Dacia Lodgy használtan: ilyen vele az élet három év után

Majd a terapeutám megmondja, Stockholm szindrómám van-e, de élvezem a Lodgy-birtoklást. Annak ellenére, hogy sokszor érezni: olcsó autó.

2019 októberében vettem át életemben először új autót, és nem a garázsban ácsorogni, meg vasárnap templomba járni, hanem családi igáslónak. Túl sok kilométer így se ketyegett a Dacia Lodgy Stepway 1.6 SCe órájába, hiszen tesztautók, majd idővel hobbiautók is osztoztak a feladatokon. Az öttagú család, a kertesház és az időnként mozgatásra váró bútorok meg bicajok adtak így is feladatot, meg néha barátoknak is kölcsönadtam nyaralásra az olcsó és méretes dobozt. Úgyhogy tapasztalt gyűlt össze bőven!

Más lehet, hogy ennyi idő után már inkább felgyújtaná, én azonban megszerettem a francia-román koprodukciós műsort. Jó, újként vettem, garancia védett eddig, így persze könnyen beszélek, vakságot azonban nem fogok tettetni: számos ponton érzem, hogy elspórolták. Az alap élményem mégis az, hogy csak olyan területen gyenge, ahol ezt el tudom fogadni, cserébe ahol számít, ott helytáll. Azért utódja, a Jogger, szerintem még jobb autó lett, viszont arra e videó publikálásakor nagyjából 10 hónap a várakozási idő. Szóval minden bizonnyal sokan lesznek kénytelen inkább a használt autók között válogatni, mikor kinövi a család a kisebb kocsit.