Ma 63 éves a Ben Hur - ilyen eszement kocsiverseny még abban sem volt
A Ben Hur leghíresebb jelenete kétségkívül a hatalmas kocsiverseny. Csakhogy a harci szekerek viaskodása nem tűnt el az ókori Rómával, Amerikában és Ausztráliában még a 20. században is rendeztek ilyen összecsapásokat, persze itt már nem lovak, hanem motorok húzták a kocsit.
A filmgyártás leggrandiózusabb darabjának tartják a Ben Hurt, amit pontosan 63 éve, 1959 november 18-án mutattak be Charlton Heston főszereplésével. A monumentális film - 50 ezer ember működött közre az elkészítésében, köztük 8 ezer statiszta - legnagyobb jelenete a híres kocsiverseny, ahol Ben Hur gyerekkori jóbarátjával, későbbi ellenségével küzd meg.
A harci szekerek története önmagában is igen érdekes: alapvetően az állati erővel - praktikusan lóval - vontatott kerekes járműveket nevezték így, amiket ütközetekben, csatákban vetettek be. Történelmük 3 ezer évvel időszámításunk előttre nyúlik vissza, a feltárások alapján először a mezopotámiai sumer államokban jelentek meg. Első ábrázolásuk a Wikipedia szerint i. e. 2600 környékén született. A harci szekér elejét megmagasították, oldalára pedig dárdákat tároló szekrényeket szereltek. Személyzetük valószínűleg négy főből állt: egy hajtó, két kardos és egy dárdás teljesített rajtuk szolgálatot. Vontatásukra a korábbi tanulmányok szerint valószínűleg onagert, vagyis ázsiai vadszamarat használtak, hiszen itt ekkor még nem ismerték a lovat. A vadszamár persze e célra korlátozottan volt használható, hiszen nem éppen egy gyorsléptű állat, így maguk a szekerek is inkább csak a lassú gyalogság mellett vehettek részt az ütközetben, nem pedig önállóan vetették be őket. Mostanra megdőlt a szamár-elmélet és sok tudós mégis a lovat tartja valószínűbbnek, mint vontatójószág.
A harci szekér az i. e. 15.-13. században élhette a fénykorát a közel-keleten, de addigra már a görögök is szívesen alkalmazták a hadviselésben. Leginkább az arisztokrácia használta, a nemesek ezekkel vonultak harcba. Addigra már jóval könnyebbé váltak ezek a szerkezetek, a tömör kerekeket felváltották a küllős kerekek, két ló vontatta őket és annyira mozgékonyak voltak, hogy már önálló fegyvernemként is használták. Az viszont egészen biztos, hogy bármilyen hatékonyak is voltak akkoriban, sem a hajtók, sem a dárdások nem gondolhatták, hogy még a 20. században is felbukkannak - ráadásul majdnem úgy, mint ahogy Ben Hur használta a magáét.
Először 1922-ben bukkant fel a motoros kocsiverseny, bár máig nem tudni, kinek a fejéből pattanhatott ki az ötlet. Az biztos, hogy a 20-as, 30-as években az Egyesült Államokban és Ausztráliában is elképesztően népszerű volt a motorcycle chariot racing, vagyis a motorok vontatta kocsik versenye. Az első ilyenen még áldoztak a hagyományoknak: a kocsit egy motoros húzta, de nem ám üresen, hanem abban is ült egy ember, ráadásul tógában, babérkoszorúval a fején. Sokat nem tudott tenni a győzelem érdekében, mindössze díszletként funkcionált, hiszen a motoros kezében volt az irányítás.
Néhány évvel később tovább fejlesztették a metódust, két, vagy akár négy motort is építettek a kocsi elé, a gázkarokat pedig már a kocsiból mozgatta a versenyző bőrszíjak segítségével. A kormányzás meglehetősen bonyolult volt, ugyanis nem a kormányt fordították el, hanem az eltérő gázállással irányították a fogatot.
Az ókori futamoktól eltérően itt nem csupán két, hanem több kocsihajtó viaskodott egymással, ezekhez persze jóval szélesebb pályákra volt szükség. A motorizált kocsiversenyek amilyen gyorsan felbukkantak, olyan gyorsan el is tűntek, a 30-as évekre szépen ki is kopott mindenhonnan. Nagyon ritkán még manapság is bele lehet futni egy-egy rendezvénybe a tengerentúlon, de ez már inkább kuriózum, mint valós verseny.
