Bőrkormányt felújítani egy ezresből?

Amikor pár éve először hallottam Buzadics Gabi autófényező cimborámtól a hozzá járó nepperek trükkjét, nem akartam elhinni. Ezek barbárok. Ilyet nem lehet. Nem működhet, lehetetlen. Mondta is Gábor, hogy nem minden esetben működik, de sokan csinálják, egy próbát megér. Igaz, amikor visszakérdeztem, ő is szokott-e ilyen melót vállalni, úgy nézett rám, ahogy csak egy szakmájára büszke szakember tud, amikor valami kontárságot feltételezve róla, vérig sérted.

Ugyanis egyszerűen lefestik a kormányokat. Kutyaközönséges festékkel. Nem speciális bőrfestékkel, hanem sprayből letüsszentik. Felfoghatatlan. Persze értem én, egy újrabőrözés nagyjából húszezer forint, ehhez jön az idő, amit erre fordítanak. És ha meg lehet úszni kevesebből is, akkor a különbségből, apránként, összejön a nyaralás ára. Viszont azt, hogy tartós legyen egy ilyen neppertrükk, azt nem tudtam elképzelni. De azt sem, hogy nézhet ki a végeredmény.

Imádott Mitsubishi Sigmámon egyre vállalhatatlanabbul nézett ki a bőrkormány. Eleinte csak finoman kopott volt, amit még a fekete cipőpasztás kenegetéssel úgy-ahogy kordában lehetett tartani. De pár tízezer kilométer alatt olyan szintre jutott a kopás, hogy nem tudtam már úgy elkendőzni, hogy rá tudjak nézni. Egyes helyeken már egészen szalonnás volt a bőr felülete, máshol meg épp csak a festett legkülső felület kezdett el hámlani. Elkerülhetetlennek tűnt az újrabőrözés.

Aztán Pistike haverom, aki a Winkler Viragóját nem építette meg, mert kénytelen volt hollywoodi szuperprodukciókban dolgozni, elmesélte, mit tettek a Die Hard 5 forgatásán egy Mercedes G-Klasséval. Két autót szereztek a jelenetekhez, mindkettő fekete, de  a filmben csak egy autó szerepelt, a másik tartaléknak kellett, illetve bizonyos akciókhoz. Tehát mindkettőnek egyformán kellett kinéznie. De az egyiknek vajbőr belseje volt, a másiknak fekete. Valamit tenni kellett. Azt nem állítanám, hogy a büdzsé nem bírta volna el, ha átbőröztetik az egyiket, de igazából idő sem volt rá, és feleslegesen nem akart senki ilyesmire költeni. Ezért lefestették a vajbőrös belsejű kocsi teljes belterét. Vettek fekete bőrfestéket, és festőhengerrel letolták az egészet. Még a tetőkárpitot is.

Láttam a végeredményt, teljesen vállalható volt, filmen meg aztán tényleg tökéletesen fog mutatni. Ezért kértem egy keveset a bőrfestékből, hogy kipróbálhassam a kormányomon, hátha működik. Egy kis darabon ecsettel lefestettem. A színe frankó volt, de nagyon fényes, úgy csillogott, mint tengerészgyalogos bakancsa díszszemlén. Nem jó. És nem is nézett ki úgy, mint ami bírni fogja a strapát. Aztán mivel sokáig nem használtam a Sigmát, lekerült a dolog a napirendről.

Pár hete viszont felszívtam magam, mert ahányszor beültem a kocsiba, undorral fogtam meg a kormányt. Úgy elviszem újrabőröztetni, hogy csak nyekken. Aztán bevillant: vesztenivalóm nincs, ennek a bőrnek már csengettek, most kell kipróbálni, mit tud a neppertrükk. Előre szólok, haladóknak való barkácsolás következik, és természetesen semmiért nem vállalok semmilyen felelősséget. És légzsákkal kell matatni, ami veszélyes is lehet, szóval mindenki csak saját felelősségére kezdjen bele, ha egyáltalán.

