Régen azt mondták, egy indítás annyi üzemanyagot fogyaszt, mint öt perc alapjárat. Mára sok dolog megváltozott, már tíz másodpercre is érdemes leállítani az autót. De nem akármelyiket.
A start-stop rendszerek a fogyasztás és a környezetszennyezés mérséklését célozzák. Nem hinnénk el, de a Volkswagen alkalmazta először 1983-ban a Polo Formel E változatán. Ez a takarékosságra kiélezett modell nem csak nagyobb sűrítésű motorjában és hosszú váltójában különbözött a sima modellektől, volt benne egy ősi start-stop rendszer, amely bizonyos alapjárati idő után leállította a motort. Az újraindítás a kuplung benyomásával és váltókar megmozdításával automatikusan megvalósult. A motor egyéb szerkezeti részeiben nem különbözött, még az indítómotor sem volt erősebb. Nem is állította le gyakran az autót a rendszer, ellentétben pár mai autóval.
Ma a start-stop rendszerek számos autóban alapfelszerelésként vagy extraként majdnem mindenhol jelen vannak. Csak elvükben azonosak az őssel, számos változtatást és elektronikus ellenőrző rendszert kellett beépíteni, hogy működésük megbízható legyen.
A leállítás célszerűsége a motorok fejlődésével jött elő. Egy mai motor a korszerű keverékképzésének köszönhetően nagyon pontosan adagolja alapjáraton a tüzelőanyagot, valamint az indításánál sem dúsít akkorát, mint a korai befecskendezőrendszerek, pláne a gyorsítópumpás karburátorok. Nyilvánvaló, hogy ma már nem öt perc az az idő, amennyire érdemes leállítani a motort, hanem alig több mint tíz másodperc. Ez természetesen a motor konstrukciójának függvénye, egyes motorok esetében még ez alatti időtartam is kedvező lehet. A rövid idő járulékosan hozza azt a problémát, hogy városi menetben a leállítások és újraindítások száma sokszorosára ugorhat.
A sok indítás igénybe veszi az akkumulátort, az indítómotort, de a motor szerkezeti részeit is. Vannak bizonyos üzemállapotok, amikor pedig nem szabad a motort leállítani, mert az olajnyomás, olajkeringetés és a vízkeringetés megszűnik, probléma lehet. Ehhez jönnek olyan kényelmi és biztonsági dolgok, amelyek a motor leállítása ellen szólnak.
Jobb, ha nem állítjuk le az autót, ha a belső hőmérséklet és a klímaberendezéssel beállított célhőmérséklet között nagy az eltérés. Akkor sem érdemes leállítani, ha az akku feszültsége névleges szint alá csökken. Esetleg a motorolaj hőmérséklete extrém magas, hiszen pont most másztunk meg egy nagy dombot lakókocsival, talán még a turbó is izzik. Ezekre a körülményekre elektronikus figyelőrendszert kellett kiépíteni, amely a vezérlőbe a CAN buszon keresztül jutó jelekből állapítja meg, leállhat-e a motor vagy sem. Ha úgy dönt, hogy igen, a fogyasztókat részben vagy egészben rajta hagyva, a motort megálllítja a rendszer, és ezt a vezetőnek jelzi, például egy piktogrammal.
Az indításnak van néhány kényelmi és műszaki követelménye is. A kényelmi követelmények közé tartozik, hogy ne kelljen semmi extrát tennünk, az autó szinte intuitív módon induljon újra. Ha kapcsolgatnunk, plusz gombokat nyomogatnunk kell, az nem elfogadható. Az sem elfogadható, ha pár fogyasztót vissza kell ismét kapcsolnunk, vagy az indítás olyan időkiesést okoz, amit kínosnak érzünk és a mögöttünk jövő is észrevesz.
Vagyis vem indítózhat sokat a motor, gyorsan be kell indulnia.
Az indítás megvalósul, ha hozzáérünk a kuplungpedálhoz, vagy - automata váltós jármű esetében - kezdjük felengedni a fékpedált. Ekkor még olyan trükköt is alkalmaz pár gyártó (például a Mazda), hogy ha kicsit tartjuk az automata autónkat a fékkel, a start-stop rendszer nem aktív, csak akkor állítja le a motort, ha erősebben nyomjuk.
