Műszakilag egyszerű, átlátható konstrukciók, legalábbis számomra. Ha idehoznál egy Zsigulit, biztos meg tudnám javítani, de előtte egy hétig keresgélném, mi hol van.
Eleinte szokatlanok voltak az Audi méretei, de Szakál Pál
szerint ez betudható annak, hogy az autószerelő iskola
tanműhelyében csak IFÁk voltak. Igaz a 80-as évek elején még nem is
futott annyi Audi a honi utakon, mint mostanság. Azt a néhányat is
abba a műhelybe hordták a tulajdonosaik, amelyben Pál dolgozott az
iskola után.
Ez pedig a Mozaik utcai szerviz volt. Tulajdonképpen itt
kapott lökést az Audi guruvá válás felé, bár mindössze egy évet
töltött itt. Ezután egy kisebb műhelyben folytatta a német típusok
javítását. Mert persze nem csak Audi 100-ról van szó - bár abból
fordul meg keze alatt a legtöbb még ma is -, hanem a VAG csoport
valamennyi szüleményéről.
Ekkor, a 80-as évek közepén a meló java részét a rengeteg
bogár adta.
Ezen nem kell csodálkozni, az Audik, meg a többi VW akkor még újnak
számítottak. Nem nagyon hordták szervizbe őket. Aztán az idők
folyamán Pál látta, hogy a nagyobb autókat nem szeretik a műhelyben
javítani, inkább elküldik őket. Az ok egyszerű: nem szerették az
öthengeres motorokat, a
buszokat
pedig fel sem tudták emelni. Ekkor született meg a saját szerelde
gondolata.
El is készült, munka is akadt bőven. Az előző helyen maradt
kollégákkal megmaradt a jó kapcsolat, és ők a továbbiakban már
egyenesen hozzá irányították - többek közt - az Audi 100 tulajokat.
És ismét jöttek a dolgos évek, amik alatt az egyszerű németautó
szerelőből valóban Audi 100 guruvá vált.
"Nekem a VW-Audinál kezdődik az autó. Az
olaszok motorja
marhára hajtható, de szétesnek. Az Audi meg az utolsó percig megy.
A dízelek például 100-120 km/h-ra lettek kitalálva. Lehet ennél
sokkal többel is menni, de akkor már jöhet a baj. És mivel elég
kevés dízel van ebből a tipusból, kurrens alkatrész a hengerfej. De
a többi alkatrész beszerzésére soha nem is volt panasz. Mindig
lehetett kapni mindent hozzájuk. Manapság is rengeteg az
utángyártott cucc, egyedül az ár-minőség arányra kell ügyelni a
vásárláskor."
"Egyszerűen jók ezek az autók. Sőt a régiek még jobbak
voltak. Erre aztán rájöttek a gyárban is. Például a szivar
100-asban még olyan volt a szervó, hogy a pumpája 1,75 bart
nyomott, és ez működtette a kormányt. A fék vákuumos rásegítéssel
üzemelt. Soha semmi gond nem volt ezzel a rendszerrel. Aztán az
eggyel újabb típusban lecserélték a szervó pumpát 150 barosra, és
ez működtette a kormányt is meg a féket is. A csövek meg sorra
durrantak el, mert nem bírták a nagy nyomást, és a pumpák is
állandóan haldokoltak. Úgyhogy a gyárban visszaálltak a kis nyomású
pumpára és a levegős rásegítésre."
"Nagy előrelépés volt az első Audim, mivel előtte bogaram
volt 5 évig. Aztán vettem egy 100-ast, amit 10 évig használtam.
Pokoli jó autó volt. 300 ezer kilométert pakoltam bele, és semmi
baja nem volt. Most egy másik 100-asom van, meg egy 200-asom is. A
kettő között nincs sok különbség műszakilag, csak a 200-as mindig a
turbó motoros
verziót jelentette, évjárattól függetlenül. Apró dolgokban tér csak
el, pl. 5 csavaros a felnije."
"A most futó öreg 100-asokat leginkább a
123-as Mercihez
tudnám hasonlítani. Aki nagy, megbízható - az öthengeres motorokat
nem lehet tönkretenni -, viszonylag olcsón fenntartható autót
szeretne, és nincs rá több millió forintja, valamint nem zavarja,
hogy a forgalmiban milyen évszám szerepel a "gyártási év" mezőben,
az ilyet vesz. A különbség talán annyi a Merci és ezek között, hogy
mivel Merciből rengeteg van, valamivel olcsóbb, meg az alkatrész is
olcsóbb hozzá"