Öreg szivar az igazi

Eleinte szokatlanok voltak az Audi méretei, de Szakál Pál szerint ez betudható annak, hogy az autószerelő iskola tanműhelyében csak IFÁk voltak. Igaz a 80-as évek elején még nem is futott annyi Audi a honi utakon, mint mostanság. Azt a néhányat is abba a műhelybe hordták a tulajdonosaik, amelyben Pál dolgozott az iskola után.

Ez pedig a Mozaik utcai szerviz volt. Tulajdonképpen itt kapott lökést az Audi guruvá válás felé, bár mindössze egy évet töltött itt. Ezután egy kisebb műhelyben folytatta a német típusok javítását. Mert persze nem csak Audi 100-ról van szó - bár abból fordul meg keze alatt a legtöbb még ma is -, hanem a VAG csoport valamennyi szüleményéről.

Ekkor, a 80-as évek közepén a meló java részét a rengeteg bogár adta. Ezen nem kell csodálkozni, az Audik, meg a többi VW akkor még újnak számítottak. Nem nagyon hordták szervizbe őket. Aztán az idők folyamán Pál látta, hogy a nagyobb autókat nem szeretik a műhelyben javítani, inkább elküldik őket. Az ok egyszerű: nem szerették az öthengeres motorokat, a buszokat pedig fel sem tudták emelni. Ekkor született meg a saját szerelde gondolata.

El is készült, munka is akadt bőven. Az előző helyen maradt kollégákkal megmaradt a jó kapcsolat, és ők a továbbiakban már egyenesen hozzá irányították - többek közt - az Audi 100 tulajokat. És ismét jöttek a dolgos évek, amik alatt az egyszerű németautó szerelőből valóban Audi 100 guruvá vált.

"Nekem a VW-Audinál kezdődik az autó. Az olaszok motorja marhára hajtható, de szétesnek. Az Audi meg az utolsó percig megy. A dízelek például 100-120 km/h-ra lettek kitalálva. Lehet ennél sokkal többel is menni, de akkor már jöhet a baj. És mivel elég kevés dízel van ebből a tipusból, kurrens alkatrész a hengerfej. De a többi alkatrész beszerzésére soha nem is volt panasz. Mindig lehetett kapni mindent hozzájuk. Manapság is rengeteg az utángyártott cucc, egyedül az ár-minőség arányra kell ügyelni a vásárláskor."

"Egyszerűen jók ezek az autók. Sőt a régiek még jobbak voltak. Erre aztán rájöttek a gyárban is. Például a szivar 100-asban még olyan volt a szervó, hogy a pumpája 1,75 bart nyomott, és ez működtette a kormányt. A fék vákuumos rásegítéssel üzemelt. Soha semmi gond nem volt ezzel a rendszerrel. Aztán az eggyel újabb típusban lecserélték a szervó pumpát 150 barosra, és ez működtette a kormányt is meg a féket is. A csövek meg sorra durrantak el, mert nem bírták a nagy nyomást, és a pumpák is állandóan haldokoltak. Úgyhogy a gyárban visszaálltak a kis nyomású pumpára és a levegős rásegítésre."

"Nagy előrelépés volt az első Audim, mivel előtte bogaram volt 5 évig. Aztán vettem egy 100-ast, amit 10 évig használtam. Pokoli jó autó volt. 300 ezer kilométert pakoltam bele, és semmi baja nem volt. Most egy másik 100-asom van, meg egy 200-asom is. A kettő között nincs sok különbség műszakilag, csak a 200-as mindig a turbó motoros verziót jelentette, évjárattól függetlenül. Apró dolgokban tér csak el, pl. 5 csavaros a felnije."

"A most futó öreg 100-asokat leginkább a 123-as Mercihez tudnám hasonlítani. Aki nagy, megbízható - az öthengeres motorokat nem lehet tönkretenni -, viszonylag olcsón fenntartható autót szeretne, és nincs rá több millió forintja, valamint nem zavarja, hogy a forgalmiban milyen évszám szerepel a "gyártási év" mezőben, az ilyet vesz. A különbség talán annyi a Merci és ezek között, hogy mivel Merciből rengeteg van, valamivel olcsóbb, meg az alkatrész is olcsóbb hozzá"