A ragacsos gyorskocsi

Hétfőn kezdődött a Toyota-hét, és délután már jött is egy levél Lévai Feritől, hogy lenne neki is érdekes Toyotája. Rutinos TotalCar szereplő, hiszen Winkler tőle kapta tesztelésre a Pinzgauert. De most kiderült, hogy van még a tarsolyában más bemutatásra érdemes is, ami ráadásul a héten pont aktuális. Villámcsapásként ért a dolog, hiszen tudtam, hogy van ilyen a környéken, mert már láttam, meg olvastam is róla, de valahogy tökre kiment a fejemből mikor a heti anyagokat gyűjtöttük össze.

Még nem mondtam miről van szó? Bocsi. Egy Toyota Yaris raliautóról. Arról, amelyik a tavalyi első osztályú bajnokságban megnyerte az A5 kategóriát, és az idei eddigi két versenyt is győzelemmel fejezte be. Mellesleg nincs is másik Yaris raliautó. Felhívtam gyorsan Ferkót, merre van, mert azonnal indulnék, de rossz hírt mondott. Nincs közel. Így megbeszéltem a górékkal, érdekes-e ez annyira, menjek-e. Természetesen ők is belátták, hogy autósport mennyire fontos, milyen nagy szükség van a versenyzők, versenyautók bemutatására, így visszahívtam Ferkót, hogy másnap mennék hozzá, ha neki is jó. Megegyeztünk.

Egész éjjel álmatlanul forgolódtam, a saját versenyautóm járt a fejemben, amely október óta áll egy szervizben, ahol a január végi határidőre nem sikerült az átépítése. Aztán a február végire sem, a márciusira sem, és így tovább… még mindig nincs befejezve, de legalább már látszik a vége. Tulajdonképpen a tavalyi Budapest Rali óta nem ültem versenyautóban, leszámítva azt a három kört a 207 Super2000-el , de az más világ. Na de majd most.

Postás úr épp lepasszolta a mini Jeep-et, gondoltam majd azzal leruccanok a közel 150 kilométerre levő tesztelésre. Hogy ne unatkozzak, velem jött Szözsi is, mivel ő sem áll távol az autósporttól (konkrétan a szerző navigátora - a szerk.), jó kis sztorizós délután ígérkezett. Beugrottunk gyorsba autópályamatricát venni, meg a Mekiben vettünk tápot is. A csaj megmosolyogta a pénzátadás fanfárját (tádááám), aztán húztunk is. Fehérvár felé félúton elfogyott a kaja, Szözsi meg már majd’ bedohányzott, de nem volt megállás. Hajtott a versenyutó iránti vágy. De aztán Sárbogárd előtt megálltunk egy bláznyi időre. Ekkor már látszott a cél közelsége.

Telefonon pontosítottuk az itinert, és néhány perc múlva már a telep bejáratát elzáró láncsorompó előtt kérdeztük az őrt, merre van a szerviz, utunk célja. Ahogy befordultunk a műhelysorra, már láttam a kis fehér-piros autót. Hevesebben kezdett dobogni a szívem. Előkaptam a fényképezőt, és nyújtott léptekkel mentem idősebb Paul Teutul hazai képviselője felé. Pacsizás után rögtön a témára tereltem a szót.

A verda tehát egy teljesen gyári alkatrészekből összerakott versenyautó. Semmi hazai barkács, minden porcikája a Toyota Racing Development-től érkezett. Itt van egy kis számomra homályos rész, mert valahogy benne volt a belga Bozian ralicsapat is, tőlük rendelték a cuccokat, amiket a TRD gyárt… vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy interneten adták le a rendelést, és egy Európában teherautózó ismerős hozta el a dobozokat, mikor hazafelé jött. Minden apró kis csavar a gyári kit része. A kormány Sparco, de bele van írva, hogy Yaris, ahogy a Stack műszerbe is. Ez ám az aprólékosság.

Így aztán csak össze kellett legózni az autót. A motor a versenyzői körökben ismert Havassy-műhelyben simítódott, a bukócső pedig Grámán gyártmány, ami szintén jó hazai brand. Ezt leszámítva az autó teljes egészében Toyota. És ez az egész héten szajkózott megbízhatóságot is jelenti, hiszen a tavalyi komplett évet, és az idei pár futamot is hiba nélkül élte túl. Semmi sem tört el, semmi nem ment tönkre, műszaki hiba miatt a fiúknak nem kellett futamot feladniuk. Persze ebbe az esés nem tartozik bele, volt ilyen is, de erről nem az autó tehet.