Szédítően szép veteránok a Balaton partján
Baltonfüred Concours d'Elegance 2022
Finom szivarfüst lengte körbe az 1907-es Lorraine-Dietrichen pöffeszkedő úriembert, aki feleségével együtt tökéletesen hozta a korszak stílusát a kemény kalappal és a terebélyes szoknyával. Tőle néhány lépésre már virít a Hawaii mintás ing, mert ez a Magnum óta kötelező kelléke a 308-as Ferrarinak. Ahogy a balatonfüredi Tagore sétányon bámészkodunk reggel, olyan mintha minden méterrel egy múltbéli időpontra ugranánk, ezért imádom annyira a Concours d’Elegance-t.
Jean de Dietrich még a századforduló előtt vágott bele az autógyártásba és egy kis időre még Ettore Bugattit is alkalmazta, az 1900-as évek elejére pedig kifogástalan minőségű túraautókat készített a vállalat. Hihetetlen belegondolni, hogy az 1907-ben készült autó még mindig köztünk mozog, méghozzá elképesztő magabiztossággal. Amikor új volt, akkor még az előkelők közt is kiváltság volt az autó, a Lorraine-Dietrich ráadásul rögtön kettő az egyben. Van hozzá egy zárt és egy nyári, nyitott felépítmény, melynek cseréjét két hűséges szolgáló nagyjából 3 óra alatt le is tud cserélni.
Több mint 3,0 literes, négyhengeres motorjából 15 lóerő jön ki, ehhez képest az 1930-as Bugatti Type 46 már igazi rakéta. A francia túragép 5,4 literes, sornyolcas motorja már 140 lóerős, ami könnyedén viszi a 3,5 méteres tengelytávú, 1,2 tonnás autót. Akkoriban mégsem számított a komfort csúcsának, mert a hátsó futómű nagy rugózatlan tömege miatt messze nem volt olyan szép a futása, ahogyan az egy nagy Bugattihoz illett volna.
Ha bárkiben kétség merült volna fel, akkor a Jaguar E-Type bebizonyítja, hogy ez valóban egy vaterán autós rendezvény, mert olyan egyszerűen nem létezik az E-Type nélkül. Miután 1961 márciusának közepén bemutatták, állítólag maga Enzo Ferrari nevezte a valaha gyártott legszebb autónak. Ezt a legendát sosem bizonyították, de az egészen biztos, hogy nagyon sok listán előkelő helyen szerepel és a régi autók között is népszerű minden változata. Nekem leginkább a kétüléses, nyitható tetős roadsterrel adja ki a hosszú orrú forma, de van belőle kétszemélyes kupé és ez a buborékabb kabinos változat is.
Ez már egy második szériás példány 1969-ből, ekkor a Jaguar igazodott az amerikai NHTSA előírásaihoz, így például nincs a fényszóróin bura. 4,2 literes sorhatosával 7 másodperc körüli gyorsulásra és 15 másodperces négyedmérföldes időre képes, valamint átlépi a 240 km/órás sebességet is. Amennyiben ez nem elég meggyőző, érdemes még a versenysikereken túl megnézni, milyen remek restomodok születnek az E-Type-ból a szolidan tuningolttól az Eagle pályanapokra is alkalmas, kikönnyített sportautójáig.
Veteránozás alatt mindig valami krómlökhárítós öreg gépet szokás vizionálni, pedig mostanra a ‘90-es évek elején megjelent autók is elmúltak harminc évesek, ezért aztán az R129-es SL Mercedestől az Opel Vectráig széles már a műanyaglökhárítós skála is. A Concours d’Elegance-on már büszkén feszít a hófehér Peugeot 205 GTi is, mely minden idők egyik leghíresebb hot hatch-e.
Ez a kisautó híresen hirtelen haragú tud lenni, sokak szerint az 1,6-os motorral harmonikusabb, de mindennél mókásabb a Rallye változat. Azért az sem lehet véletlen, hogy 1,9-es lett leghamarabb néhány százezres játékszerből ikonná érni leghamarabb. A szívó négyhengeres 130 lóereje lelkesen repíti a kevesebb mint 1 tonnás kisautót. Annyira, hogy egy időben komoly összeget kértek egy 205 GTi biztosításáért, mert népszerű volt a tolvajok körében, akik ráadásul más bűncselekményekhez használták menekülőautónak. A hajszában pedig néha megviccelte őket az átkozott fizika, ezért más közlekedőkbe, fákba vagy kirakatokba csapódtak. A magyar 205 GTi-t egy időben tisztességgel hajtották, mégis túlélte az évtizedeket, sokáig porosodott, aztán olyan szépre restaurálták, hogy büszkén feszíthet a Shelby Cobra és az Austin Healey szomszédságában.
Nagyszerű látvány a BMW Classic 3.0 CS-e és Z8-asa (megsúgom, ezekről lesz szó később) mellett az Alpina B12 és az M5 Nürburgring csomaggal. Sokáig az E34-es nekem csak egy 5-ös BMW volt a sorban, de mostanra egyre gyakrabban nézegetem, mint potenciális veteránt, amiben megvan a régi BMW-k bája és a jól használható hajtás. V8-as is van belőle, de annyira sorhatossal az igazi, hogy az M5-ben is az van, itt az S38B38 kódú 3,8 literes, hengerenkénti pillangószelepes motor 340 lóerővel. Elegáns Laguna zöld metál fényezés és világos bézs bőrkárpit kombinációjával nem csoda, hogy elvitte a youngtimereknek járó trófeát.
Úgy néz ki, mintha egy Ferrari 250 California volna, de a Pininfarina karosszériás Lancia Aureliában 12 helyett csak 6 henger van. A 60 fokos hengerszögű V6-os motorja egyike a háború utáni első széria V6-osoknak, a tervezője Francesco de Virgilio a magyar származású mérnök, Vittorio Jano alatt dolgozott. Sötétkék színéhez nyeregbarna bőrbelseje van és az egész annyira kívánatos, ahogyan csak egy olasz rongytetős tud.
Concours d’Elegance már a lovaskocsik kora óta van, a Comói-tó partján már a ‘20-as évek végétől rendeznek ilyen versenyeket, ahogy az olasz Villa d'Este-től a kaliforniai Pebble Beach-ig igaz, hogy nem a köridő számít, hanem az esztétika, a különlegesség és a történet.
Ezzel távolról sincs vége, a Concours d'Elegance-ról hamarosan jön a videó is! Addig nézegess veteránokat mozgóképen!