Amit tudni érdemes a hidegindító spray-ről

Utoljára előző Audimnál használtam hidegindítót, de igazából szégyellem is. Szívódízel szivar volt a nyolcvanas évek elejéről, ősmagyar autó - hogy mennyi kilométer volt benne, csak elképzelni lehet, tudni nem. Kompressziója elhanyagolható volt, a porlasztókat sosem mertem kitekerni. Kemény hidegben a jégkaparás két-három percét végig kellett izzítani a fixre kötött relével, ezután pöccre indult, öt hengerrel. Csak ahogy lekapcsolt az izzítás, úgy álltak le járó motornál egymás után a hengerek. Ilyenkor kellett fürgén áthajolni a kesztyűtartóban elhelyezett flakonhoz, és körültekintő, igen finom, cicegtető adagolással életben tartani a motort a spray-vel, amíg egy-két perc alatt át nem melegedett.

Ne kövessék rossz példámat. A legfontosabb, amit a hidegindítóról tudni kell, hogy csak legvégső vészhelyzetben szabad használni, amikor a terhes feleségünkre rágyulladt a ház, és már izzik a gázcsonk. Na, ha ilyenkor nem röffen be a gép, akkor indokolt egy óvatos spriccentés, hátha csak annyi kell, hogy beinduljon. De ilyenkor is legyen előttünk a képsor, mire képes az átkozott anyag.

Viktor, aki a fotókat küldte, feltehetően csak annyit hibázott, hogy túl sokat fújt be a motorba. A robbanás leszakította a szeleptányérokat, átütötte a hengerfejet, valamint a dugattyútetőt, és a turbófeltöltőig lőtte ki a törmeléket. Motorcsere, nem kérdés. De ha ilyen pusztításra képes a hidegindító spray, miért árulják recept nélkül a benzinkúton?

Nincs olyan kopott motor, aminél a startpilot lenne a megoldás. Egy benzines bármilyen gyenge kompresszióval beindul a legnagyobb hidegben is, ha rendben van a keverékképzés és a gyújtás. Dízelnél hasonló a helyzet, erre az öreg Audim a legjobb példa: ha minden izzítógyertya működik és elég gyorsan pörget az indítómotor, be fog indulni az utolsó kotvány is.

Ha nem indul az autó, meg kell keresni a hiba okát és meg kell csinálni - legrosszabb esetben egy akksi és egy amúgy is esedékes javítás elég is. Nem ér arra hivatkozni, hogy egy motorgenerál nem fér bele, arra általában nincs szükség, ha csak az a cél, hogy beinduljon a motor. A mérleg másik serpenyőjében viszont tényleg egy súlyos károk vannak, nézzünk csak a képekre.

De elég a prédikációból, nézzük meg, mi is ez a hidegindító spray és hogyan működik. Összetételét nézve a legfontosabb része a dietil-éter, ami azért jó, mert 35 fok körüli a forráspontja, és 160 fok környékén már öngyulladásra képes. Mellette illékony szénhidrogének vannak még a flakonban, illetve a hajtógáz, hogy ki lehessen spriccelni.

Amikor klasszikus esetben lenyomjuk a kis csövet a légszűrőház torkán és bespriccentünk egy adagot, az addig indulásra képtelen motor beszívja, majd amennyire tudja, összesűríti, és általában már valahol a sűrítési ütemben meg is kezdődik az égés, mivel elérjük a kritikus 160 fokos öngyulladási hőmérsékletet. A hidegindítónak nem kell szikra sem, elég neki az összesűrített levegő melege, hogy begyulladjon, mint egy dízelmotornál.

És éppen ez a baj. Amikor a véletlenszerűen bejuttatott tüzelőanyag-többlet az általában már benzinben vagy gázolajban tocsogó hengerben lángra kap, a kontrollált égésre cseppet sem hasonlító, robbanásszerű folyamat mehet végbe. Ha már jóval a felső holtpont előtt megkezdődik az égés, a tervezett többszörösére szökhetnek a nyomáscsúcsok, ami jó esetben csak egy kis kopogásos égést, csörgést okoz, de mindenképpen ártalmas, leginkább a főtengelycsapágyakra. Tény, hogy ritkán fordul elő, amit a rémisztő fotókon látunk, de ha van más megoldás, jobb nem kockáztatni.

Ha mégis feltett szándékunk, hogy dietil-éterről indítsuk be autónkat, körültekintően járjunk el. Legjobb, ha segítségül tudunk hívni valakit, aki indítózik, amíg mi a motor levegőbeszívó nyílásába spriccelünk rövideket. Aki nem tudja, honnan szív a motor, inkább bele se kezdjen. Hasznos lehet a flakonhoz általában mellékelt vékony csövecske, egyrészt, hogy a motorhoz közelebb tudjuk bejuttatni az anyagot, másrészt, ha egyedül vagyunk, segítségével a vezetőülésből, egyik kézzel indítózva, másikkal spriccelgetve tudjuk végrehajtani a manővert. Semmiképpen ne próbáljunk először bespriccelni, aztán indítózni, illetve két-három sikertelen kísérlet után inkább adjuk fel és keressünk más megoldást. Ha összegyűlik a folyadék, majd egyszerre nyeli be a motor, elég jó eséllyel fordulhat elő az illusztrációs fotókat szolgáltatóhoz hasonló eset.

A flakonra általában rá is szokták írni, hogy dízeleknél tilos alkalmazni. Aki nem szeret saját autójával kísérletezgetni, szívlelje meg a tanácsot. Ha viszonylag modern motorról, mondjuk tízévesnél fiatalabbról van szó, szintén nincs sok értelme beruházni startpilotra: ha nem indul, ott komolyabb baj lesz; ha sikerül is beröffenteni a flakonnal, rendesen menni úgysem lehet majd vele.

Régebbi, karburátoros autóknál, vagy korai injektorosoknál, ha a hidegindítási dúsítás valami miatt nem jön létre, időszakos sikereket elérhetünk, de itt is feltehetően érdemesebb a javításra költeni a pénzt. Keverékképzési problémák esetén, ha arra gyanakszunk, hogy nem jut be elég benzin, egyébként jóval kíméletesebb a motornak, ha hidegindító helyett hagyományos féktisztítót spriccelünk be – ez legalább nem fogja öngyulladással túlterhelni a csapágyakat, viszont szépen elég, mint a benzin. Igaz, érdemes ezzel is csínján bánni, mert rendkívüli oldóképességével megtámadhatja a gumi és műanyag alkatrészeket a szívórendszerben.

Bikakábeltől kesztyűs csepptöltőig rengeteg hasznos téli autós kellék van, hidegindítóval jobb nem kísérletezgetni. Aki sikerrel használja, lelke rajta, de a leggyakoribb nemindulási okot, az akkucserét megúszni nem, legfeljebb elodázni lehet vele.