A varázsszer a spájzban van
Réztisztítás ecettel
Ecet! Hogy ez nem jutott az eszembe! Minden rendes háztartásban ott van a spájzpolcon, rendszeresen eszem, sőt, néha vízkőtelenítésre is használom, mégsem vittem soha a garázsba. Pedig csodákra képes, és nekem most pont ez kellett. Rezet ezentúl csak ecettel.
Bármennyire imádok zsíros fémekkel matatni, az alkatrészmosást nem tudtam megszeretni. Egyrészt hosszadalmas szöszmötölés undorító löttyökkel, másrészt az eredmény – ha harminc, negyven, sőt, lassan ötven éves motyókról van szó, mint a BMW-m – ritkán elégít ki. Hiába próbálkozom újabb és újabb anyagokkal, benzinnel, nitrohígítóval, petróleumos alkatrészmosó folyadékkal, Brigéciollal, és még sorolhatnám, hiába mosogatok ecsettel, fogkefével, meg minden elképzelhető segédeszközzel, a végén mindig marad egy ráégett koszdarab, egy folt, egy elszíneződés, egy fényes vagy matt rész, ami zavar. Márpedig ahogy öregszem, egyre inkább zavarnak az ilyen apróságok, ezért megveszekedetten keresem az újabb és újabb szereket, eszközöket az alkatrészpucolás visszataszító műveletéhez. Az idő- és energiaigényt csökkenteni, a hatékonyságot növelni szeretném, amennyire csak lehet.
A szódaszórás felfedezése rendkívül fellelkesített ugyan, de mindenre sajnos nem jó. Az alumíniumot ugyan bámulatosan megtisztítja minden károsítás nélkül, de bődületes mennyiségű sűrített levegő kell hozzá, és egészen apró, csavar méretű dolgokat nem lehet kezelni vele, mert egyszerűen kifújja a vastagkesztyűs kezünkből.
A tény, hogy egy év alatt nem sikerült összerakni a tavaly leszódázott karburátorokat, jól szemlélteti, mennyire kevés időm jut a hobbimra, és hogy mennyire piszmogós lettem. Mindenesetre most ugyanennek a Weber karburátorpárnak a réz alkatrészeit vettem kezelésbe, és a szódabikarbónánál gyengébb eredményt nem voltam hajlandó elfogadni. Buzgó újítási vággyal fellapoztam megint a Youtube-ot, és a keresőszavak megfelelő kombinációjával hamar eljutottam az ecethez. Rengeteg sarlatánság terjed a videómegosztón, de egy százforintos kísérletre mindig jó vagyok, így aztán, hogy ne kelljen a spájzból lopnom, beruháztam egy flakon gazdaságos ecetbe.
Nem akarom túlmagyarázni, a lényeg, hogy fél óra alatt megtértem. A beáztatott réz próbadarab felülete percek alatt változott meg, majd egy kis rézkefés behatással újszerűre fényesedett. Minimális kísérletezéssel hamar eljutottam a végleges eljáráshoz, amellyel végre elégedetten dőlhettem hátra a munkanap végén, üveges szemekkel bámulva az aranyszínű csillogást, távolba révedve fülelve a karburátorok torokhangját, mely természetesen még csak a fejemben zeng.
Első lépésben a jól bevált, bár nem túl egészséges nitrohígítóval zsírtalanítottam a jellemzően kisujjkörömnyi, vagy még kisebb alkatrészeket. Csak a nagyját mosogattam le ecsettel, hogy megkönnyítsem az ecet dolgát. Aztán előkerestem a filléres, gagyi ultrahangos mosómat, amellyel eddig egyáltalán nem értem el látványos sikereket, pedig pont ilyen feladatokra újítottam be, csak nem találtam meg a megfelelő mosófolyadékot. Az ecetet a netes közmegegyezés alapján felesben hígítottam forró vízzel, ebbe szórtam az apró rézárut, majd beindítottam egy pár perces menetet.
A rezgésnek köszönhetően eddig soha nem látott módon pergett le sok helyen a lerakódás a rézről, de ahol nem, ott is fellazult. A reménytelenül bezöldült, elszíneződött, foltos alkatrészeken pedig egységes, sárgás, matt felület képződött. A végén elég volt néhány suhintás a kicsi, puha szőrű rézkefével, és csodálatos, újszerű fényben ragyogtak a Weberek díszei. Nem mondom, hogy tökéletes az eredmény, hiszen negyven éves holmikról van szó, amelyek egy szörcsögő benzinmotoron élték le életük nagy részét, de az apró karcokat, egyenetlen fénytöréseket, amelyeket egyébként is túlharsog a csillogás, betudom patinának. Végre egy szer, amellyel gyorsabban érek el jobb eredményt, mint eddig bármivel.
Mivel az ecet savas, folyó vízben gondosan leöblítettem a motyókat, majd szárazra fúvattam őket egy kis sűrített levegővel. Miután kigyönyörködtem magam, még befújtam mindet egy kis szóróolajjal, hogy a szép, friss felületet ne kapja meg újra az oxid. Így remélhetőleg változatlan fényben vészelik át a következő évet, míg össze nem rakom a karbikat.
Azóta mélyre ható kutatásaim az ecet további oldalait fedték fel: állítólag a vasról is lehozza a rozsdát, mint a Deox, amelynek azóta is rajongója vagyok, de ezt még nem volt időm kipróbálni. Mások a ketchupot javasolják ecet helyett, mert ugyanazok a savak vannak benne, de még hatékonyabbnak mondják. Azért mindennek van határa. Arra egyelőre nem sikerült rávennem magam, hogy ketchuppal tunkoljak a garázsban.