk, amiben az énekes mindig bepánikolt, ha túl jó számot írtunk a bőgőssel, és elkezdett lobbizni, hogy legalább a refrént rakjuk félre egy másik számhoz. Azt hiszem, ez adott erőt hogy végül felhívjam a Luaz gazdáját, Diamant Pétert, aki ezúton is azt üzeni a világnak, hogy ha bárkinek bármije van Luazhoz, szeretettel várja, mert nem könnyű hozzá dolgokat szerezni.
A szovjet katonai ipar termékeire még visszatérünk. De nézzék meg, hát nem csodálatos a Luaz-életérzés?
Már csak egy nagy hűtőláda hiányzik.
Mazda MX-5 Roadster Coupe vs. Peugeot 207 CC
Az MX-5 régi szerkesztőségi kedvenc. A Winklernek van is egy első generációs, meg aztán a szerkesztőség közelében ólálkodik az MX-5-ök ratrodja .
A kupékabriósítás általában sötét felhő a kicsi, könnyű , vászontetős autók felett, persze csak bolond, sportautóbuzi szemmel. A kemény tető minden épeszű embernek a téli-nyári praktikumot jelenti, a plusz kilókon kezeket tördelni értelmetlen. De a régi MX-5 minden szempontból driver’s car volt, olyan embereknek készült, akik direkt a hosszabb úton mennek reggel dolgozni, ha az a hosszabb út magában foglal néhány kellemes ívű kanyart. Az MX-5 klasszikus sportautó, orrmotor, hátsókerékhajtás, sperrdiffi, és ebbe a képbe nehezen illeszthető a motoros keménytető. Amivel ugye az a legfőbb baj, hogy az általában jelentős plusztömeget föl, a magasba teszi. És ez úgy viselkedik kanyarban, mint egy vitorlás árbocának hegyére biggyesztett sózsák viharban. Húz.
Direkt az 1,8–as és nem a kétliteres motorral kértük, tavaly vezettük ugyanis a vászontetős verziót, amiről a Winkler ezt írta:
„7,5-ért meg már a 160 lovas kétliteres van, de az 1,8-as ugyanolyan tökéletes, kerek egész, mint az 1990-es NA az 1,6-ossal.”
Ehhez képest a Roadster Coupe, ahogy a Mazdánál a kupékabriót nevezik, visszatérő jelzője a tompa lett. Állítólag csak 30-egynéhány kilóval nehezebb, mint a vászontetős (gyári adat szerint, nem mértük le), de mégis.
Winkler a keménytetősről:
„Csak valahogy a tűz hiányzik belőle, és ez nem feltétlenül súly kérdése. Mintha az egész autó eltompult volna egy kicsit. Semmi konkrét baja, csak a virgonc életerő hiányzik belőle. Tompa.”
Olvassa végig itt, a Belsőségen .
Félreértés ne essék: ahogy a Karotta is elmondja az adásban, ez egy átkozottul jó autó. Télen-nyáron lehet vele menni, egyáltalán nem ázik be (végigmentünk vele egy autómosón, és ez csak azért nincs benne a műsorban, mert a világon semmi nem történt, az pedig hülyén néz ki a tévében), és egy magamfajta, 188 centis langalétát is kényelmesen magába fogad. Ha önnek még nincsenek gyerekei, csak egy csaja, pasija, vagy egy kutyája, ez a tökéletes autó.
Fontos, megjegyzendő kép a széttekert szardíniásdoboz: masszív kabriót készíteni nem habostorta. Minél több, de minél könnyebb merevítésekre van szükség.
Hogy ezeket megmutathattuk az autók alján, a véletlen műve volt: a hűvösvölgyi MOL-kútnál jöttek oda hozzánk a szomszéd szerviz kedves emberei, akik felajánlották az emelőjüket gyors használatra. A kedves emberek eközben egy Audi S2 -be építettek az öthengeres turbómotor helyére egy S8-ból szerzett 4,2-es V8-ast. Biturbót persze. Miért is ne! Úgy töltötte ki a motorteret, mint kakaó a bögrét.
A műsorban látható kézifékes kanyarokból pontosan annyi készült, amennyi az adásban is látszik. A folyamat valahogy így nézett ki:
– Hé! Csinálj egy szép kézifékes kanyart! 1-2-há és,
kamera forog!
–
Zupp-csikorog-füst-ível-wawawawa-WROOOOOOOM
– Kösz!
Tényleg jó kis autó ez.
Ja igen, a Peugeot. A 207 CC őszinte használati tárgy. Annyit mond: szállj be, elég jól fogsz kinézni, és van bennem akkora motor, ami képes lesz az együttes tömegünket A pontból B pontba értékelhető sebességgel eljuttatni. A 207 CC nem sportautó, nem lehet vele piruettezni, szerpentint hajkurászni, de ilyet rendes ember amúgy sem csinál.
