Filléres Neppertrükk - Pára? No para!

Az internet népe a probléma kapcsán egy frappáns megoldással állt elő: fogj pár marék macskaalmot meg egy öreg zoknit, és a párásodás volt, nincs. Túl egyszerű, hogy igaz legyen? Ha az ember szkeptikus, egyetlen megoldás van: ki kell próbálni, tényleg működik-e a filléres trükk.

Igazából nem kételkedem a dolog hatékonyságában, mert ha az ember tudja, hogy a macskaalmot úgy találták ki, hogy az a lehető legtöbb vizet magába tudja szívni (jó, a macskából vizeléskor nem konkrétan víz távozik, de értjük, miről van szó), nem nehéz elképzelni, hogy ezt a párával is megteszi. Azért biztos, ami biztos alapon elmentem a közeli állateledeleshez és vettem egy zacskó macskaalmot. Kinéztem egy ötkilós zsákot, illatosított granulátum volt benne, ígéretesnek tűnt. Fizetés előtt elmeséltem, mit akarok vele csinálni, úgyhogy a boltosok gyorsan mondták is, ilyen célra a szilikás almot szokták vinni. Ez ugye, két dolgot jelenthet: vagy nagyon sokan látták már a trükköt, és ki akarták próbálni, vagy tényleg működik, azért járnak vissza az emberek.

Most már csak azt kellett megoldani, hogy párásodjon be a kocsi ablaka, méghozzá akkor, amikor én szeretném. Ez a mostani időjárás mellett nem könnyű, verőfényes napsütésben nehezen megy az ilyesmi faluhelyen. De ahol nagy a szükség, ott közel a teáskanna. Ha forró vízzel teli kannát teszek a kocsiba, pillanatok alatt be fog párásodni, méghozzá akkor, amikor csak akarom- ezt is kipipálhatjuk, van macskaalmom, van párám, mi kell még? Egy zoknit meg egy műanyag tálat kellett még találnom. Autóm van, próbálhatunk.

Most már, utólag tudom, ez a teáskannás módszer marhaság volt, olyan gyorsan, olyan sok párát juttattam a kis Saxo utasterébe, amennyi normál esetben nem juthat a fülkébe. Éppen ezért nem is sikerült látványos eredményt produkálni, csak annyi látszik, hogy a szélvédőn, ott, ahol a szilikagéles zokni csücsült a műszerfalon, nem egybefüggő a pára. Amikor tálkába öntött kristályokkal próbálkoztam, mivel így nagyobb felületen dolgozhatott az anyag, annyi látszott, hogy a kristályok közelében tényleg alig akart kialakulni a páraréteg az autón.

Benne hagytam a kocsiban két napig a kis szilikagéles zoknit, figyeltem, mi történik. De nem történt semmi. Ami ugye lehet jó jel is, hiszen pontosan ezt kell látnom az ablakokon, a semmit. Kívülről este is, reggel is vizes volt az összes ablak, de belül száraz. Hogy ez a szilikagélnek volt-e köszönhető, nem tudom, szerintem inkább csak az lehetett, hogy az időjárási körülmények nem belülről párásították be a kocsit, mert olyat a többi autó ablakain sem láttam belül. De nincsenek kétségeim, a trükk biztosan működik – ha valami így szippantja fel a vizet, annak egy kis pára nem kihívás.

Egyetlen dolog kíván finomítást, ez pedig a szilikagél tárolása. A zokni jó ötletnek tűnik, de ezek a kristályok, bár szilárdak, sajnos azért finoman porlanak, és a textil szálai között kipotyognak a kis darabkák, ezért a műszerfal úgy néz ki tőle, mint ha egy iszonyúan korpásodó wuki-csorda headbangelt volna az autóban. A műanyag tárolóedényt ha lezárom, nem fér hozzá a szilikagél a párához, ha nyitva hagyom, az első rossz mozdulatra kristálypalotává alakítom a kocsit. Talán egy hibrid megoldás lehet a nyerő: kristályokat a zokniba, zoknit a dobozba. Ha nem teszem rá a fedőt, dolgozhat a sok kis kristály, ha meg elindulok, szépen rápattintom a fedőt.