Filléres Neppertrükk – Súrolószerrel polírozni is lehet?

2015.11.15. 06:38 Módosítva: 2015-11-15 10:26:20

Magamtól a büdös életbe nem mertem volna súrolószerrel dörzsölni egy autó fényezett karosszériáját. De ha olyan mondja, aki évtizedek óta fényezéssel is foglalkozik, hogy próbáljam ki nyugodtan, akkor előkapom a cifes flakont.

Épp a mannheimi veteránbörzéről tartottunk hazafelé, beszélgettünk mindenféléről, amikor a kocsiban mellettem ülő barátom, az Európa-bajnok motorépítő, akit mindenki csak Sapkaként ismer, azt mondta, hogy tud egy jó neppertrükknek-való módszert. Fel is csillant a szemem, mint reflektorfényben az út szélén fekvő, utolsó életét is eljátszott macskának: Ne csigázz, ki vele!

Az a mondás, hogy teljesen felesleges egy fehér, vagy más, hasonlóan világos színű autót polírozószerrel gyaszatolni, tökéletesen jó megoldás, ha az ember sima, háztartási boltban kapható Ciffel, vagy hasonlóval itatja át a szivacsot, és azzal dörgöli fényesre a lakkot. Sötét fényezésre nem érdemes használni, ott többet árthatunk, mint használunk, de egy fehér autón teljesen jól működik. De utána mindenképpen le is kell viaszolni a felületet, ahogy egyébként egy rendes polírozás után is szükséges. Hitetlenkedtem, de abban igaza van Sapkának, hogy a polírszerben és a súrolóban is finom szemcsék végzik a munkát, szóval egy próbát megérhet. Meg ki vagyok én, hogy egy fényezőmesterrel és motorépítő-guruval vitatkozzak?

Szerencsére kollégámnak, Hlács „Nyegleó” Zoltánnak, pont van egy sokat látott, de keveset futott, fehér Citroën Berlingo kisteherautója, ami, mint a legtöbb tizenéves fehér furgon, kissé le is volt mattulva. A tesztalany akkor már meg is lenne. Csak egy flakon súrolószer, mosogatószivacs, a jól ismert szilikonos vízlehúzó, és egy számomra új, szórható viaszt tartalmazó doboz kellett a próbához. A Sonax Speed Wax azért keltette fel a figyelmemet, mert a címke azt ígéri, hogy csak fel kell sprickolni a még vizes kasznira, és letörölni – ennyi. Ez nagy megváltás, mert ha valamit nem szeretek a kocsiápolásban, az a viaszolás. Ha rendes, kemény viaszt hord fel az ember, azt nyűg és fárasztó felpolírozni, ha sötét autót viaszol az ember, az sokszor csíkos-foltos lesz. Ez meg elvileg csak spricc-spricc-töröl, és kész.

Utólag egy kicsit elbizonytalanodtam, lehet, hogy száraz kasznin kellett volna a cifelést megejteni, de annyira idegenkedtem az ötlettől, és annyira féltem, hogy a tömény súrolószerrel kárt teszek a lakkban, hogy inkább vizes felületen kezdtem dolgozni. Meg aztán koszos is volt az autó, előbb lecsapattam a nagyját, hogy ne a sarat dörgöljem a lakkba.

Egy biztos, az elhanyagolt, lemattult fényezésbe beleragadt mocskot a lakkra ráégett szennyeződést úgy dörzsöltem le, hogy már az kéjes öröm volt. A törtfehér furgon oldala kezdett végre megint fehérré változni, a karcokban ülő kosz pillanatok alatt eltűnt. A próbára kijelölt oldalsó panelen érezni lehetett, hogy egyre simább a festék felülete, de azt nem mondhatom, hogy nem kellett leizzadnom a dörgöléstől – egész autót nem is tudom, mikor políroztam utoljára kézzel. De azt egészen biztosan tudom, hogy mikor fogom legközelebb: a büdös életben, soha. Baromi fárasztó, egyetlen elemmel hosszú percekig elbajlódik az ember, közben görcsbe áll a kézfeje, amivel szorítja a szivacsot, elzsibbad a válla. Nem véletlenül találták fel a polírgépet.

Miután megvoltam a kijelölt felülettel, tiszta vízzel leöblítettem, szilikonos vízlehúzóval szárazra húztam, majd jöhetett a sokat ígérő High Speed Wax. Most nem kellett nagyon bizonyítania a fújható viasznak, egy fehér autón nem látszanak a finom csíkok, ha nem működik tökéletesen a cucc, csak arra voltam kíváncsi, tényleg lezárja-e a lakk felületét, és ugyanúgy lepereg-e róla a víz, mint a rendes viaszolt felületről. A vizes felületre felfújtam, mikroszálas kendővel áttöröltem, kész.

Az jól látszott, hogy ott, ahol a festék a cifezéstől simább lett, a fújós viasszal kezelt felületről szép nagy gyöngyökben pergett le a víz, viszont a súrolatlan-viaszolatlan részen egybefüggő, vékony hártyát képezett a kasznin. A fényezés tényleg kicsivel csillogóbb lett, az összkép sokat javult, de nem voltam igazán elégedett. Biztos én nem voltam elég ügyes, és talán nem kellett volna benedvesíteni előbb a kasznit.

Lehet, hogy ha a tömény Ciffel kezelem a lakkot, jobb eredményt érek el, mert szerintem ez a szegény Berlingo még életében nem volt lepolírozva, előző életében rendes melós autó volt. Majd Sapka elmondja, hol rontottam el, ha egyáltalán. Ugyanakkor, akárhonnan is nézem, tény, hogy a súrolószereket, fél literes kiszerelésben meg lehet venni 3-4-500 forintért, de az az igazság, hogy amikor kimondottan polírozásra kitalált, kétféle (durvább és finomabb) pasztát is tartalmazó, mikroszálas törlőkendővel és tárolódobozzal összecsomagolt szettet lehet venni 1500 forintért, nem biztos, hogy érdemes trükközni. Oké, pár száz forintot lehet spórolni, ha csak az a cél, hogy tisztább, első blikkre pofásabb legyen az autó.

A szórható viasz viszont ígéretes, egy olyan autón, aminek jó állapotú a fényezése, jó hasznát veheti az ember. Érdemes néhány mosásonként lekezelni a lakkot, a viasz védi a fényezést, és a legközelebbi mosást is megkönnyíti. Azért majd valami sötétebb autón is kipróbálom, mit tud, csak azt hiszem el, amit saját szememmel láttam.