DKW/Ford Granada hotrod
Ezzel a hotroddal kapcsolatban az a vicces, hogy ezt az első magyar hotrodként tartják nyilván, de maga az építő, Gajdos Attila tisztában van az effajta kijelentések képtelenségével. Ő hallott már arról, hogy egyszer, még az ántivilágban valaki épített egy Citroën hotrodot. Ez még döbbenetesebben hangzik, mint a DKW alapú Ford Granada, amiben egy árva amerikai alkatrész sincs. Olyan emberrel még nem találkozott, aki látta volna a Citrodot (ezt a szót most fejlesztettem, de szerintem van benne potenciál), de gondosan úgy fogalmaz, az ő hotrodja az első olyan magyar hotrod, ami feltűnt egy találkozón. Ráadásul a saját lábán, ami inkább a sofőrtől nagy teljesítmény.
– WR
A stúdióbeli vendég hotrod ( ez csak a teljes adásban látható, görgessen hozzá az oldal aljára – OP) pedig a Gigamachine chopperépítő műhely munkatársa, Jamiki műve. Amikor először megnéztük Pesthidegkúton, épp a kertben henkölték a faterral. Jamiki borúlátó volt, azt mondta, nem biztos, hogy elkészülnek vele a felvételig. Egyébként már vagy tízezer kilométert tett vele meg közúton. A lényeg azonban, hogy volt B-terve: ott állt a színben egy másik, egy szürke csótány egy apró érdekességgel: 500 lovas Viper motort építettek bele. Az még kevésbé van kész, tehát motor a helyén, de még nem megyen. Végül a fekete elkészült, és szívmelengető rotyogással be is futott, lábon, Hidegkútról. Őrület! Ébredezik a magyar hotrod kultúra, és mellesleg nagyon le sincs maradva az európai mezőnytől. Úgyhogy ezekre még visszatérünk, egy szóval se mondtam, hogy igény esetén.
– WR
Citroën hotrodot viszont nemcsak az ántivilágban építettek, hanem az újvilágban is. Nézzék meg, mi történik, ha találkozik egy Citroën ID19 és egy small block Chevy V8:
Aztán olvassák el a történetét és hüledezzenek kedvükre.
Mil Mi-2 és Eurocopter EC135 T2 mentőhelikopterek
Egy rendes autós műsor úgy szomjazza a helikoptereket, mint telelés után a muskátlik a tápoldatot. Kerítettünk kettőt mi is, megvizsgálni a mentőhelikopter múltját és jelenét.
A hömpölygő monstrum a Mil Mi-2. NATO kódnevén Hoplite, és nem mint „könnyedén ugrabugráló”, hanem mint hoplita, azaz ókori görög nehézfegyverzetű harcos. Igazi pusztító szovjet dizájn, ránézésre a csótány és a vakondok közeli rokona, eredetileg könnyen páncélozott katonai szállítóhelikopter, némi fegyverzettel.
Vezetője ennyit súgott csak a Karotta fülébe (aki a rendes, férfierőt kívánó kapcsolók tömegének kapcsolásának gyönyörétől szédelgett): ez az emberiség történetének leghatékonyabb szerkezete a kerozin hangnyomássá alakításában. Figyeljék meg a párátlanítóként újrafelhasznált hajszárítót is, ami természetesen gyári alkatrész!
Az Mi-2 ádáz bátyja
Az afgán-szovjet háborúból ismert Mi-24 csatahelikopter eldönthette volna a háborút a Szovjetunió javára, ha a háborúkat a technológia döntené el. A Krokodil (orosz) és Sátán Szekere (afgán) becenevekre is hallgató, elképesztő tűzerejű monstrumhoz képest az Mi-2 karcsú derekú balerina. Volt azonban egy végzetes hibája: közvetlenül a rotor alatt van a kipufogó (a képen a nagy fekete lyuk), amire vidáman rárepültek a mudzsahedek CIA-tól kapott Stinger hőkövető rakétai. Az Mi-24-et természetesen az afgán népművészet is magába foglalta, a Warrug.com oldalon remek helikopter- és kalasnyikovmintás szőnyegeket vásárolhatunk.
Az Eurocopter EC135 egészen más világ. Kilencvenes évek eleji dizájn ( ez repülő szerkezeteknél a vadiúj szinonímája, az amerikai légierő lehengerlően futurisztikus B2 lopakodó bombázóját például a nyolcvanas évek közepén-végén fejlesztették), minden csupa komputer, ergonómia, könnyed, modern forma, semmi törleszkedő katonaiság.
