Öt éve ősszel, egy csütörtök hajnalban, a három lakással ezelőtti földön ültem és a tévét kapcsolgattam. Az egyik csatornán feltűnt egy felzselézett hajú srác, aki egy repülőtéren ácsorgott egy Ferrari F355 Spider mellett, formatervezési részletekre hívta fel a figyelmet, majd beleült, és közölte, hogy ezért ő fizetést kap. Csak hogy nyilvánvaló legyen. Azt talán még ő sem sejtette, hogy pár évvel később egy Formula–1-es autó vezetéséért fog fizetést kapni.
Töltse le az egész adást!
Ha megnézné a teljes adást itt a böngészőben, akkor görgessen az oldal aljára és azonnal nézheti. Ha letöltené későbbre, válasszon formátumot és kattintson:
H.264 (640x360, 487 MB)
WMV (640x360, 510 MB)
DivX (320x180, 191 MB)
Már csak azért sem, mert nem sokkal több ember kapott ilyesmiért fizetést , mint ahányan azért , hogy elhagyják a Föld atmoszféráját. A körülmények meglepően hasonlóak. A szervezetnek rettenetes gyorsulást kell elviselnie, különleges ruhák és egy sisak óvja az egyébként romboló környezettől, és folyamatosan a fejlesztés peremén álló szerkezetekben kell nagyon gyorsan utaznia, ami nem javítja a kilátásokat a hosszú életre. Ettől függetlenül a hatéves srácok komoly százaléka választaná a tűzoltás mellett ezek közül bármelyik mesterséget, aztán egy részük még felnőttkorban is.
Formula–1 autó vezetésére valószínűleg nincs sok esélyünk. Űrutazásra viszont annál inkább, miután három éve először privát űrhajó járt odafönt , két év múlva pedig indul a Virgin Galactic , ahol 200 ezer dollárért bárki repülhet egyet. Ráadásul egyre többen foglalkoznak űrhajótervezéssel, akik korábban számítástechnikából gazdagodtak meg, elég csak Jeff Bezosra, Elon Muskra vagy John Carmackre gondolni. Egyszóval – hogy az Index dizájnerének, Etelének egy pólóját idézzem – space is the place.
De a rendszeres űrutazás a jövő szele. És ebben a jövőben az autónk talán a
Honda FCX
-hez hasonlóan fog működni, ami egy üzemanyagcellában hidrogént és oxigént egyesít vízzé, és a reakció során felszabaduló energiát alakítja mozgássá.
Az FCX szerepelt a tesztrovatban is két héttel ezelőtt, ha szeretne róla szép képeket látni, vagy elmerülni egy kicsit energiaellátásának megértésében, kattintson oda.
Elég sokat beszélgetünk mostanában alternatív hajtású járművekről. Mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a jelenlegi állapot, miszerint véges mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot égetünk el, hogy piszkos maradéka az atmoszférában kössön ki, hosszú távon tarthatatlan (és talán még a rikoltó versenyautóhangoktól is el kell majd búcsúznunk).
Az üzemanyagcella egy megoldás erre, de csak akkor jó, ha mellette megújuló úton tudunk energiát előállítani, mint a filmben látható svédországi Gotland szélerőműveivel. A cellába hidrogén kell, a hidrogént pedig ugyanabból a vízből állítjuk elő, amivé a cellában alakul. Árammal. Az áramot meg kell termelni, és ha ezt szén vagy olaj elégetésével tesszük, akkor az FCX nem tisztább autó, mint a villamos a Körúton, ami egyszerűen a legközelebbi erőműbe helyezi át a szennyezést. A villamos mellett állva ez sokkal jobb, mint a busz dízelfüstjéből szívni, de az egész Föld szempontjából édesmindegy.
Bár a Honda FCX jövőre kapható lesz, egyelőre csak kísérleti piacokon, nincs hozzá ugyanis infrastruktúra. Ha addig viszont csapatnánk egyet a zavarosban, nem tűnik rossz választásnak a
Nissan X-Trail
amivel Winkler a görög mitológiából ismert Dodona szent tölgyeinek szomszédságában próbálta ki, hogy hány levegőben lógó kerék mellett lehet még vidáman továbbgurulni:
Dodona egyébként komoly járműépítési múlttal bír: innen származó fákból készült Iaszón hajója, az Argó, amivel az aranygyapjúért ment Kolkhiszba társaival, az argonautákkal.
Iaszón nem az átlag járművásárlót képviseli. Az Argó ötven hőst szállított, vadonatúj volt, és Héra istennő kísérte útján, ráadásul – korabeli GPS navigációként – az alapanyagként használt dodonai tölgy jövendőmondásra is alkalmas volt. De mit tegyünk, ha nem rendelkezünk saját járműépítővel, olümposzi kapcsolatok helyett pedig csak kétmillió forinttal? Ötven hőst nem fogunk tudni elszállítani, de hatodmagunkat talán igen. Winkler elment kideríteni, hogy Ésszerű Használtautó rovatunkat egy
Fiat Multipla, Opel Zafira, Chrysler Grand Voyager
összehasonlító teszttel folytassa. A kritériumok: ne kerüljön többe kétmilliónál, és legyen benne legalább hat ülés. A fókuszcsoport: kislányok.
És most, hogy megvolt az ésszerűség, megvolt a csapatás és megvolt a jövő, irány a múlt. Egész pontosan a három évvel ezelőtti
Renault R24 Formula–1 autó
amit némi tréning után Nínó Karotta kezébe nyomtak a dél-franciaországi Paul Ricard versenypályán. Azt mondta tegnap, hogy a héten megírja részletesen, hogy milyen volt, de addig is: showtime!
Olybá tűnik, az autós újságíró tényleg az élet császára. Amennyiben boldogan fogadjuk el azt a tényt, hogy egy négy és fél kilós máj próbálja minden kanyarban átszakítani bordáink és hasizmaink falát, hogy a pőre szénszál kádban landoljon, és utána lehessen vele pontyozni éjszaka. Ha nem félnek a pontyoktól, a májaktól, és a nadályoktól, nézzék meg az egész adást, ahol műsorvezetőink bebizonyítják horgászásbeli alkalmatlanságukat:
Ha szerette, ha gyűlölte, mondja el a Belsőségben vagy a fórumon, ha pedig nem szeretne lemaradni a következő adásról sem, iratkozzon fel Google-naptárunkra .
És a végére egy nyomasztó tény: már megint nem volt V12-es autó. Ezen sürgősen változtatni kell.
