Először a Focus-lámpatestben végeztük el a méréseket. Az alábbi képeken jól látszik, ahogy a normál H4-estől a Megalighton át eljutottunk a xenonig. Azonos expozíciós beállításokkal le is fotóztuk az összes vetített képet, alatta pedig a rettegett izolux diagramok láthatók, ínyenceknek, a maximális megvilágítású pont megjelölésével.
A Ford lámpájánál még az ívlámpával is megmarad a sötét-világos határvonal, viszont a szórt fény (a H-V ponban) már itt is a megengedett 1 lux érték fölé megy, míg a növelt fényerejű halogénnel nincs ilyen gond. A xenon fénye kevésbé homogén, foltos, aminek egyszerű a magyarázata: a reflektort a normál halogén spiráljának leképezésére méretezték, az D2-ben az elektromos ív méretei teljesen mások.
Ezután felszerelték a berendezésre a 4Runner lámpatestét. Megtudtuk, hogy az üvegen lévő négy bütyök a mellette lévő számmal a beállítást szolgálja. Egy kis négylábú alkalmatosság lábait kell a számskálán beállítani a számhoz, majd a bütykökre illeszteni. Esetünkben egy lézeres mérőfej került a négylábú izébe, ennek segítségével lehetett beállítani pontosan a lámpa helyzetét.
Amikor a normál H4-es bekerült Winkler lámpatestébe, rögtön látszott, hogy nagy a gáz. A sötét-világos határvonal még felismerhető, de a fényerő szemre is rettentő kicsi. A prémium H4-essel ugyan nőtt valamit, de az is elég gyászos. Ekkor jött a xenon – és megszűnt a sötét-világos tartomány határa, egyetlen nagy fénypacni vetült az ernyőre.
Íme az eredmény:
A lámpatest szemrevételezésekor látszott, hogy bár az üveg nem túl áttetsző már, ez a kisebbik gond. A reflektor foncsorozása ugyanis annyira elöregedett, hogy úgy néz ki, mintha néhol kályhaezüsttel lenne lefújva. Ami a megvilágítási értékeket illeti, a xenon esetében a legfényesebb pontban kisebb volt (8,4 lux), mint a Ford lámpatest esetében a normál H4-es izzóval (37 lux). A Tehén lámpájában a normál H4-es 6,9 luxot tudott.
Nem csoda, hogy Robi nem látott vele. Bevallása szerint a xenonnal már lát, de a mérés szerint a szembejövők is, a kelleténél lényegesen többet: a szórt fény nagysága 2,4-szerese a megengedettnek, és ahogy Gallai József fogalmazott, még a világ végére is jut két lux. A rossz foncsor és a nem pontos geometria együtt eredményezi ezt.
A számítógép kiköpött még egy érdekes adatsort. A gép képes kiszámolni, hogy mekkora fényáram jut el az úttestre (ezt ők a hor-15+15,vert-8-+4fokosernyőrekerülőfénymennyiségénekhívják, de ez ne tévesszen meg senkit).
| Kiiduló fényáram | Focus | 4Runner | |
| Normál H4 | 1000 | 295 lm | 128 lm |
| Megalight Ultra +120% | 1100 | 393 lm | 167 lm |
| xenon átalakító | kb. 3000 | 536 lm | 242 lm |
Ezek a számok azt fejezik ki, hogyan hasznosult a lámpák fényárama. A normál halogén 1000 lumenjéből mintegy 30 százalékot hasznosít a Focus lámpatest, és alig 13 százalékot a 4Runneré. Még durvább azt látni, hogy a Fordban a normál halogénből több jut az útra, mint a a tripla fényáramot leadó xenont a Toyota vaksi lámpatestében használva.
Visszatérve az eredeti kérdéshez, mi ilyenkor a megoldás? Hogyan térhet vissza a 4Runner-tulaj látása? A legjobb módszer a lámpatest cseréje, vagy a reflektor újrafoncsorozása, egyszerűen azért, mert egy rossz lámpatestben a fényforrás fényerejének megnövelése nem megoldás. És akkor még nem beszéltünk a szembejövőkről, akikkel alaposan kiszúrunk. (P.T.)
Mitől jó egy izzó?
