Szerszám szombat: defektjavító gumikukac

Azóta várom az alkalmat, hogy egyszer én is betolhassak egy gumikukacot, ezért hadd lelkendezzek most egy kiadósabbat. Mióta eltűntek a lovaskocsik és a patkószegek az útról, elég ritkán kap az ember defektet, de amikor igen, nagy a méreg: lapos a pótkerék, nincs kerékkulcs vagy emelő – ha motorral vagyunk, pláne csak a fejünket, vagy mást tudunk vakarni. Nem mindenható a gumijavító minikolbász sem, de a bajok egy részére zseniális megoldást nyújt.

Elsősorban persze vészmegoldás, viszont a jobbik fajtából – tapasztalatok alapján akár tartósan, évekig is be bír tömni egy lyukat. Út szélén meg lehet vele javítani az abroncsot, szükség esetén a kerék leszerelése nélkül, ami egy motornál eleve óriási plusz. Ráadásul nem kell lepattintani a gumit, ezért centrírozni se kell, egyedül arra kell megoldást találni, hogyan fújjuk fel újra, de ehhez létezik egy kibővített készlet, amihez szódáspatron-féléket is adnak, amivel végképp legyőzhetetlen szuperhőssé válunk, ha defektről van szó.

Kiszakadt, felrobbant, legyalogolt gumit persze nem tud újjá varázsolni, a szúrt lyuk az ő szakterülete, de a szelep mellett talán ez a leggyakoribb gumilaposodási ok. Én meg pont felfedeztem egy csavart a Peugeot-m, Rozi jobb hátsó kerekében, ami heti néhány tized nyomásvesztés miatt rendszeres benzinkútlátogatásra ítélt. A facsavar amúgy a legbarátságosabb dolog, ami belefúródhat az abroncsunkba, mert benne marad, és viszonylag jól tömít. Ha Afrikában egy szeget talál az ember a gumijában, és nincs nála semmi más, egész jól megoldhatja a problémát, ha egy csavart teker be a helyére, de persze a gumikukac az igazi. Dörzsöltem is a tenyerem, végre eljött az idő, hogy saját kezűleg próbáljam ki a csodaszert, és másoknak is megmutathassam.

Kétezer forintért vettem a csomagot a motoros boltban, ígéretes Thumbs Up márkajelzéssel. A két célszerszámon, a zömített dugóhúzón és a nyeles gigatűn kívül volt még benne „gumioldat” és egy csinos kis penge is, meg persze öt kukac. A hátulján egész jó a használati utasítás, igaz, csak angolul, de univerzálisan érthető kis képekkel: 1. húzd ki a tüskét, 2. nyomj gumioldatot a gumidörzsárra és dolgozd meg a lyukat, amíg könnyen nem mozog a dörzsár, 3. fűzd be a kukacot a tűbe, 4. told be a tűvel a kukacot, amíg csak a fele lóg ki, majd csavard el a tűt egy negyed fordulattal és húzd ki, 5. vágd le a kilógó cafatokat. Nosza, álljunk neki.

A kerék leszerelését nem említi az útmutató, elvileg nem is feltétlenül szükséges, ha úgy állunk meg, hogy jó felé álljon a lyuk. De én egyrészt inkább szerelek egy kicsit, mint hogy fetrengjek, másrészt így jobban meg tudtam fotózni a műveletet. Másodszorra már simán nekiállnék leszerelés nélkül is.

Emelőről és kerékkulcsról már írtunk Szerszám Szombatot, induljunk onnan, hogy lent van a kerék. Először érdemes leengedni a nyomást, hogy a kibányászás közbeni igyekezetben ne lőjön homlokon a beleszúródott tárgy. Ehhez tetszőleges hegyes eszközt, kis csavarhúzót használhatunk, a lényeg, hogy megnyomjuk a kis pöcköt a szelep közepén. Egy-két perc sziszegés után elernyed az abroncs, és nekiállhatunk kiszabadítani a lyukat. Olyan ez, mint a hátba szúrt kés: érdemes megnézni, tényleg be tudjuk-e majd tömni a nyílást - ha nem, jobb benne hagyni, és egyből elmenni a gumishoz. De ha egy olyan csinos csavar van a gumiban, mint nálam, nagy az öröm, csak ki kell csavarni, és már ott is a lyuk.

A dörzsár könnyen beleszaladt, az oldat kicsit feloldotta a gumit, fél perc gyuszmákolás után már túl kíváncsi voltam, be akartam tolni a kukacot. A hernyó ragacsos, szivacsos, undorító, annyira gagyinak tűnik, hogy ránézésre egy karúszót sem foltoztam volna meg vele jó érzéssel, de már nem volt visszaút. Befűztem a benyomószerszámba, középre, ahogy írja a szöveg, és megpróbáltam beleerőltetni az abroncsba. Behorpadt, befeszült, de nem akart bemenni, nem dörzsáraztam elég nagyra a lyukat.

Úgyhogy megint elővettem a dugóhúzót, még tekergettem egy kicsit, aztán második nekifutásra már belement a giliszta. Végülis akkor jó, ha keményen beleszorul. Negyed fordulattal eltekertem, és tényleg kijött a szerszám, a kukac meg bent maradt. Rendkívül gusztustalan látványban volt részem, a kilógó dupla farkinca sok mindenre emlékeztetett, csak gumijavításra nem. A pengével levágtam a fölösleget, és lélekben felkészültem, hogy mindjárt indulhatok a gumishoz. A vágás után már eggyel normálisabban nézett ki a tömés, úgyhogy fel mertem fújni.

Beállítottam a nyomást – semmi szivárgás. Visszatettem a kereket, hogy teszteljem. Egy nap után nincs nyomásvesztés, ha változás állna be, jelentkezem az eredménnyel, vagy Pista a nekrológommal. Most, hogy saját kezemmel megtapogattam, megízlelgettem, tényleg inkább csak vészmegoldásnak ajánlanám, de a történelem igazolta a technológiát. Ott a helye a motoros túracuccok között, megnyugtató érzés az autóban is.