Harmincéves a Renault Twingo

A Renault bolondos, ötletekkel teli kisautója éppen a héten töltötte be harmincadik évét: 1992. október 5-én mutatták be a Párizsi Autószalonon az első generációt. A Twingo-sztori persze ennél is jóval régebbre nyúlik vissza, az 1980-as években láttak hozzá az R4 utódjának fejlesztéséhez, és elindult a VBG-projekt (VBG = Véhicule Bas de Gamme, avagy nem tükörfordításban belépő szintű jármű). Nem volt könnyű a feladat, mert egyszerre volt cél, hogy az addigi alapmodelleknél olcsóbb legyen, ne kannibalizálja azokat, mégis termeljen pénzt.

A Twingo születése

El is jutottak a W-60 tanulmányig, amelyet Marcello Gandini rajzolt meg, ám a folyamatot aztán jegelték, mígnem 1987-ben Raymond Lévy akkori Renault-vezér (1986-ban váltotta Georges Besse-t) adott új lendületet a programnak, amely ekkor már X-06 néven futott. A tervezéssel Patrick Le Quément-t bízta meg, a 3,5 milliárd francia frankos költségvetés pedig nem volt éppen bőséges. Quément megörökölt két 1:1 méretarányú modellt is – Gandiniét és Gaston Juchet munkáját. Ő maga a kezdetektől egy kicsi, de egyterű stílusú autóban hitt. Ugyanakkor nem egyszerű szállítóeszközt, hanem igazi ikont akart teremteni. Az arányokat és a sarokpontokat maga fektette le, de a külsővel kapcsolatos munkákat Jean-Pierre Plouénak, a belsőt Gerard Gauvbrynak szánta. Ihletet merítettek a lengyel FSM-féle Beskid 106 prototípusból – ezt amúgy a Kispolszki utódjának szánták.

1988-ra elkészült a végleges forma, a sarkokba kitolt kerekekkel, a kedves békaarccal és szeretni való karakterrel, és elnyerte Lévy tetszését is, végül vállalaton belül mégis megosztónak bizonyult, voltak, akik élesen bírálták. Ekkor állítólag Quément – csalódottságát sem leplezve – azzal fordult a vezérigazgatóhoz: „A legnagyobb kockázat, ha nem vállalunk kockázatot. Kérlek, hallgass most a tervezőkre, és ne a marketingesekre!” Lévy tömören annyit válaszolt: „Rendben.”

Így aztán a Twingo zöld utat kapott, és ahogy már említettük, az 1992-es párizsi szalonon bemutatták. Akkora siker lett, hogy rögtön a kiállítás alatt több mint kétezer előrendelést adtak le rá. A gyártás és a forgalmazás 1993 áprilisában kezdődött, és a modellciklus végéig az autó több frissítésen is átesett.

Honnan a név?

Érdekes módon a nevet nem francia szakember találta ki, hanem egy német szövegíró, Manfred Gotta. Neki köszönhetjük többek közt a Vectrát, a Calibrát, de a Smartot és a Panamerát is. A Twingo egy szóösszevonás eredménye, mégpedig három tánc nevéből alkotta meg, angolos írásmóddal a twist, a swing és a tango elemeiből rakta össze. Más források két szóra vezetik vissza, egyszerűen a twin és a go adta ki a Twingót, utalva arra, hogy két autó funkciói egyben (twin), és ott van ugye a go, mint menni.

Mi a Twingo varázsa?

A tervezést egyértelműen meghatározta, hogy mindent a lehető legolcsóbban akartak megvalósítani, ez ugyanakkor nem jelentette azt, hogy szükségszerűen silány és lehangoló is legyen az egész autó. Maga a vidám forma, a klassz színek, a formabontó megoldások annak ellenére is feldobták az összképet, hogy nem zsúfolták tele technológiai újításokkal, és persze anyag- vagy összeszerelési minőségben sem a prémiumgyártókkal kívántak versenyre kelni. Sőt, sok ötlet pont a takarékosságban gyökerezik, mint például a visszapillantó tükörből kiálló antenna, aminek köszönhetően rövidebb kábelre volt szükség.

A négy sarokba kitolt kerekek a kisautós mértékhez viszonyítva egész jó helykínálatot tettek lehetővé, a térérzetet a nagy üvegfelületek is növelték. A beltér variálhatóságban is olyat hozott, mint addig a kategóriában semmi: a tologatható hátsó ülések, osztottan dönthető támlákkal eléggé telitalálatnak bizonyultak. Egyes megoldások azóta már kézenfekvővé váltak, de a Twingo egyértelműen úttörő volt. Ráadásul kezes, fürge kiskocsi lett, fordulékonysága miatt tényleg ideális a nagyvárosokba is.

A Twingo igazi vonzereje tehát a mókás külsőbe csomagolt egyszerűség és célszerűség volt.

Olcsóság mindenek előtt

Az alacsonyan tartott gyártási költségek aztán kedvező árat is hoztak magukkal, a forgalmazás kezdetén az 55 ezer francia frankos árcédula legalábbis annak számított. E mellé kedvező fogyasztás és fenntartási költségek is társultak. Mondjuk, elég puritán is volt a felszereltség, a kezdetekkor egyetlen kivitelben, blokkolásgátló, központi zár, villanyablak, szervó, klíma és egyéb nyalánkságok nélkül árulták, de nem is nyomott csak 790 kilót. Később felár ellenében a nyitható tető, vagyis a faltdach is rendelhetővé vált, és meg kell hagyni, elképesztően sokat dob a hangulaton.

