Ferrari Mondial

Eleinte próbálták a Dinót külön márkaként kezelni, de semmilyen presztízscsökkenést nem okozott az "olcsó" (a 308-as GT4 Dino a nagy Ferrari árának mindössze a 2/3-ába került, a 208-as GT4 Dinót csak Olaszországban árusították) típus bevezetése. A GT4-essel új vizekre evezett a cég, ebben a méretben még nem építettek 2+2-es karosszériát.

A Mondialt az elődtől eltérően a Pininfarina stúdió álmodta meg, mint megannyi Ferrarit. A GT4-es az egyetlen Bertone által tervezett nagyszériás Ferrari. Az "öltözék" apróbb részletekben emlékeztet az elődre, de az arányokat jobban eltalálták. A lemezek alatt a technikai koncepció nem változott. A Mondialban is 2,9 literes, könnyűfém, nyolc hengeres motor hajtotta a hátsó kerekeket, ötsebességes váltón keresztül, mint a GT4-es Dinóban. Azzal a különbséggel, hogy a szigorodó környezetvédelmi előírások miatt a karburátort lecserélték befecskendezőre. A beavatkozástól a motor 40 lóerőt vesztett, a teljesítménycsökkenés észrevehetően rontotta a mentdinamikát. De így sem rossz, 8,6 mp-es gyorsulással és a 230 km/ó végsebességgel - 1980-at írunk!

1982-től megduplázták a motorban a szelepek számát, a 32 szeleppel felvértezve már 240 lovat terelgetett a pilóta. A motorfejlesztéssel párhuzamosan a futóművön is finomítottak, a típusmegnevezés Mondial 8-ról Mondial Quattrovalvole-re változott. A Cabriolet sem váratott sokat magára, 1984-ben mutatkozott be Torinóban. Miután a külsőn már nem tudtak mit variálni, a motorokat kezdték fejleszteni. 1985-ben, 3,2 literre majd 1989-ben 3,4 literre növelték a lökettérfogatot. A teljesítmény 270, majd 300 LE-re nőtt. 1991-ben a kényelmesebb embereket célozták meg az automatakuplunggal szerelt kivitellel.

1994-ben, amikor a típust levették a gyártásról, nem maradt utódja a kis 2+2-es Ferrarinak. A Mondial az egyik legnagyobb darabszámban készült Ferrari, igaz sokan az egyik legcsúnyább modellnek tartották.