Négy csavar tartja a légzsákot a kormány közepén, alatta a kormánykereket a kormányoszlophoz rögzítő anya. Hogy a légzsák elektromos csatlakozóját szét merjem húzni, lekötöttem az akkumulátort, és vártam bő negyedórát, hogy minden kondenzátor kisülhessen, minden kóboráram hazataláljon, mert még valamelyik a pofámba durrantja a lufit. Alkoholos filccel összejelöltem a kormányagyat és a kormányoszlop tengelyét, nehogy ferdén rakjam vissza, majd lelazítottam az anyát. Nem szedtem le teljesen, mert így a kormány nem fog orrba vágni, amikor lerántom a tengely bordáiról. Nem kell speciális szerszám, elég pár határozott mozdulat, a kormánykereket kétoldalt, esetleg körbe-körbe haladva, előre-hátra mozgatva, simán le lehet szedni. Ezután meg kell szabadítani az apróságoktól, mint a kürtgombok meg a tempomat kapcsolója, illetve a hátsó kormányagy-borítás. Mert ezeket nem terveztem lefesteni, és egyszerűbb leszerelni őket, mint körberagasztgatni.

A maszkolást így sem lehet elkerülni, már ha az ember kicsit is igényes a munkájára. Mindent, amit kellett, leragasztottam maszkoló szalaggal, illetve újságpapírral borítottam a nagyobb felületeket.  De csak azután,hogy alaposan átcsiszoltam az egész kormányt. Ahol lekopott, lekaristolódott a festék, illetve ahol már kifényesedett a bőr, ott fokozott odafigyeléssel csiszoltam, hogy minél kevesebb felületi egyenetlenség maradjon. Gyakran kellett eldobnom az eltömődött csiszolópapírt, a belerakódott bőr miatt nem lehett rendesen dolgozni vele.Talán feleslegesnek tűnhet egy igénytelen kókányolást ilyen szinten előkészíteni, de arra gondoltam, ha esetleg mégis vállalható lesz a végeredmény, az ideg széjjelvetne, ha most ellinkeskedem a dolgot.

A csiszoláshoz hatszázas finomságú papírt használtam, aztán foltbenzinnel, többször is jó alaposan zsírtalanítottam a felületet. De egyáltalán nem voltam nyugodt, hiszen porózus anyaggal dolgozom, amit nap, mint nap fogdos az ember, zsíros kézzel. Nem gépzsírról beszélek; a bőrünk természetes zsírját, az izzadságot, meg még ki tudja, mi mindent masszírozunk a bőrbe. Hogy ezt mennyire lehet letakarítani, elképzelésem sem volt. De a negyedik áttörlés után fogtam a festékes sprayt, és őrületesen felráztam, nehogy akár csak egyetlen pigment is a doboz alján maradjon. A kormánykereket egy kisebb műanyag vödörre állítottam, hogy se az egyik, se a másik oldala ne érjen le, amikor festem, és óvatosan elkezdtem a műveletet.

Amikor felfújtam a festéket, egyenletes volt a felület, de ott, ahol még megvolt a gyári festék, egészen máshogy száradt a frissen felhordott anyag, mint a natúr bőr részeken. Ezzel mondjuk, számoltam, a tervem az volt, hogy négy-öt réteget viszek fel, száradás után mindegyiket átcsiszolom, és csak az utolsót hagyom érintetlenül.

A kiszalonnásodott részen egészen undorítóan kezdett száradni a festék, a második réteg után is reménytelennek tűnt. Úgy döntöttem, hogy hagyom egész este száradni, majd ezres finomságú csiszolópárnával nekiugrok.

