– Most akkor soros vagy párhuzamos hibrid, azt nyögje már ki végre valaki!
– Nézem már, nézem… azt mondja:
A benzinmotor és MG2 viszonyát tekintve részben párhuzamos hajtással van dolgunk, ahol a két erőforrás nyomatéka összeadódik. Másrészről a benzinmotor * MG1 * MG2 útvonalat követve egy soros hibrid architektúrája rajzolódik ki. E két hajtási rendszer változó arányban, de rendszerint egyidejűleg van jelen, ezért indokolt a power split hibrid (elágazó vagy osztott nyomatékú hibrid) megnevezés – olvasta Tom széles mosollyal az arcán.
– Ez minden? – kérdezte Bill.
– Van még a fékezés – hervadt le a mosoly egyből Tom arcáról –, csináltunk ehhez is egy videót, de ezt tényleg csak fél szemmel és messziről nézze, főnök, mert elszédül. Bár tulajdonképpen nem is olyan bonyolult: fékezéskor MG2 generátor üzemben lassítja az autót, a benzinmotort egyszerűen leállítják, MG1 mozgása ezzel pontosan ki van jelölve. Arról ő nem tehet, hogy vitustáncot jár. De azt ne tőlem kérdezze, főnök, hogyan érték el a ferdeszeműek, hogy mindez észrevétlenül, rángatásmentesen történjen.
– Na jó, ugorjunk, mert tényleg megfájdult a fejem – dörzsölte a halántékát Bill. – Mi van még?
– Inkább mi nincs? – kérdezte Tom. Nincs ugye szíjhajtás. Egyáltalán nincs. Elektromos klíma és villanyszervó eddig is volt, az új változatban a vízpumpa is elektromos, és csak akkor kapcsol be, ha szükség van rá.
– Újabb hibaforrás – dünnyögte Bill, aki legszívesebben inkább havi egy gallonnal többet tankolt volna élete végéig, minthogy mikroprocesszort szereljen a vízpumpába is.
– A meleg vizes termoszról leszoktak a japánok, van helyette kipufogógáz-hőcserélő, azzal gyorsítják a bemelegedést.
– Végre valami józan paraszti ésszel is felfogható dolog – gondolta Bill.
– Másfél literesről 1800 köbcentisre nőtt a motor – és bár senki sem szívesen számolt közülük köbcentiben, azt azért látták és érezték, hogy ez így még mindig egy borzasztó kicsi motor. No replacement for displacement, mi? – vigyorogtak, és érezni lehetett, ahogy oldódik a feszültség.
– Mondjuk azzal a lendülettel az áttételt is megváltoztatták, így alacsonyabb lett a fordulatszám. Még az is lehet, hogy javult a fogyasztás. Gondolom, kellettek a pluszlóerők a német Autobahnra.
– Okay, mit tudunk még a motorról?
– Nem egy nagy durranás: ugyanolyan Atkinson-rendszerű, mint a korábbi, csak kicsit nagyobb. Tudja, mi az az Atkinson-ciklus? – kérdezte Tom, de még mielőtt befejezte volna a mondatot, érezte: ez nem volt jó kérdés.
– Persze hogy tudom! – horkant fel Bill, és tényleg rémlett neki valami a később záró szívószelepről és az emiatt javuló hatásfokról, de azért leizzadt volna, ha most hirtelen P-V diagramot meg szelepemelési görbét kellett volna rajzolnia. Még szerencse, hogy nem kell, hiszen itt ő a főnök – húzta ki magát.
– Ne is vesztegessünk több szót erre. Valamit az akkumulátorról?
– Maradtak a nikkel-fémhidridnél. Szériában még mindig úgy tűnik, hogy túl drága a lítiumionos technológia. 202 volt a névleges feszültség, maradt a léghűtés is. Az invertert egy köztes fokozat táplálja akár 650 voltos egyenárammal, de krúzoláshoz ezt is lekapcsolják, és direktbe kötik az akksival. Jól ki van ez találva.
– Jól – csúszott ki Bill száján, bár a japánokkal kapcsolatban ilyesmi még nem fordult elő vele.
Még mindig nem érti egészen, de szívesen elmagyarázná másoknak? Tegye meg a cikkhez kapcsolódó blogposzton!
