Rengeteg koncepció és tanulmány készült az autóipar kezdete óta, de kevés olyan izgalmas és érdekes akad, mint a Mazda Furai. Kár, hogy ilyen csúnya véget ért.
A kétezres évek közepén a Mazda egy erőteljes dizájnnyelvezettel kezdett kísérletezni, amely a Nagare (áramlás) nevet kapta. Az új, organikus formavilág a természet erőinek áramlásából merített ihletet: „Kezdésként tanulmányozni kezdtük a mozgást, és annak természetes környezetre gyakorolt hatását: ahogy a szél formálja a sivatag homokját, ahogy a víz áramlik az óceánfenéken és ahogy a láva folyik a hegyoldalon. A természetes mozgás hatással van az agyadra, és ezt akartuk megragadni az új Nagare dizájnnyelvezettel.” – összegzett a Mazda akkori főtervezője, az azóta már Teslákat rajzoló Franz von Holzhausen.
Az első igencsak szokatlan, Nagare ihletésű koncepcióautót 2006-ban mutatta be a márka, melyet a következő két évben még hat másik követett, mint a víz tematikájú Kiyora, vagy a levegő ihlette Taiki. A számos koncepció ellenére a Nagare csupán egyetlen sorozatgyártású Mazdán, a második generációs Mazda5-ön jelent meg, de ott sem működött igazán. A gyártó végül 2011-ben elengedte Nagarét, és az azóta is ünnepelt Kodo filozófiára váltott.
A sok furcsa Nagare koncepcióautó között azonban akad egy, amelyet a szakma azóta is az egyik legszebb és legizgalmasabb tanulmánynak tart az autóipar történetében. Ez a Furai (a „szél hangja”), melynél minden alkotóelem és elképzelés egy szemet gyönyörködtető egésszé állt össze.
Az autó egy kísérlet eredményeként jött létre, melyben a Mazda dizájnerei a versenyautóik és utcai modelljeik metszetét próbálták megtalálni. „Egy módot keresünk arra, hogy a Mazda Motorsport és a sorozatgyártású modelljeink közötti szakadékot áthidaljuk. A Furai küldetése, hogy kapcsolódási pontot találjon e két távoli világ között.” – nyilatkozta 2008-ban egy Mazda dizájner a Top Gear magazinnak.
És valóban: a Furai lehetne akár versenyautó, akár szupersportkocsi. A formája, felépítése, a pilótafülke kialakítása egy Le Mans-i prototípusra emlékeztet, ám egy versenyautóhoz képest túl sok rajta a látványos dizájnelem, a hatásos megjelenést szolgáló részlet. Ilyen a hangsúlyos orron elhelyezett jókora Mazda embléma, vagy mellette kétoldalt az áramló levegőt mintázó szalagok, melyek közé a fényszórókat is integrálták. Ezek az összefonódó, majd ismét eltávolodó díszítések hátul még hangsúlyosabban vannak jelen: szinte pókhálóként szövik be a kipufogó körüli teret. A vonalakban, élekben, részletekben van valami organikus, nem érződik olyan mesterkéltnek, mint sok koncepcióautó. Minden elem a többivel együttműködve tölti be a funkcióját: még az 55-ös rajszám sem véletlen. A tervezők így tisztelegtek az 1991-ben Le Mans-i 24 órást nyerő Mazda 787B előtt.
Ami azonban talán még izgalmasabb, hogy a Furai nemcsak egy látványos, kerekeken guruló szobor, hanem egy minden elemében kész, működő verseny- vagy sportautó volt. A modell egy valódi LMP2-es versenyautó, a Courage C65 alvázára épült, melybe egy speciális, kétliteres, három bolygódugattyús Wankel-motort szereltek. Ennek alapjául a 20B-REW kódjelű Mazda motor szolgált, melyet az amerikai Racing Beat alakított tisztán etanol üzeművé. A Furai teljesítménye így 450 lóerőre rúgott, melyhez a karbonszálas karosszériának hála pillekönnyű, 675 kilós súly társult.
A Mazda ráadásul nem csak kiállításokon akarta mutogatni, Laguna Secában és a Buttonwillow versenypályán éles teszteket is végrehajtottak vele. Ezek pontos céljáról sok az ellentmondás. Az egyik verzió szerint csak aerodinamikai és egyéb kísérleteket végeztek, ám más források szinte tényként kezelik, hogy a Mazda versenyezni akart a Furai-jal, és a tesztek valójában ezt készítették elő.
Az igazság valószínűleg sosem fog kiderülni, mivel az autó 2008-ban hirtelen eltűnt a nyilvánosság elől. Az utolsó információk még arról szóltak, hogy a világ autós médiumai közül elsőként a Top Gear próbálhatja ki a Furai–t, azonban ezt követően több éves csend következett, az autót pedig senki sem látta többé. A hosszú hallgatást végül maga a Top Gear törte meg: 2013-ban egy afféle beismerő vallomást tettek közzé arról, hogy a Furai elpusztult, mégpedig az ő kezeik között.
A beszámoló szerint több órányi tesztelés után már csak néhány képet akartak készíteni az autóról, mikor a fotósok lángokat vettek észre a motortérben. Innentől minden nagyon gyorsan történt: némi dudálás és kiabálás árán értesítették az autó pilótáját, aki azonnal megállt és kiugrott. Bár a helyszínen tűzoltók is jelen voltak, a terep egyenetlensége miatt csak későn vették észre a történteket. Végül alig nyolc perccel az első lángnyelvek után a Furai-ból csak egy füstölgő, kiégett roncshalmaz maradt.
A Mazda Advanced Design Studio szakemberei ezután összepakoltak és elszállították a maradványokat, melyek utóélete azóta is ismeretlen.
