Faros, emeletes, duplacsuklós...emlékszel még, milyen volt az élet az Ikarusokkal?

A IV. Ferihegyi Ikarus Találkozót az októberi eső sem tudta elmosni, az Aeroparkból Vecsésen és Ecseren át vonuló konvojban pedig mindenki megtalálhatta kedvencét, legyen az épp Rába-motoros, vagy valami ritkább madár. Utóbbiból is akadt bőven.

Az Ikarus-történet vastag köteteket töltött már meg főként vidám, olykor viszont kevésbé lelkesítő fejezetekkel. A buszok a szocializmus béklyója alatt termelő magyar ipar politikailag is megtolt büszkeségei, egyben a hazai formatervezés és mérnöki szakma évtizedek alatt igazolt mesterművei. 

Nekem mégis fontosabb, hogy az Ikarus mindannyiunk olvasztótégelye. Generációs kérdés ez, jelentős nosztalgiafaktorral megspékelve. Ám ha valaki főleg 260-asok, 280-asok és 256-osok fedélzetén töltötte gyerekkorát, mint például én, nem szükséges bővebben indokolni a téglatestek szeretetét. 280-asból 60993 darab készült 1973 és 2002 között, így kizárt, hogy te ne ismernéd.

Budapesten két és fél millió kilométernél is többet futott Ikarusok, vidéken az egész országot behálózó, kulcsfontosságú Volán-járatok. Kipufogófék, kátyúkkal küzdő légrugók, és persze az örök vita, hogy végül is a mátyásföldi vagy a székesfehérvári gyár csapata volt-e a rátermettebb? Nincs válasz. Soha nem is volt, és amúgy is rég vége már az egésznek.

Ikarus-találkozóra illik stílusosan érkezni, és erre a Volánbusz dedikált nosztalgiaflottája kiváló alternatíva. Az aktív 55-ösökből és 66-osokból, tehát a Farosokból válogatott csapatból nekünk a Vértes Volán 1970-ben gyártott piros 55-öse jutott, amit 1996-ban Németországból mentettek haza. A hathengeres Csepel motor ma is szépen viszi, az ülései pedig otthonra is kellenének, annyira kényelmesek.

Az aeroparkos ünneplés főszereplője egyértelműen a nemrég felújított, teljesen egyedi építésű MÁVAUT-Ikarus 556 emeletes busz lett, melyet a Volánbusz mentett meg bő egyéves kemény munkával.

Ez a kísérleti példány Budapesten épült 1968-ban, gyakorlatilag két Ikarus 556-os bódé egymásra hegesztésével. Egy 10350 köbcentis, 180 lóerős Rába D10 turbódízel hajtja, 70 km/h végsebességet ígérve. Lent 36 + 2, fent pedig 28 utas befogadására képes, amit persze tesztelt is a közönség a hétvégén.

Nem mehetek el szó nélkül a szintén Budapesten, 1971-ben épült csuklós 180.22 mellett sem, hiszen a Németországban restaurált fehér-piros városi busz maga az NDK-ból mentett tökéletesség.

Rába-Man D 2156 HM6U motor 189 lóerővel egy ötsebességes Csepel ASH-75.2-AB váltóhoz párosítva, fantasztikus beltérrel, akár 136 utas legnagyobb megelégedésére. Mellette az egyetlen megmaradt hazai példány.

2022-ben az Ikarus 200-as szériájának talán az a legnagyobb előnye, hogy továbbra is elérhető árú belépőt jelent a veterán buszos klubba, jöjjön a donor akár az utolsó ilyen teljes járműveket is ajánló BKV-árverésekből, akár más forrásból.

Az alkatrészellátással és típusismerettel még nincs nagy gond, az egyediséget pedig garantálja, hogy a privát kézben lévő 200-asok közt tényleg nincs két egyforma.

Az Aeroparkban tetszett a versenyautó-szállítónak átalakított Suzuki Motorsport 280, és az amúgy Kunság-, majd Bács-volános korszaka után a Tedej Zrt.-nél teljesítő 266 is, ami munkásokat fuvarozott, így hát újrakárpitozott ülésekkel szórakoztat. Jó a német lakóbusznak megcsinált, IFA-motoros 211.51 is 1984-ből, ám amit mindenképp érdemes alaposan szemügyre venni, az az 1986-os 250 SL, a keletnémet kormány volt tárgyalóbusza, eredeti állapotában:

Változatlanul lenyűgöző a Kelenföldi Autóbuszgarázs továbbfejlesztett 293-asa, a híres duplacsuklós, melynek eredetije Iránban ragadt, és elvileg a mai napig jól érzi ott magát. Különleges a Svédországból hozott Ikarus 661-es, ami Volvo 58-60-as alvázra épült 1976-ban. Persze mennék pár kört a Malév buszaival is, mint ahogy az emeletes EAG E99-vel, és csuklós társával, a Zala Volán EAG E94G-esével is.

A rendezvényt német és lengyel Ikarus-tulajdonosok tették igazán változatossá, így hát kiderült, milyen is a PKS, vagyis a lengyel Állami Közlekedési Vállalat saját BKV-kékje. Ha már export, a mindössze harminc darabos szériában készült, módosított DAF-alvázra épülő Ikarus 481 hogy tetszik? Ott van mellette a szintén angol 480-as is. Magyarországon ilyen csak a Nógrád Volánnak volt, miután az a példány sosem ért el Görögországig.

Korszakokon átívelő, nagyon szép hobbi ez, és öröm látni, milyen sokan vágnak az Ikarus-hagyaték megmentésébe. Felújítják, megmutatják, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, micsoda munka mehetett itt egyszer.