Ha lejárt, vágja ketté!

Boldog ember, aki a hobbijából él. A Team T Work Kft.-nél csupa boldog ember található. Itt nincs lógás, hiszen ha éppen nem a megrendeléseken dolgoznak, akkor biztos valamelyik járgány áll a műhelyben, és mindenki szívvel-lélekkel dolgozik rajta. A cégnél nem ez a Lada az egyetlen agyament jármű.

Viszont ez a legmegdöbbentőbb. Leginkább a 90-es évek elején feltűnt Subaru kisáruszállítókhoz lehetne a hasonlítani. A magassága meghaladja a nyomtáv és a tengelytáv négyzetének szorzatát, rakodni pedig ugyanannyit lehet bele, mint egy sima személyautóba. Viszont amíg a japánok az alacsony biztosítás miatt kényszerültek ilyet csinálni, a Lada Coupe mindenki örömére készült.

Adott volt a cégvezető tulajdonát képező mezei kombi Lada. Kicsit öreg, kicsit szétrohadt, kicsit csúnya. És vészesen közeleg a műszaki vizsga lejárta. Mit tehet ilyenkor az ember? Fogja a vágógépet és kettévágja. Aztán a hátsó részből még levág egy kicsit, odatolja az első részhez és összehegeszti. Teljesen egyértelmű, nem? Aztán már csak az ajtót kell hozzáigazítani. Persze ez is az eredeti első ajtó elejéből és a hátsó ajtó hátuljából tevődik össze. A kárpittal sem kell sokat vacakolni.

A korhadt részeket - itt most tátongó odúkra kell gondolni - be lehet tömni pur-habbal. Ez, ha megszilárdul fúrható, faragható, akár csiszolható is. Amennyiben a szobrászművészet már unalmas, jöhet a festészet. Teddyhengerrel kell egyenletesen felvinni a felületekre a festéket. Az üvegfóliázás belülről történik festék spray-vel. Száradás után tulajdonképpen el is készült a két személy szállítására alkalmas, teljesen biztosan egyedi verda.

Már csak a hajtással kell foglalkozni. A motor marad. A váltó is, mivel azonban a hátsó híd a benne található diffivel kicsit közelebb került, le kell rövidíteni a kardántengelyt. Ez sem nehéz feladat. Simán kivágható a közepéből néhány (tíz) centiméter. Mivel a gyártókat szorította határidő - nem szerettek volna lemaradni a hétvégi szlalomversenyről - ezért erre a műveletre nem fordítottak kellő figyelmet, és az elkészült rövid tengelyt nem centrírozták ki. Ez meg is bosszulta magát, hiszen 40 km/h-nál már vészesen rázta a bódét.

Ezt azonban eleinte nem nagyon vették észre, mert már 20 km/h-nál halálfélelem kerítette hatalmába a bent ülőt. Az autó a fizika törvényeit teljesen figyelmen kívül hagyva dől oldalra, előre, hátra - amerre épp neki tetszik. Kanyarodás előtt néhány miatyánk - persze behúnyt szemmel -, egy erőteljes rántás a kormányon a megfelelő irányba, és már csak arra kell figyelni, hogy minden igyekezetünk ellenére merre is fog fordulni.

Ezt leszámítva azonban a versenyen osztatlan sikert aratott. Néhány menő hazai rali pilóta rögtön birtokba vette néhány kör erejéig, sikeresen le is szaggatták a keresztbekötő rudat a hátsó hídról.

A kék rettenet most épp ennek a javítására várakozik, egyúttal a kardán is kap némi precizitást. A stabilitás javításán pedig mérnökök dolgoznak. Fehér asztal mellett számolják, mennyit kell kivágni a rugókból. Ha elkészülnek a fejlesztésekkel, további teszteknek vetik alá, mielőtt megsemmisítő harcba indulnának a szlalomozók ellen.

Természetesen a többi projekt sem állt le. A zöldséges merciből készült terepjáró a téli időjárás miatt jelenleg hókotróként dolgozik. A műhely környékén 5 ember 5 órás munkáját végzi el 15 perc alatt. Cserébe csak 20 liter benzint kér 3 óránként. Ha azonban véget ér a szolgálat, lekerül róla a hólapát, és újra régi fényében ugrathat a szemközti szántásba a közel 1 méteres szintkülönbséget leküzdve. Ezt majd nyáron mi is megnézzük, a fülke nélküli Zaporozsecek csatájával együtt.