Azért is butaság kijelenteni, hogy az automata váltós autó annak való, aki nem tud váltani, vagy aki nem szereti az autót, mert ma már legalább három fajta, alapvetően különböző automatikus váltóműről beszélhetünk. Az egyik pedig egyenesen a versenysportból jött.
Autó? Mata?
Automata váltó vagy automatikus váltó? Ha nyelvtannácik szeretnénk lenni, akkor automatikus váltómű, vagy automatikus nyomatékváltó a helyes elnevezés. A köznyelv azonban egyszerűsít, az automata váltó terjedt el, így használja majdnem mindenki. Ez persze kicsit sántít, ahogy az egyszerűsítések általában, mert nem az automatát váltjuk, hanem automatikusan vált a váltó. Akárhogy használjuk, legyünk ezzel tisztában.
Megdöbbentő, de az első generációs automata váltó szerkezeti elemeit, a bolygóművet, a szalagféket már a Ford T modell kézi váltójában alkalmazták. Semmi újdonságot nem hozott műszakilag, amikor a németek először alkalmaztak automata váltót hajókban az 1900-as évek legelején. Ez gyakorlatilag pontosan azt tudta, mint 1937-ben a Cadillac és Oldsmobile autókban alkalmazott hidrodinamikus (folyadék) kuplunggal ellátott háromfokozatú automata váltó. Általában ezt tekintik az első autókban alkalmazott automata váltónak, de ezen is folytonos a vita, hiszen egyesek szerint csak 1948-ban, az Oldsmobile alkalmazott igazi, hidraulikus tengelykapcsolós automata váltót, a korábbiak nem voltak teljesen automaták, csak a váltást megkönnyítő szerkezetek.
Az biztos, hogy az 1948-as Oldsmobile váltóval szerkezetileg azonos folyadékkuplungos automata váltót használt mindenki a 2000-es évek elejéig. Természetesen a váltók fejlődtek, az ős-ATF hidraulika folyadék, a Hydromatic folyamatosan fejlődött, a váltó a hagyományosnak tekinthető nyomásvezéslésesből elektronikus vezérléses lett. Voltak próbálkozások sorozatgyártásban más rendszerekkel is, például a DAF 1958-ban megcsinálta a Variomaticot, minden CVT, azaz a folyamatosan változó áttételű váltónak az ősét. Ezt aztán az Audi 2000-ben felkarolta és Multitronic néven ismét piacra dobta az azonos elvű, de természetesen az ős CVT-re csak nyomokban emlékeztető váltót.
A bolygóműves és a CVT váltók mellé a harmadik rendszer a duplakuplungos DCT váltó, amely – köszönhetően a Volkswagen csoport marketing munkájának – szinte mindenki DSG váltóként ismer. A DSG valójában Direkt Schalt Getriebe szavakból áll össze és a VW csoport ilyen váltóit jelölik ezzel.
A duplakuplungos váltó sem a 2000-es években született, hiszen már az ötvenes években használták hadászati célokra, harcjárművekben. A feltalálója a 40-es években egy francia mérnök volt, akitől a Volkswagen megvette a szabadalmat és évtizedekig ült rajta.
1980-as években aztán előrántották a fiókból és a BorgWarner segítségével csináltak egy versenyváltót a Porsche 956-oshoz, az 1982-es Le Mans-i versenyre. Aztán az Audi Quattro Sport S1-be. Figyeljük meg, hogy a duplakuplungos váltó előbb jött a versenysportba, aztán az első sorozatgyártású ilyen váltómű a Golf IV R32-es modellbe volt rendelhető, hatalmas felárért.
A hagyományos, folyadékkuplungos váltó a kényelmet szolgálta, a CVT az egyszerűséget és a kényelmet, a DSG pedig a sportosságot. Ezért is vicces, amikor valaki kijelenti, hogy az automata váltó ilyen, meg olyan, hiszen alapvetően is három fő típusról beszélhetünk. Ha pedig jobban a mélyére nézünk, akkor a szerkezeti megoldásokon belül is eltérő jellegűek tudnak lenni ezek az elektronikusan vezérelt, korszerű váltók.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egyes földrészeken mások az emberek elvárásai az automata váltókkal.