A szabványos H4, H7 és összes többi fényforrás paramétereit pontosan meghatározzák az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB, ECE) előírásai. A rendszer, esetünkben a lámpatest és a lámpa, azaz izzó együttese határozza meg, hogy az autóval sötétben közlekedve jól látunk, vagy nem. A cél az lenne, hogy a fényáram lehetőleg minél nagyobb részét irányítottan juttassunk az úttestre, a nem irányított, tehát veszendőbe menő szórt fény a legkisebb legyen. Nem kell hozzá fizikusnak lennünk, hogy érezzük: minél több a szórt fény, amely nem jut az úttestre, annál rosszabbul látunk, hiszen egy adott fényáramból gazdálkodhatunk.
Az egyik legjobban elterjedt, két izzószálas H4-es lámpa esetében is pontosan definiálták a maximális fényáramot, valamint a lámpa pontos méreteit, a bura vastagságától, hosszától a karima (talp) helyzetéig. Pontosan adott a spirálok mérete, helyzete, a tompított szál árnyékoló „kanalának” a mélysége, valamint az is, hogy az izzószál milyen mélyen ül benne. Az összes méret tűrését tized-, néhol századmilliméteres pontossággal definiálja az előírás. Ha az izzó valamelyik paramétere ezen a tűrésen kívül esik, az szigorú értelemben véve selejt.
A lámpatest gyártói az izzószál helyzetéhez képest tervezik meg a sok elemi tükörből álló foncsort, ahol minden kis elemi tükör a fényáram egy részét hasznosítja, és adott helyre vetíti. Ez a szabadformázású tükrös lámpatestnél van így, a vetítőlencsés és a régebbi lámpatestek kicsit más elven működnek, de a lényeg azonos.
Ha az izzó pontatlan, az elemi tükrök nem tudják pontosan oda vetíteni a fénynyalábot, ahová a tervező szánta és a lámpatest vetített képe pontatlan lesz, végső soron rosszabbul fogunk vele látni. Hasonló a helyzet akkor, ha a lámpatest a pontatlan, az irányított fény kevesebb lesz, a szórt fény több, jobban vakítunk, de rosszabbul látunk.
Minél kisebb a lámpatest parabolatükre, annál érzékenyebb az izzó pontosságára. Autónkban általában nem cserélgetjük a lámpatesteket, inkább csak az izzókat, tehát jót kellene választani bele, hogy jól is lássunk. Vehetünk növelt fényerejű, azonban még szabványos, például H4-es izzót, ahol a teljes fényáram a maximálisan engedélyezett közelében van, esetleg pontosan annyi. Ezzel azonban még nem biztos, hogy jól is fogunk látni, mert ha az izzó talpa csak egy fél milliméterrel van eltolva a szabványos talpsík izzószál-távolságtól, az izzószál már annyira kiesik a fókuszpontból, hogy a szabványos vetített kép helyett egy nagy pacát kapunk, nagyon sok szórt fénnyel.
További bizonytalanságot okoz, ha a lámpatest foglalatába az izzó nem ül jól bele, ott mozogni tud, mert kétszer nem lehet ugyanúgy berakni, és a kis rugóval rögzíteni. Megdöbbentő különbségek vannak a neves izzók és a névtelen gagyi márkák között. Ez a vetített képen azonnal látszott, de már előtte is észrevehető volt, amikor a szakember megmutatta, mit kell nézni. Az etalon lámpa beült és megmozdítani sem lehetett a foglalatban, a másik pedig körülbelül 3 tizedet lötyögött, amely kézzel is érezhető volt. Ez a vetített képen azonnal látható: a világos-sötét határ maszatos, a vízszintes vonal kicsit ferde.
A mérések szerint jobban járunk egy pontos, átlagos fényerejű izzóval, mint egy geometriailag pontatlan, de növelt fényerejű, és valóban nagyobb fényáramúval. A magyarázat egyszerű, a fényáramból nem hasznosul annyi, amennyivel több van. A szórt fény a szembejövőket zavarja, nekünk hasznunkra nincs. Ez volt a helyzet a szabványos izzót helyettesítő kínai ívlámpával is. (G. Zs.)
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