De az Eurocopter nagy találmánya a farka végén keresendő. A farokrotor nem a levegőbe mered, hogy mentés közben például vezetékekbe vagy fákba akadva hirtelen megnövelje a mentendő személyek számát, hanem burkolat veszi körül. Ráadásul nem a szokásos 2–4 lapát alkotja, hanem sokkal több, akár 18 darab is. Ezek egymástól változó távolságra helyezkednek el, így mindegyikük más frekvenciájú zajt bocsát ki, amitől az egész szerkezet sokkal halkabb lesz. A burkolat miatt a lapátok keltette, fogyasztást megnövelő örvénylés is kisebb. A rendszer a nagyon szép Fenestron márkanévre hallgat.
Az adás közben beérkezett mentési hívás valódi volt. A baleset március 27-én történt, a tűzoltóság szerint a következő történt:
„A Balatoni úton, a Panoráma kanyarnál, egy egyenes szakaszban a XXII. kerület felől érkező utánfutós Toyota terepjáró a Suzuki előzésébe kezdett, ám a manővert a szembe jövő jármű miatt nem tudta befejezni, a sofőr jobbra húzta a kormányt, s az árokba sodorta a személygépkocsit. A terepjáró felborult, a Suzuki letarolta az út menti fákat, s két beton lámpaoszlop is kidőlt. A Suzuki vezetője beszorult a roncsok közé, őt a mentők az ablakon át beajolva próbálták újraéleszteni, de nem jártak sikerrel, a 72 éves férfi súlyos sérüléseibe a helyszínen belehalt. A Toyota sofőrje, egy 39 éves férfi könnyebb sérülésekkel került kórházba.”
Az autóból ennyi maradt :
Ha tehetik, ne vezessenek úgy, mint egy őrült tulok. A közút erre nem való. A versenypálya már sokkal inkább, ahova a
Honda Civic Type-R (2007)
-t is kivittük.
Amikor megérkezése napján lebaktattam a garázsba, hogy megnézzem, kábé ennyit mondtam: húbazmeg dejólnézki. Könnyed vázlat a japán űrkutatás mai állapotáról, a két év elteltével változatlanul űrhajós Civicnek csak jót tett a rizsrakétaszárny, meg a csodás piros festés közepén a piros Honda logó. Karotta úgy hajtott el vele, hogy az angol szaksajtó két fontos lapja tökéletesen eltérő véleményt írt róla: a populárisabb Top Gear szerint a legjobb hot hatch, a vezetési élményt hajkurászó Evo szerint pedig legrosszabb.
És valószínűleg mindkettőnek igaza van. A hot hatch a kompromisszumról szól: hol az egyensúly a mindennapi használhatóság és a rendes sportautó között? A Civic az előbbi irányba billen, nem annyira kemény, nem annyira fókuszált, olcsóbb a futóműve is, mint az elődjéé volt. Karotta szerint jobban ráz városban, mint a Gyulavitéz Integra Type-R-je, ami viszont tényleg az abszolút élményautó. Mondjuk ehhez a kötelezően túlméretezett, 18-as kerekek, és a rájuk húzott, nagyjából szigszalagvastagságú gumik is szerepet játszhattak. A tesztelésre használt város ugyanis Budapest volt, ami annyira ismert tükörsima útjairól, mint Mogadishu a felhőtlen, hétvégi szórakozásról.
Hasonló a helyzet, mint a keménytetős MX-5-tel. A Civic Type-R sem azoknak készült, akiknek már az oviban is az ideális ív volt a jelük. Mindennapibb autó, nem annyira pályára készült, meztelenre vetkőztetett játékszer, mint inkább instant japán dizájner kellék, lehet vele cirkálni éjszaka, meg alkalomadtán kanyarodni egy csikorgósabbat, amitől a lányok szeme elkerekedik.
De mielőtt szeppukut követne el, hogy a Mazda után a Honda is elhagyta önt, aki a sportosságon kívül semmi másra nem vágyik, egy pillanatra még tegye le a vakizasit: állítólag nemsokára lesz könnyített-sportosított-élményautósabb változata a Type-R-nek. Mondjuk Type-RR. És akkor négy-öt R betű után megérkezünk a tökéletes hot hatch-hez, és ezt a problémát is örökre letudhatjuk.
Ugye nem szóltam későn? RRRRR!
Reméljük jól szórakoztak. Tartsanak velünk májusban is. Igyekszünk addigra keríteni megint egy rendes, tizenkét hengeres autót, mert ebben az adásban mintha összesen lett volna annyi, és ez nem állapot. Ha szerette, ha gyűlölte, mondja el a blogban vagy a fórumon, ha pedig nem szeretne lemaradni a következő adásról sem, iratkozzon fel az adás Google naptárára .
Ez itt pedig a teljes műsor, stúdióval, a stúdióban a Mystery Ganggel és Jamiki rémisztő, antracitszürke hotrodjával:
