Az Opel, amibe 100 ezer kilométert pörgettek a Nürburgringen
A versenyautók életének eleje általában küzdelmes: gyűrik, gyötrik őket a pályán, a maximumot hozzák ki belőlük minden egyes percben. Ezek után a szerencsésebb darabok nagy becsben tartott, csak ritkán használt, csodás állapotra felújított műtárggyá válik. Vannak versenyautók, amik nem ilyen szerencsések: leselejtezik, szétszerelik, majd a maradványaikat lassú pusztulásra ítélik. Aztán előfordulnak olyan, igazán egyedi esetek is, amikor egy öreg versenygépet még agg korában is pontosan úgy használnak, mint amikor még ropogósan új, friss autó volt. Ennél vidámabb sorsról talán egyetlen versenyautó se álmodhat. Pontosan ez jutott annak az Opel Mantának, amivel már 1994 óta versenyeznek, és nem tűnik úgy, hogy nyugdíjaznák a közeljövőben.
A történet alanya egy ma már igen ritkának számító Opel Manta, ami 1994-ben került a Kissling Motorsporthoz. A B Manta napjai előtte is versenyautóként teltek, ralifutamokon indultak vele. A főleg Opeleket Kisslingnél azonban teljesen más irányt vett a pályafutása, ugyanis hosszútávú versenyekhez építették át.
Az oldschool technika nem fárad
Az 1,8 literes blokkot kétliteresre fúrták, majd rácsavarozták a 16 szelepes E Kadett GSi – C20XE – hengerfejét. Bár a hosszútávú versenyeknél kulcsfontosságú a megbízhatóság, ezért a motort nem húzhatták a végtelenségig, a teljesítménye azért így is igen derék lett: a kétliteres szívó 255 lóerőt tudott.
Nem csak a motorhoz nyúltak hozzá alaposabban: az első futómű teljesen egyedi, a hátsó szárny pedig egy Porschéről érkezett. A sárvédők, a géptető és az ajtók karbonból készültek egyedileg, így a Manta tömege mindössze 930 kiló. Az állítólag szinte hibátlan egyensúlyú Opel már a kilencvenes években se volt zavaróan nehéz, a mai autókat ismerve pedig szinte felfoghatatlanul könnyű.
A Zöld Pokol veteránja
A Mantát egyébként kimondottan a Nordschleifére lőtték be: a minden évben megrendezett 24 órás versenyen indultak vele, 1994 óta minden alkalommal, amikor csak tudtak. Mivel az első futam óta eltelt 29 év, és egy ilyen versenyen sokezer kilométer pörög egy autó órájába.
Azt könnyű kiszámolni, hogy mára tisztességes mennyiségű, nürburgringi kilométert tud maga mögött az öreg versenyautó, a végösszeg még így is mellbevágó. A Manta ugyanis már pár éve túl van a százezredik kilométeren, amit a szűk Nürburgring technikás kanyarjaiban és hosszú egyeneseiben gyűjtött össze.
Ennyi év alatt már a nagy számok törvénye alapján is biztosra vehető, hogy nem marad sérülésmentes a technika. A Mantával is történtek balesetek: 2019-ben például csúnyán összetört, 2022-ben pedig majdnem teljesen leégett. Mindkét szerencsétlen eset után talpra állították. Sőt: bár 2019-ben a versenyt nem tudta befejezni, a csapat egy tiszteletkörre még összelapátolta. A rajongók és a többi csapat tagjai állva ünnepelték.
A Nordschleifén megtett 100 ezer kilométer két dolgot egészen biztosan jól jelez: egyrészt a technika valóban pokoli jó, másrészt a tulajdonos és a pilóták elhivatottsága egészen elképesztő. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy valakié az autó, és mindig fiatal pilóták ülik meg, dehogy.
A tulajdonos, az Opel Motorsport korábbi főnöke, Olaf Beckmann a mai napig stiften tolja az öreg Mantával, pedig ő már bőven túl van a 70-en. A többi pilóta is se mai csávó: Volker Strycek, Jürgen Schulten és Peter Hass mind 60 év feletti, tapasztalt veteránok. Pont, mint az autó.
De minek a rókafarok?
A patinás Manta beceneve Flying Fox, ami onnan jön, hogy az antennáján egy rókafarok lobog. Ez egy korai poén, aminek az eredetéről itt olvashatsz bővebben. Végül pont ez lett a versenyautó ismertetőjegye.
Az öreg versenyautó karakteréhez olyannyira hozzánőtt a tempóval verető autón komikusan hánykolódó rókafarok, hogy még a fotósok is tudják: amíg az nem kerül a helyére, addig nem készülhet egyetlen fotó sem a Mantáról. A résztvevők között is Flying Fox-ként szereplő Mantát már modellautóként is megformálták, a rókafarok természetesen ott se maradhatott le.
A verseny ikonja nem viccel
Ha egy ilyen projekt ennyire rég pörög, és ilyen lelkes emberek, ennyire kitartóan űzik, annak előbb vagy utóbb híre megy. Mivel a Flying Fox már 29 éve szakadatlanul, erőn felül rója a köröket a Nordschleifén, itt már ennél többről van szó: az avítt Manta a nürburgringi 24 órás verseny állandó ikonja, szinte már kabalája lett.
De itt egyáltalán nem arról van szó, hogy a veterán pilóták csak úgy poénból ellötyögtetik a Mantát a pályán. Ugyan, ilyesmiről szó sincs. Pontosan ugyanúgy, full támadásban, becsületből végigrombolnak a pályán. Huszonnégy órán keresztül, minden évben, amikor csak a technika kegyes hozzájuk.
Már az is egy meglepő dolog, hogy egyáltalán indulhatnak, hiszen hivatalosan már 19 éve, 2004 óta nem mehetnének. A hatalmas rajongótábornak köszönhetik, hogy még mindig részt vehetnek a versenyen, egy különleges kategóriában.
Jelenleg a speciális SP3 kategóriában indulnak, ahol maximum kétezer köbcentis, szívómotoros autók állhatnak rajthoz. Hogy mennyire nem veszik félvállról a feladatot, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a kategóriában induló, modern Toyota Corollákat nagyon csúnyán elverték még 2021-ben.
Abba is durva belegondolni, hogy milyen elképesztő figyelem és hideg fej kell ahhoz, hogy egy 255 lóerős, ma már aprónak számító autóval úgy hasítanak a pályán, hogy modern szörnyek veszik körül őket. Ugyanis a nürburgringi 24 óráson van GT3, GT4, Porsche Cup és TCR kategória is a többféle, speciálissal egyszerre. Egy ennyire szűk, bukótér nélküli, de baromi gyors pályán brutális lehet ez a sokféleség, pláne 24 órán át.
A végtelenbe és tovább
Bár egy speciális kategóriában indulnak, ahol kevés az ellentét, talán a magasabb kategóriákban helyezésekért viaskodó versenyzőkénél is nagyobb tét nyomja a Mantát terelgetők – és felkészítők – vállát. Nem kis felelősség nehezedik rájuk, hiszen a hatalmas rajongótábornak és saját maguknak is be kell bizonyítani, hogy még mindig képesek végigmenni a futamon.
A motorsport gyönyörű szelete mindez, hiszen bár az koros pilóták és az öreg versenyautó felett papíron rég eljárt az idő, ők mégis rajthoz állnak újra és újra, hogy megmutassák mindenkinek, hogy mit jelent a kitartás és az odaadás. Szikrázó szemmel, nagy lendülettel, szerelemből.
Idén május 20-án kezdődik a verseny, amin természetesen ezúttal is indul majd a csodálatos Manta, mi pedig reméljük, hogy az ikonikus rókafarok sokáig lobog még.
