Hogy jutok a DeTomaso gyárba? — kérdeztem a cég titkárnőjétől a telefonban. A válasz így kezdődött: induljon el Sant' Agata Bolognese irányába, és már tudtam, érdekes hétvége elé nézünk.
A Bologna Motor Show meglátogatása egyben kiváló alkalmat teremtett, hogy kis csapatunk bebarangolja a környéket. Egy pillantás a térképre olyan faluneveket tár elénk, mint Maranello (Ferrari), Campogalliano (ex-Bugatti) vagy éppen Sant' Agata Bolognese (Lamborghini). És persze ott van maga Modena is (DeTomaso, Maserati).
Körutazásunkat a DeTomasónál kezdtük. A modenai körgyűrű északi csücskén, a Metro áruház mellett szerényen bújik el a jellegzetes égszínkék-fehér színű üzemcsarnok. Az egykor szebb napokat látott vállalkozás az utóbbi években visszahúzódott a nyilvánosság elől. Az ok roppant prózai: pénzhiány. Azonban a cégalapító Alejandro DeTomaso még halála előtt nagyszabású együttműködésbe kezdett az orosz UAZ-zal. Valóban, az exkluzív sportkocsik mellett hamarosan robusztus terepjárók is készülnek. Ugyan a fejlesztés kicsit elhúzódott, de úgy tűnik, 2004 nyarán végre megkezdődhet az UAZ Simbir helyi összeszerelése.
Az olasz UAZ természetesen több lényeges elemében különbözik az orosz alapjárműtől. A motortérben az Iveco vadonatúj, Euro—4 normának megfelelő 2,3 literes közös nyomócsöves dízelmotorja terpeszkedik, TTC váltót kapcsoltak hozzá. A légkondícionálótól a biztonsági övig számtalan egyéb felszerelést lehetne megemlíteni, amelyet átalakítottak vagy lecseréltek.
Jelenleg az előszéria gyártása folyik, jövő tavasszal érkezik a gyártósor, akár évi négyezer darab UAZ előállítása is megoldható rajta. Ezenkívül a dél-olaszországi Calabria városában 2005-2006 táján épülhet meg a vadonatúj üzem, ha az EU áldását adja az állami támogatásra.
Amennyiben minden simán megy, Calabriában évi 20 000 UAZ is készülhet. Persze vendéglátónk szeme igazán akkor ragyogott fel, amikor körbevezetett bennünket a házi múzeumban, ahol a DeTomaso dicsőséges típusaiból megőriztek egy-egy darabot a korai Vallelungától a legutolsó Panteráig. Olyan csemegékre bukkantunk, mint a DeTomaso hetvenes évek elején épített Forma—1-es versenyautójának első fele — a motort Frank Williams megtartotta magának. Rövid időre bekukkantottunk a szerelőműhelybe, most elég kihalt: a Guarából évente alig néhány darab készül, látogatásunk idején a munkások éppen egy UAZ-alvázat vágtak szét. Az egyik sarokban a gyári szerviz tartogatott olyan meglepetéseket, mint a DeTomaso által felspécizett Innocenti Mini.
Másnap a Modenától kb. 15 kilométerre fekvő, dallamos nevű San Cesario sul Panaro falucskát látogattuk meg, ahol a DeTomaso modern kori megfelelője, a Pagani Automobili székel. Horatio Pagani — akárcsak egykor Alejandro DeTomaso — Argentínából érkezett Olaszországba, és sikeres versenykarrierje után fogott különleges sportkocsi építésébe.
A Pagani Automobili székhelye sem túl feltűnő, sehol egy hatalmas felirat vagy díszes tábla — igazából csak a Zonda jellegzetes hátulját pillantottuk meg az egyik kert mélyén. Amikor alaposabban szemügyre vettük az épületet, már tudtuk, jó helyen járunk. Családias fogadtatásban részesültünk: tiszteletünkre felhúzták a magyar zászlót, és maga a gyáralapító is megjelent pár percre, hogy megbizonyosodjon, minden rendben folyik-e. Kb. harminc ember dolgozik a csöppnyi műhelyben, évente 15—20 darab Zonda C12 és Zonda Roadster készül itt. Mindenki több munkakört is betölt, így a lustábbak hamar lemorzsolódnak.
Összesen alig három-négy teremből áll az üzem. Az egyik nagyobb helyiségben a karosszériaelemek előállítását végző gépek mellett kapott helyet a gyári szerviz — egy alkatrészekkel zsúfolt polcsor, a sarokban pedig a fényezőkamrát helyezték el. Ennek szomszédságában folyik a végszerelés. Ezen kívül több kisebb „szobában” egyes részegységeket raknak össze. Sajnos a Zonda kipróbálására nem nyílt lehetőség, mivel a 22 éves(!) gyári tesztpilóta éppen betegszabadságon volt.
Miután már háromszor elmentünk Sant' Agata Bolognesében a Lamborghini Automobili központi mellett, hazafelé a Paganitól beugrottunk megnézni a gyári múzeumot. Óriási a kontraszt a házias Pagani és a szigorú biztonsági intézkedésekkel védett Lamborghini között.
Utóbbin érződik az Audi hatása, már inkább gyár, mint autókészítő műhely. Végső kipróbálásra váró Gallardók kerülgetik egymást az udvaron. A recepció mellett az egyik legutolsó Diablo virít citromsárgán — még az utcáról is tökéletesen megfigyelhetők az autó egyes részletei.
A gyári múzeumból bekukucskálhatunk az üzemcsarnokba is, ahol több szerelőszalagon folyik az immár nagyobb sorozatú gyártás. A múzeum szintén Audi-hatásra nyílt meg, részben a Lamborghini által megőrzött darabokból, de vásárlás révén is. A kb. 15 darabból álló kollekció megfelelő áttekintést nyújt a cég négy évtizedes históriájáról a 350 GT-től az Espadán és Miurán keresztül egészen a Murciélagóig. Az LM002 terepjáró és a Lamborghini-motoros Forma—1 versenyautók is szépen megférnek egymás mellett.
Ezek után óriási izgalommal vártuk, milyen lesz a Ferrari Galleria, a Ferrari hivatalos gyári múzeuma. Csalódnunk kellett. Maranello, a Modenától délnyugatra fekvő kisváros ugyan minden porcikájából Ferrarit lélegez, de a méregdrága múzeumban elvétve találni komplett járművet. Az óriási tablók és esztétikusan kialakított tematikus sarkok nem segítenek hiányérzetünkön. Sehol egy 365 GTB Daytona vagy 330 GTC. Meg kell elégedjünk egy apró szobában négy darab közúti sportkocsival és egy hatalmasabb teremben öt-hat db Forma—1-es rakétával. Csalódottságunkat a gazdag választékú Ferrari butikban enyhítjük.