1994-ben olyan finomítások jöttek, mint a már nemcsak kulccsal, hanem gombnyomásra is nyitható csomagtérajtó, a vezető feje fölül középre tolt belső világítás, a Pack Électrique csomagban pedig ABS, légkondi, elektromos ablakok és tükrök, na meg központi zár. És kapható volt Twingo Easy is, kuplung nélküli sebességváltással. 1995-ben került be a rendelhető extrák közé a vezető- és utasoldali légzsák. Elkészült továbbá a Twingo Coupé versenyautó prototípusa, F7P és F7R motorral, 135, valamint 150 lóerővel – utóbbit a Clio Willamsből ismerhetjük, de a Twingo-méregzsák végül soha nem indult versenyeken.

Az évek során a biztonságot szolgáló módosításokat is végeztek, fejlesztették az oldalütközés-védelmet, erősítettek a karosszérián. Készült háromküllős kormány, légzsákkal felszerelve, aztán a Twingo'Matic háromfokozatú automata váltót is bemutatták. A félmillió példányt 1995-ben, az egymilliót 1997-ben érték el.

Evolúció

Természetesen a modellfrissítések is hoztak újdonságokat. A teljesség igénye nélkül a Phase II például egyszerűbb formájú, a karosszéria színére fújt lökhárítókat, de az alapmodellé maradt fekete. Összeolvadt a fényszóró az immár fehér irányjelzővel, változott a beltér, alapfelszereltség lett a két légzsák, a kesztyűtartónak lett ajtaja, de a klímás kivitelekben nem jutott hely kesztyűtartónak. Tovább javult a biztonság is. A csúcskivitel az Initiale volt, bőr belsővel, és akár panoráma üvegtetővel.

2000-ben a Phase III immár a 13-as helyett 14 colos kerekeket hozott, mögé nagyobb fékek fértek. Széria lett a blokkolásgátló és az elektromos ablak, javítottak a rozsdavédelmen, színre fújták a tükröket, eltűnt a kulcslyuk a csomagtérajtóról, lett viszont távirányítós központi zár. Az ajtópanelekbe hangszórók kerültek. 2001-ben az ötgangos Quickshift robotizált váltó került be, 2002-re oldallégzsákok és isofix rögzítési pontok tették még biztonságosabbá a kiskocsit, amelyből immár kétmillió készült.

A Phase IV-et 2004-ben mutatták be, és immár a hátsó ajtóra is kapott Renault-emblémát, oldalsó díszcsíkokkal szerelték fel. Az évek alatt az extrák és az alapfelszereltség gyarapodásával, a biztonsági változtatásokkal hízott is a Twingo, a kezdeti 790 kiló helyett ekkor már 920-at nyomott. A gyártás sok-sok év, több frissítés és megannyi különkiadás után 2007-ben befejeződött Európában, hiszen megérkezett az utód, de Kolumbiában még egészen 2012-ig készült a modell a dél-amerikai piacra. Akkor viszont ott is abbahagyták, összesen 2,6 millió példány után szakítottak az egyes Twingóval. Ma már a harmadik generációnál járunk.

De mi hajtotta?

Noha nagyon sokáig volt gyártásban a kisautó, meglepően kevés motorváltozattal lehetett megvenni. Na jó, ha a fő rendezőelvet, az alacsony költségeket tartjuk szem előtt, akkor annyira mégsem kell meglepődni. A kezdetektől egészen 1997-ig készült a C3G jelű, 1239 köbcentis, nyolcszelepes benzinmotorral, 55 lóerővel. Ez láncos vezérlésű egység volt.

1996-tól jött be a D7F, amely már 1149 köbcentiből hozott ki 60 lóerőt, de immár szíjas vezérléssel. A korábbinál csöndesebb és takarékosabb is volt 58 és 60 lóerővel készült. A legújabb opciót, a D4F kódút 2001-től vezették be, ez szintén szíjas, de már 16 szelepes volt, 60 vagy 75 lovas teljesítményszinttel, elektromos gázpedállal. Váltóból a leggyakoribb az öt sebességes kézi, de ott volt a szintén ötös, kézi kapcsolású, de kuplung nélküli Easy, a háromgangos automata 'Matic, illetve az ötfokozatú, robotizált Quickshift.

Kéne egy Twingo?

Bár az évek nem múltak el nyomtalanul, azért Twingóval lehet még találkozni az utakon. Én például legalább kettőt napi szinten látok. A legolcsóbb példányokat amúgy 140 ezer forinttól lehet megvenni a hazai használtpiacon, de a legeslegdrágább Initiale sem éri el az egymilliót. Szóval választék van, lehet még olcsón venni.

Forrás: carbodydesign.com, twingo.guide, Renault

Apropó, a Twingo annyira kilencvenes évek, hogy biztosan jól mutatna a 38. Parkoló Parádén is, hiszen a 80-as, 90-es évekbe repülünk vissza. Íme, a részletek!

Köszönjük, hogy idén ennyire eljöttetek a Parkoló Parádéra!

2025-ben újra találkozunk!