Képzeletben porold le a Detroit Tigers baseballsapkád, kapd elő a szekrény mélyéről a hawaii mintás ingedet és a zacsiszorítós farmerodat, aztán nyúld le a fater Rolexét, mert megérkezett az autótörténelem leghíresebb Ferrarija, a magánnyomozó verdák legvagányabbika. Persze ha a ’90-es évek után születtél, most azt sem tudod, miről beszélek.
Hadd mutassam be Hawaii Oahu szigetén a bikinis csajokat, a bűnt hajkurászó, impozáns bajszú magánnyomozót, Magnumot és négykerekű partnerét: a Ferrari 308 GTS Quattrovalvole-t. A '80-as években Tom Selleck főszereplésével forgatott ikonikus TV-sorozat óta ez a Ferrari modell a maranellóiak egyik legismertebb típusa, de nem csupán ezért érdekes.
A Ferrari 308 GTS QV a 308 GTB/GTS sorozat utolsó evolúciója, ugyanakkor távoli rokona csupán a hasonló nevű Dino 308 GT4 modellnek. Utóbbit sokan tekintik a Magnum Ferrari elődjének, pedig a 2+2 üléses, Bertone tervezte és nem különösebben sikeres kupétól csupán a hajtásláncot, a csodálatos, háromliteres V8-as motort és a teljesen szinkronizált, 5 fokozatú váltót örökölte a 308 GTB.
Koncepciójában és formavilágában inkább a Dino 206 GT/246 GT tekinthető a Ferrari 308 GTB előfutárának: mindkét modellcsalád tisztán kétüléses, középmotoros sportkupé és mindkettő formatervét Pininfarina készítette.
Az első, 1976-os modellévben nagyon óvatosan állt a Ferrari a 308 GTB értékesítéséhez. Elődei, az Enzo Ferrari imádott, ám tragikusan fiatalon elhunyt fia után Dino névre keresztelt olcsó modellek, a baby-Ferrarik nem voltak igazán sikeresek. Ezért bemutatásakor a Dino elnevezést elvetették, de óvatosságból nem készítettek a 308 GTB gyönyörű karosszériájához drága lemez présszerszámokat, hanem ez első darabokat üvegszálas burkolatokkal látták el.
Az aggodalmaskodás feleslegesnek bizonyult, a 308 GTB egy csapásra sikeres lett. Részben a gyönyörű, bukólámpás, ék alakú formatervnek, részben a négy darab dupla torkú, esőáramú Weber karburátorral etetett, háromliteres V8-as motornak köszönhetően, amely papíron 255 lóerőt teljesített – a Ferrari mindig meglehetősen optimista volt a teljesítményadatokat illetően – és úgy üvöltött, mint a sakál. 1977 közepére felszerszámozták a présüzemet, és már teljesen acél karosszériával is készültek a 308 GTB-k, de akkora volt a kocsira az igény, hogy az üvegszálas változatot még egy évig gyártásban tartották. Ma ezek a korai, üvegszálas karosszériás 308 GTB-k a legritkábbak, és a gyűjtők szemében a legértékesebbek a sorozatból.
1977-től a 308 GTS (S=spyder) nevű, kivehető tetejével a Porsche 911 Targát idéző, nyitott modell is megjelent a kínálatban. Meglepően könnyűnek bizonyult a két tetőelemet levenni, és az ülések háttámlája mögé elhelyezni. Ugyan a GTS karosszériája nem volt olyan merev, mint a GTB-é, a nyitott tetős élményt annyira vonzónak találták a vevők, hogy amint 1978-ban beindult az értékesítése, rögtön kétszer annyi fogyott belőle, mint a kupéból.
A hetvenes évek végén az egyre szigorodú amerikai környezetvédelmi normáknak köszönhetően először a katalizátor jelent meg az USA piacára szánt modelleken, majd a kevésbé hegyes vezérműtengelyekkel és kevésbé vastag keverékképzéssel a teljesítményből is visszavettek. Egész 205 lóerőig csökkent az amerikai piacos változatok teljesítményszintje, mielőtt megjelent volna a Bosch K-Jetronic mechanikus befecskendezést használó 308 GTBi modell.
Ezzel néhány további lóerő is elveszett, de ami talán még fontosabb: eltűnt a dupla Weberek semmivel össze nem téveszthető szívászaja, az üvöltés, amely oly sok rajongót szerzett a típus számára. Valamit lépni kellett, ha a Ferrari nem akart a lóerőadatokhoz hasonlóan csökkenő értékesítési számokat. A megoldás 1983-ra született meg, a némileg átdolgozott V8-as motor hengerenként négy szelepes hengerfejet kapott, illetve az erre utaló Quattrovalvole elnevezést.
Az új, QV változatok megjelenésekor az európai piacra szánt darabok teljesítményét 240, az USA változatokét 235 lóerőben adta meg a gyár – ezek a kor szintjén ismét a Ferrarihoz méltó adatok. A Quattrovalvole már 16 collos kerekeken gördül, szemben a kezdeti 14 collos majd a köztes, metrikus, Michelin TRX méretekkel. Egy évvel később, 1984-től már teljesen galvanizált a 308 GTB/GTS karosszériája, ezért az utolsó szériás modellek valamivel kevésbé hajlamosak a rozsdásodásra.
Nem galvanizálásnak, hanem a gondos gazdáknak köszönhető, hogy a Balatonfüredre érkező, 1983-as, amerikai piacos Ferrari 308 GTS Quattrovalvole ilyen pazar állapotban megmaradt. Gyertek el és nézzétek meg ezt a színe és kivitele miatt nem csupán autótörténeti, hanem popkulturális szempontból is érdekes kocsit, hiszen Magnum P.I. autója pont ugyanilyen volt. Így azt talán már mondanom sem kell, hogy a tulajdonos rajongása a típus iránt honnan származik.
Balatonfüred Concours d'Elegance
Nyolcvanévnyi kihagyás után Magyarországon 2014 óta megint létezik autósszépség-verseny, melyet a balatonfüredi Tagore sétányon tartanak, idén a május 5-7. közötti hétvégén. Jó hír: a belépés ingyenes. A nézők szombat délelőtt 10-től járhatják körbe a parkban álló autókat, szavazhatnak, melyik tetszik nekik. Majd este hat tájban az éjszakai parc fermébe vonul a mezőny, de jó idő esetén esélyes, hogy a járművek egy része még körbekorzózza a környéket, érdemes hát kivárni. Vasárnap megint csak délelőtt tízes kezdés a látogatóknak, délután 1-kor pedig jön az eredményhirdetés – ehhez idén is meglesz a csinnadratta, ahogy illik: felhajtó, vörös szőnyeg. Ezt követően felvonulás, a szünetekben a BMW és a Mini legfrissebb kínálata tekinthető meg. 45 (plusz-mínusz egy-kettő) rettentő érdekes, zömében külföldről érkező autóra készülhetünk, melyek a füredi parkban, szétszórva parkolnak majd, azokról konkrétumokat a rendezvény facebook oldalán lehet megtudni.
A helyszínt a füredi önkormányzat, a szponzorációt a BMW és az MKB Bank ZRt. biztosítja, a szervezők a VGT Group, a CeAuto és a Katti Zoób divatház, a Totalcar pedig idén már harmadszor a rendezvény médiapartnere.