Az egészestés száradás jót tett a festéknek. Direkt a félfényes Dupli sprayt használtam, mert gyorsan is szárad, és az a tapasztalatom, hogy elég húsos felületet ad, ami azért fontos, mert a vastagabb rétegek jobban eltakarják az egyenetlenségeket is. Autófényezésnél erre a feladatra szórható tapaszt használnak, de egy ilyen rugalmas felületnél nem mertem szórógittet felfújni. A harmadik és negyedik réteg után már kezdett vállalhatóan kinézni a bőr, de sajnos egy helyen megfolyt a festék. Szerencsére ez a kormány hátsó felén volt, meg aztán el is lehetett csiszolni a makulát, az utolsó réteg felfújása után kimondottan elégedett voltam a látvánnyal.

Tökéletesnek nem lehet mondani, de a kiindulási állapothoz képest ég és föld. Látszanak a korábbi hibák, nem teljesen sima a bőr felülete, de eddig egy rossz szavam sem lehet, a festék spray alig több egy ezresnél, csiszolópapír meg foltbenzin volt otthon. Az ár-érték arány rendben van. Vissza is szereltem az összes biszbaszt, majd helyére illesztettem a kormányt, meghúztam a kormányanyát, visszadugtam a légzsák kábeleit, és elégedetten nézegettem a művemet.

Ha így nézett volna ki a kormánykerék egy nappal korábban, soha nem nyúlok hozzá. Már csak annyi feladatom volt, hogy visszakössem az akkumulátort, és imádkozzak, hogy ne jelezzen hibát a légzsák. Nem voltak illúzióim, máskor is szereltem már le a légzsákot, mehettem is kiüttetni a kódot a Nippon Autóhoz. Most sem volt ez másképp, vörösen izzott a műszerfal közepén az SRS felirat. Hurrá, irány Érd.

A kérdés ezek után már csak az, mennyire tartós a kókányolt kormány? Az első napokban nagyon vigyáztam vele, igyekeztem finoman fogni, nem dörzsölni semmivel. Nem kellett emlékeztetnem magam a frissen festett felület érzékenységére, a kocsiban penetráns festékszag volt. De csak akkor, amikor már leeresztettem az ablakokat meg működtettem a klímát. Ha napon állt az autó, olyan átható dögszag árasztotta el az utasteret, hogy a hányinger kerülgetett, gondolom, a zsíros bőr és az oldószer barátkoztak egymással. De egy-másfél hét után elmúlt, nem is ezzel volt a baj.Egy óvatlan mozdulattal egy kartondoboz élét nekicsaptam a kormánynak. Nagyjából félcentis átmérőjű darabot dörzsöltem le a festett felületből, azonnal kilátszott a nyers bőr. Igaz, amikor az eredeti festék volt a bőrön, az is pont így hámlott le, és itt pont egy olyan része volt a kormánynak, ahol az eredeti festékre szórtam az új rétegeket.

Lassan másfél hónapja használom, sok helyen bírja a strapát, de sajnos a korábban meggyengült rétegeknél nagyon könnyen sérül. Talán ha mindenhol lecsiszoltam volna az eredeti festéket, jobb lenne az eredmény. De semmire nincs garancia, ennél a kormánynál, ezzel a festékkel így működik, de azt mondják, van, amelyiknél meg sem szárad a festék, ragadós trutymó marad. De gondolom van, amelyik közel tökéletesre sikerül.

Egy biztosnak tűnik: a jó minőségű bőrrel áthúzott kormány sokkal tartósabb, mint ez a kontár meló. Ha valaki saját magának megcsinálja, azzal nincs semmi baj, hiszen ismeri a kockázatokat és mellékhatásokat. Az a beugratós, amikor a nepper csinálja ugyanezt, és valaki meglepve tapasztalja pár hét után, hogy valami nem frankó. Éppen ezért azt javaslom mindenkinek, aki bőrkormányos autót vesz, nézze meg jó alaposan a kormánykereket. Ha olyan egyenetlenséget lát rajta, amit festék takar, biztos lehet benne, hogy átfújták a kormányt. Ettől még természetesen lehet jó az autó, de számoljon vele, hogy nemsokára kell egy kis pénzt költeni kormánybőröztetésre.