Egy automata váltót tervező és programozó mérnök világított rá, hogy a földrészenkénti elvárások valójában az eltérő történelmi háttér eredménye. Az 50-es évektől az automata váltók Amerikában kezdtek rohamosan elterjedni. Ezek általában három fokozatú egységek voltak, egy nagy lökettérfogatú, nagy nyomatékú motorhoz párosítva. A cél a kényelem volt, a rántás nélküli fokozatváltás és finom elindulás, ezért a folyadékkuplungon nagy szlipet, azaz csúszást engedélyeztek. A motor itt veszett nyomatékot, ami a fogyasztást is növelte, a munkafolyadékot is nyírta, de nem számított. Mindenből volt elég, nyomatékból, benzinből és munkafolyadékból is, lényeg a kényelem.
Az első CVT váltók programozása is úgy történt, hogy a munkafordulat arra az értékre álljon be, ahol a motor jól dolgozik, jó a hatásfoka és nyomatéka. Ez jó volt az amerikaiaknak, hiszen a CVT-vel pörgő motor nem sokban különbözött az ők nagy szlippel működő hagyományos váltóiktól. Ezek a váltók viszont dinamikusabb és takarékosabb autókat eredményeztek, megkedvelték.
Európa azonban más világ. Itt a kiindulás a hagyományos váltós autó volt, ami fokozatváltáskor megszakítja az erőátvitelt, azaz ránt, attól függően, hogy ki milyen ügyesen kezeli a kuplungot. Ha a motor felordít, csúszni kezd a kuplung, az meghibásodás, az európai ember összerezzen, nem szereti. Az első CVT váltók fordulatra állása is ilyen (szlip jellegű) fordulatszám-emelkedést eredményezett, így például az Audi átprogramozta a CVT rendszerű Multitronic váltóit úgy, hogy a váltások, a fordulatszám beállások egy diszkrét fokozat kiosztású váltóra hasonlítsanak, mert az emberek ezt szeretik. Mintha lenne egy piros rózsánk, de olyan festékkel festenénk be, hogy fehérnek látszódjon, mert bár a piros illatosabb, de a fehéret szeretik az emberek.
Egyes gyártók, például a Nissan, aki alkalmaz CVT váltót Európában és Amerikában is, ugyanazt a váltót máshogy programozza fel még azonos motorhoz is. Ezzel a vásárlók kapcsolási igényeit jobban ki tudja elégíteni, az adott váltót jobbnak érzik.
A versenysportban született, onnan az utcai használatra került duplakuplungos automata váltó az, amit az európaiak leginkább szeretnek. Ez durván leegyszerűsítve két darab váltó, két kuplunggal és amíg az egyik hajt, a másik fokozatot vált, majd átkapcsol és akkor a másik cserél fogaskerékpárt. A váltások időpontját sok jel alapján a vezérlőegység dönti el és az erőfolyam megszakadása szinte észrevehetetlen. Akár kevesebb, mint egy tizedmásodperc alatt fokozatot vált. Ennyi idő alatt senki nem tud egy hagyományos váltóval váltani. Ezért is alkalmazták Le Mans-ban először, mert gyorsabb, mint Jacky Ickx vagy Derek Bell.
A Volkswagen csoport 2003-tól annyira nagy számban kezdte értékesíteni a DSG váltóművet Európában, hogy a konkurensek is előálltak a duplakuplungos váltókkal, de nem nevezhették a levédett DSG néven. Bár a BorgWarner kezdte a duplakuplungos váltó gyártását, de ma már sok gyártó gyárt hasonló elvű automata váltót.
Sokak szerint az egyik legjobb a műfajban a Porsche PDK-t (Porsche Doppel Kupplung) is gyártó német ZF. Az elv szinte mindnél azonos, de apróságok, valamint az elektronika és a beavatkozó szervek gyorsasága megteszi a különbséget.
Egy azonban biztos, a kormányról manuálisan is kapcsolható duplakuplungos váltó sokkal gyorsabb a hagyományos manuális váltónál és már az alsóbb szegmensekbe is beférkőzött. Lassan, de biztosan szorítja ki a kézi váltókat, bizonyos modellek és típusok már nagyobb részben értékesítik, mint a kézi váltót. Egyesek szerint a munkafolyadékos, folyadékkuplungos automatát is vissza fogja szorítani, amennyiben a gyártási költsége visszaesik. Mert a költségek miatt még sok szegmensben a bolygóműves, hidrokuplungos automata a nyerő.
