A dugókulcskészlet
Az embert nem csak az különbözteti meg az egyszerű állattól, hogy a hüvelykujja szembefordul a többivel, hanem többek között az is, hogy tudatosan használ szerszámot. Ha pedig intelligenciánk egyik alapköve a szerszám, akkor az a minimum, hogy tudjuk a nevét.
Korunk világában, az interneten minden blogger lehet autóversenyző, űrhajós és tuti megmondóember. Az interneten ömlik a lektorálatlan információ, kiképződnek a naphosszat számítógép előtt ülő fotelfizikusok. De ne tévedjünk el, az igazi tudás nyomtatva van, az első oldalon az író neve, második oldalon a lektoré, és nincs nickjük. Néha pedig fekete tábla előtt áll, és még gyakran krétás a keze. A szerszámot tisztelni kell és nevén nevezni. A népi elnevezések viccesek, ahogy pár blog is informatív, de mindent a helyén kell kezelni.
A dugókulcskészlet olyan alapszerszám, amely semmilyen műhelyből nem hiányozhat. Nyilvánvaló a krova elnevezés eredete, mert anyaga általában króm és vanádium-ötvözött acél, amelyet valami cég az időszámítás kezdetekor marketingokokból ráírt. Cro-Va vagy Crova, majdnem mindegy, a króm a periódusos rendszer 24-es eleme, vegyjele Cr, a vanádium a szomszédja a 23-as és V a vegyjele. De a CrV nem kimondható, hanem Crova, ettől kezdve minden dugókulcskészlet krova lett. Itthon, mert Angliában ratchet wrench a socket wrench népi elnevezése. Egyébként a krova elnevezésnél a racsnis kulcs is jobb.
Az alapkészlet eleme a racsnis hajtószár, a közép- és hosszú toldat, a csuklós toldat, a T szár és a dugók.
A dugók négyszög profillal kapcsolódnak a hajtószárakhoz, amely négyszög lapmérete sorolja kategóriákba a dugókulcs készletet. Van negyed collos, 3/8-os, fél collos és háromnegyedes, de akár egy collos is, ami már ritka. Ahogy javult az anyagminőség, úgy vált szükségtelenné egy átlagos műhelyben az egy collos készlet.
A két legelterjedtebb méret a negyed és fél collos. A készlet lelke a racsnis hajtószár, és természetesen a hatlapfejű csavarhoz készült dugók. Ez a legelterjedtebb, de akár lehetnek torx dugókulcsok is.
A racsnis hajtószár egyik irányban reteszel, a másik irányban racsnizik. A kialakítás lehet kilincsműves vagy oldalfordítós, amikor a négyszögprofilt áttoljuk a másik oldalra. Ezek állandó irányú racsnik, manapság ritka, inkább régebben használták. Ma elterjedtebb a változtatható irányú, kilincsműves racsni. A jó szerszám ismertetője, hogy a racsni fogszáma valahol 45 és 55 között van, tehát 6.5 és 8 fok között tudunk húzni a csavaron, és akkor már tudunk egyet racsnizni. Ne feledjük, a műszaki életben nincs előny hátrány nélkül, a sokfogú racsni általában gyengébb, hiszen a kilincskerék modulja kisebb. Az erő lényeges, de a racsnis hajtószárral nem illik nagy erőt kifejteni.
A nagyobb csavarok megindítására és meghúzására a fix T szárat illik használni, mert a racsni kilincsműve könnyen sérül. A racsnis hajtószárat meghosszabbítani, csövet tenni rá igazi barbárság. A szár hosszát úgy méretezik, hogy normál testhelyzetben, kézzel ne tudjuk tönkretenni. A hajtószár másik minőségi jellemzője a lógása, a holtjátéka. Hiába van egy finoman fogazott 55-57 fogas kilincsművünk, ha a fejben a kilincskerék ide-oda lötyög, és a holtjáték eleve 3-5 fok. Ezek a pár ezer forintért a szupermarketekben vásárolható több száz darabos készletek jellemzői. Általában csillogó, de olajos kézzel csúszós szerszámok. A profi szerszám általában mattított, érdesített felületű, és a dugó reteszelve van rajta, tehát csak egy gomb megnyomása után vehető le róla.
A dugókulcs készlet másik fontos eleme a dugók. Itt megint többféle irányvonal van, az egyik a hatlapos dugó, amely nagyon erős, azonban a csavarfejre csak 60 fokonként lehet rátenni. A sokszögű kényelmesebb, de azonos erősséghez jobb anyagminőséget kíván, ami nem olcsó. A hatlapúnál gyakorta a lapok találkozásánál rádiuszt alkalmaznak, így egyrészt könnyebb rátenni a csavarra, másrészt nem pontosan a sarkon, hanem kicsit lapon nyomja a csavart, így nagyobb erőt vihetünk át roncsolás nélkül.
A készletek általában egy csuklós toldatot is tartalmaznak. Ez a kardánszerű, szögben is erőt átvivő toldat semmiképpen nem lötyögős, mert akkor nehéz a nem hozzáférhető helyre becélozni. A profi szerszám lapjai cserélhetők, vagy legalább kicsavarhatók.
A közép és hosszú toldat, valamint a T szár nem igényel sok magyarázatot, ezeket szokták kiütőnek is használni, ahogy a dugók különböző méretei is adják magukat, hogy egy-egy csapágy beütéséhez, egy zéger helyrevezetéséhez használjuk. Mindenki megteszi, de legyünk azzal tisztában, hogy ez csak a szerszámhiányban nevelkedett szerelők kényszerű találékonysága. Semmi esetre sem profi.
