A Toyotának Japánban négy gyára van. A Tsutsumi (Cucumi?) üzem a középkategóriásra specializálódott: Caldina, Premio, Wish, Allion, Prius, Camry és Scion. Havi 31 ezer autó, 77 ezer négyzetméter, kb. kétezer alkalmazott. Az extra, hogy lehet odabent fényképezni, ilyenben még nem volt részem, bár a Mercedes, a Jaguar és a Ford gyárában azt értettem a legkevésbé, mivégre a titkolózás, hiszen Henry Ford óta nyilvános a futószalagok létezése.
Csak egész mellékesen, ha valaki autós újságírónak készül, ne lepje meg intellektusának gyors és visszavonhatatlan hanyatlása. Egy szerelőszalag mellett arról vitatkoztunk, hogy a Száguldás, Porsche, szerelem című klasszikus szerzője vajon mire gondolt, amikor a "Nyolc henger, majd szétvet az erő"-sort vetette papírra. Vajon a 928-asra? Volt már egyáltalán akkor V8-as Porsche? És Horváth Charlie? Na jó, biztos csak úgy általában akart a szerző valami nagyot mondani. Hogyan hangzott volna például Cserháti Zsuzsától az, hogy "klasszikus hathengeres léghűtéses boxermotor, majd szétvet az erő?" Igaz, a prozódia úgy már ki is jönne, hogy "boxer hat, majd' szétvet az erő". Lehet, hogy mégis kifejezetten a 928-asra gondoltak? Neeem, az kizárt, csakis 911-esről lehetett szó.
Tekintse meg a Toyota Tsutsumi üzemét bemutató képgalériánkat!
Nagy-nagy szerencse, hogy a szerelmes dalokat nem nőgyógyászok, az autós témájúakat pedig nem szakújságírók szerzik. Ja, igen, kaizen: tavaly 40 000 javaslat érkezett a munkásoktól. Ezeket általában fel is használják, és 500-2000 jenig díjazzák. Hiába, nemcsak a kerék és a belső égésű motor, de a hibrid autó is fel van már találva, ezek a találmányok inkább csak olyan apróságok, mint hogy mi lenne, ha jövő héttől élére állítanám a villáskulcsot, mert akkor hatszor annyi is elfér.
Miért nem Toyoda?
Japánban háromféle írásrendszer van. A hiragana és a katakana többé-kevésbé szótagírás; szótagok, külön az öt magánhangzó és egy-két külön mássalhangzó. A hiraganával írják a japán szavakat, katakanával az idegen eredetűeket és a márkaneveket. Persze ennyi jellel sem tudják rendesen leírni a saját szavaikat, kell nekik egy csomó kivétel és hallatólagos szabály, hogy itt például az "ü"-t nem ejtjük, csak az sz-t, mert most csak sz-re van szükségünk, szóló sz-ünk viszont sajnos nincs, így most ez a "szü"-hiragana történetesen csak sz-nek ejtendő.Lábjegyzet:
Egy japán ilyet soha nem vallana be, de sokkal jobban járnának a latin betűkkel, végre le tudnák írni a saját hangzókészletüket. Nemrég egy nagy reform keretében áttértek a balról jobbra történő írásra.
Viszont bár a japánok időnként véres háborúkat vívnak Koreával és Kínával, egy pillanatra sem felejtik el, hogy ők keletiként összetartoznak, legalábbis sokkal jobban különböznek a Nyugattól, mint egymástól. Így a hagyományos japán írásjelek továbbra is a japán identitás védjegyei, és nem is lenne jó elképzelni egy japán nagyvárost villódzó hiragana, katakana és kandzsi neonok nélkül.
Kiicsiro Toyoda, az egykor szövőszéket gyártó cégalapító a
következő három katakanával írta nevét:
to: ト
yo: ヨ
da: ダ
A két japán szótagírásban a mássalhangzók zöngésítését két kis vonallal végzik, ezeket a jobb felső sarokba kell elhelyezni. Így lesz a to-ból do, a ta-ból da. Namármost azonban az enyhén babonás Toyoda szan megszámolta, hogy a Toyoda-katakana sor összesen tíz vonással írható le, amiből nem következik az égvilágon semmi. Ha ellenben lespórolja a két kis zöngésítőt, az már csak nyolc vonal, a nyolc pedig a szerencse, és a végtelen növekedés száma.
A zöngétlenített cégnév puszta vajákolásnak tűnhet, de a Toyota üzleti eredményei, meg a folyamatos növekedés az ellenkezőjét látszanak alátámasztani. トヨタ
Igazi ínyencek kedvéért egyébként kandzsikkal így néz ki a
Toyoda családnév:
豊田
Elsőre talán kicsit meredeken hangzik, de klasszikus japán építészet nem igazán létezik. Egyrészt mert a háborúban lényegesen több négyzetmétert bombáztak le, mint amennyit nem. Ugyanakkor azonban a régi épületek sem túl érdekesek. Megfelelő természeti környezetben határozottan mutatósak, de különben a szép, felfelé kunkorodó mázas cseréptetőn kívül nem sok érdekes van rajtuk; tagolatlan kocka vagy téglatest.
Tekintse meg a Toyota múzeumot bemutató képgalériánkat!
Japán építészhallgatók nem sokra mennek a jegyzettömbbel, ha rajzolgatni szeretnének, sehol egy kis görög tektonikus építészet, oszloprendek, finom egyiptomi játékok a tömeghatással, római boltív-bravúrok, a keresztény templomok alaprajzainak figyelemre méltó változásai, reneszánsz paloták homlokzata, gótikus katedrálisok - vannak a régi kockák, aztán egyből a posztmodern.