Az indítás nagyon érzékeny pont egy belső égésű motor életében. A forgás hamarabb kezdődik, mint hogy az olajnyomás felépülne, így – bár nem nagy terheléssel –, de egy kicsit olajnyomás nélkül forog a motor. Ez mindent igénybe vesz, legfőképp a csapágyakat, amelyeknek nem a hagyományos csapágyfém a felszínük, hanem – tessék megkapaszkodni – speciális műanyag (polimer). A motor olajrendszere olyan, hogy a nyomást a pumpa nyomóoldaláról egy kicsit tartja a rendszer, így ahogy a olajszivattyú megfordul, szinte azonnal felépül a nyomás.
A kettő együtt azt eredményezi, hogy a kenés nélküli, száraz vagy vegyes súrlódásos forgás minimális, a csapágyak élettartama biztosított. Ezekhez a motorokhoz a nyomóoldali olajszűrő is általában visszafolyásgátlós szűrőt igényel, ezért a start-stop rendszer utólagos beépítése szinte lehetetlen, illetve nem gazdaságos. A start-stopra felkészített és méretezett motor jól bírja a megállást-újraindulást, de akármilyen motor hamar tönkremenne.
Általában az akkumulátor nagyobb kapacitású, mert a városi energiamérleg a sok indítás és töltés nélküli állás miatt könnyen negatívba fordul. Ezt csak nagyobb kapacitású akkumulátor bírja, amelyhez viszont erősebb generátor kell.
Az elektromos probléma azért aggasztó, mert amikor leáll a motor, esetleg világít a lámpánk, szól a zene és a fűtés ventilátora is megy, merül az akkumulátor. Az automatikus indítás után a combos generátor táplálja vissza az akksit, ekkor azonban jobban fogja a motort, amely így többet fogyaszt, és jobban szennyez. Megéri? Néha nem.
A Mazda válasza erre a kihívásra az i-Eloop rendszer. Motorfékezésnél a generátor 25V-os üzembe vált, és egy extrém nagy kapacitású kondenzátort kezd el tölteni. Amikor a motor áll, a fogyasztókat ez a kondi táplálja, nem az akkumulátorból szívja le. A Mazda egyébként nem csak ebben van az első között az új Skyactiv motorcsaláddal, hanem az i-Stop rendszerrel is, melynek közvetlen elődje a 2008-ban bemutatott SISS rendszer. A Smart Idle Stop System, azaz okos leállítás rendszere azon alapul, hogy a motort olyan pozícióban fékezi meg a generátor, hogy a beindítás a lehető leggyorsabb legyen; szerintük akár 3 tizedmásodperc is elegendő lehet. A gyors indításhoz nem csak az indítómotor járul, hanem a megfelelő pozícióban (épp holtpont után álló, tehát még nagy sűrítési fázisban levő dugattyúnál) leállított motor hengerébe fecskendezett benzin és szikra okozta terjeszkedés is.
A Mazda újabb i-Stop rendszere hasonló elven működik, kiegészítve egy pontosabb főtengelypozíció-azonosítással, így tudja, hová fecskendezzen be először egy kisebb adagot, hogy aztán a második, soron következő munkaütem gyorsan elindíthassa a motort. A gyártó állítása szerint 100 indítás átlagos ideje 0,4 másodperc alatt van, ráadásul a motor beindulása kisebb rezonanciával és hanggal jár. Biztos így van, tesztünkben azonban nem éreztünk különbséget a start-stop rendszerben a konkurensekhez képest.
A start-stop rendszereknek mindig van egy kiiktató kapcsolójuk. Ennek a funkciója nyilvánvaló, hiszen az autó nem tudja, hogy amikor megállunk, meddig fogunk állni. Ha hatékonyak és takarékosak akarunk lenni, jobb minél előbb leállítani a motort. Ha a várakozás csak egy-két másodperc, és várhatóan fél órán belül százszor megismétlődik, tényleg nem érdemes kínozni a motort és járulékos berendezéseit.
Ekkor a rendszert ki kell kapcsolni. Ez viszont a vezető helyzetfelismerésére és intelligenciájára van bízva, ezeket pedig egyelőre nem monitorozza semmi.