Na, egye fene, a Meidzsi reformok idején külföldre zavart szakemberkülönítmény építész tagja japán szokás szerint lemásolta, és nyilván egy kicsit feljavította az amsterdami főpályaudvart, s mindez még az amerikai bombázást is kibekkelte, de ennél többet az építészet rajongója ne nagyon várjon.
Van viszont valami, ami tulajdonképpen az építészethez tartozik, és nagyban enyhíti a felsorolt hiányosságokat, a parktervezés. Tokióban több városliget is van, és valószínűleg mindegyiktől bőven megkapjuk azt, amit a hipnotikus hatású japán táj-vízfestmények alapján várnánk. Mi a Hama-rikiü parkot néztük meg, és én már a jó egy órás séta nyolcadik percben alfa állapotba kerültem. Jó lenne megfejteni, hogy csinálják, hogyan játszanak a terekkel, formákkal, színekkel, mikor mennyire kell nyírni a pázsitot, hol ütnek nagyot a cédrusok, a mohos sziklák, a fenyők, milyen fa koronáját deríti a legszebben a víztükör - talán még a békalencsét is hangolják.
Japánban nemzeti ünnep a cseresznye (szaküra) virágzása, a családok az iskolai szünetet kihasználva együtt gyönyörködnek és piknikeznek - erről történetesen lekéstünk, de el tudom képzelni a dolog szellemiségét. Mindez úgy, hogy Japánban méregdrága a cseresznye, ezek viszont díszfák, ehető gyümölcsöt nem hoznak, de mintha a japán konyha is előbbre helyezné a dizájnt, mint az ízeket. A japán fogások sokkal szebbek, mint a kínaiak, de legalább annyival jobb merengeni felettük, mint amennyivel jobb ízű a kínai.
Tokió lakossága 26 millió, és ez a szűkített érték; a peremvárosokkal együtt már 36 millió tokiói polgárt számlálnak. Maga a pokol, gondoltam, valami miatt Tokió mégis egészen élhetőnek tűnik. Először is nincs dugó a belvárosban hétvégén, és bár mentegetőztek, hogy szokott azért lenni, de hétköznap se tapasztaltunk ilyesmit. Talán kevés az autó - Tokióban csak az vehet, aki igazolja, hogy van garázsa. Állítólag könnyítés, hogy ez kis gnómautókra ( Wagon R+) nem vonatkozik, és olyat sárga rendszámmal garázs nélkül is vehetnek, de a kis gnómautók se borítják el Tokiót.
Tekintse meg a japán csajokat bemutató képgalériánkat!
És hát van metró. Nyolc vonal, darabja 20-25 megállóval, oda-vissza és körforgalom egyaránt. A belváros érdekessége, hogy akár félórányi feszes tempójú metrózás után is felhőkarcolós belvárosba érhetünk, de Tokiónak rengeteg féle belvárosa van. Parkos, bevásárlós, fiatalos-punkos, bankáros, magasvasutas, autópályacsomópontos.
A MegaWeb nevű központról a toyotások is nehezen mondják meg, micsoda. Szerintünk leginkább fullextrás autószalon, a japánok szeretnék szórakoztatóipari központnak látni. Autót venni például nem lehet, de minden létező Toyotát meg lehet nézni, a kevésbé gyakori típusokat egy automata liftrendszerből varázsolják elő. Sajátos gokartpályával igyekeznek a gyerekeket hibridautókhoz szoktatni, kiállítás mutatja be a mozgássérülteknek gyárilag átalakított modelleket és az emberközpontú autódizájn fejlődését.
Tekintse meg a MegaWeb központot bemutató képgalériánkat!
És egy hatalmas katalógusautomatából rengeteg típushoz vehetünk katalógust. Általános dizájnkiállítás, automata, vezető nélküli autó-teszt, mozi, pattogatott kukorica, oldtimerek. Nálunk talán a Suzukinak illene hasonló központot felállítania, de ettől még elég messze vagyunk.
Egyvalamit nem sikerült megfejteni egy hét alatt, mégpedig a japán csodát. Hogyan gyarmatosították a világot a száz évvel ezelőtti grand córeszhez képest úgy, hogy a világ jelenlegi hitelállományának 10 százaléka japán? Jók voltak a robotok, kedvesek a vendéglátók, és általában a japánok, érdekes a nagy szervezettség, az általános udvariasság meg a dizájn. A legnagyobb hatást azonban csoportunk több tagjára is a mindentudó vécéülőke tette. Erre senki nem foghatja, hogy koppintották valahonnan; fűthető ülőke más országokban is előfordul, de ez messze túlmutat a japánon kívüli emberiség fantáziáján.
Gombnyomásra vizet csorgat, ez a bidé funkció, ez a franciáknak már megvolt, igaz, külön ülőkével. Hanem a japánoké zuhanyt is tud: a shower gomb megnyomására kinyúlik egy kis fémkar, és az injektor egyenesen az ánuszra lövelli a meleg vizet. Pár perc kellemes üldögelés, és megúsztuk a vécépapír használatát is. Eleinte óvatosan tesztelgettem, de tényleg hatékonyan tisztít. Állítható a víz nyomása, bár a felszereltség nem egységes. A Nagoya Marriott vécédeszkája például tudott oszcillálni (rezgette a sugarat), kicsit hamarabb fogyott el belőle a meleg víz, mint a tokiói Imperiáléból. Igaz, az meg nem tudott oszcillálni.
Minél többedszer jár egy újságíró Japánban, annál nagyobb késztetést érez a japán kultúra befogadására, különös tekintettel az anális vízsugárra. Van már magyar szakíró, aki a 110 Voltos készüléket transzformátorral üzemelte be, és azóta - gondolom -, más életminőség jegyében öblöget. Jó volt a robotshow, Tokió se rigófütty, de vissza igazából a technó vécédeszkára vágyok.
