Lenyalódott a fej? Na és?

Szerszám szombat: sérültfejű csavarkiszedő

2016.05.07. 06:36 Módosítva: 2016-05-07 10:25:52

Leflexelem. Barbár megoldás, de valahogy meg kell oldani a harmadik típusú problémákat. Egy fájdalommentes suhintás, aztán majd kitekerem a csonkot. Ezt a reménytelenül lenyalt fejű, keményen meghúzott, berohadt csavart civilizált eszközökkel ugyan ki nem szedem. Vagy mégis?

Aki normális szerszámmal, odafigyelve, ésszel dolgozik, igazából nincs szüksége csavarkiszedőre. Megfelelő villás-, csillag- vagy dugókulccsal, emberesen odatámasztva nem nyalódik el egy még oly' rozsdás csavarfej sem. De ha már előttünk gányolták a gépet, vagy nem férni rendesen hozzá, és egy gyenge pillanatban mégis lecsúszik a kulcs, ott állunk Gottlieb Daimler összes felmenőjét számba véve, és mérlegelünk a csőfogó, a flex, vagy a benzineskanna és a gyufa között.

A Beta úgynevezett sérültfejű csavarkiszedőjét saját Galantom féknyeregrögzítő csavarján próbáltam ki. Tisztességes nyomatékkal meghúzott 17-es fejű csavarról van szó, amelyet bő tizenhat évvel ezelőtt tekertek be először Japánban, azóta élvezi a só- és sárfürdőt, a szaunát és a jeges vízben merülést. Nyilván nem én barmoltam szét rajta a hatlapot, hiszen azt mindig mások követik el, de amióta felszabályoztattam a féktárcsákat, és szembesültem a problémával, készülök rá fejben, hogy kicseréljem. Lefordul róla a dugókulcs, hagyományos eszközökkel megnyitni reménytelen.

Egy ilyen csavarnál nem sok lehetőség kínálkozik, ha ki szeretné szedni az ember. Rá lehet próbálni egy fickós vízpumpafogóval, de egy az ötig állom a fogadást, hogy nem fog megindulni. A körmös kulcs már ígéretesebb eszköznek tűnik, de attól tartok, ilyen kaliberű összegyógyulással az sem boldogulna. Vagy nekiáll az ember eggyel kisebb hatlapot köszörülni a csavarfejre, mondjuk 16-ost vagy 15-öst, vagy egyből leflexeli. Aztán nézhet új féknyereg-csavar után, ennek a vége ugyanis maga a csúszka, a csap, amin az úszónyereg mozog.

Súlyos szerszámfétis-orgia központi szereplője lehetne a 8-tól 19-ig terjedő csavarkiszedő készlet, gyönyörű a feketített acél selymes fénye. Az ártatlan, hatlapban végződő dugókulcsnak kinéző fejek belső oldala olyan furfangos kialakítású, hogy ránézésre megelőlegeztem neki a csavar megnyitását. A lelapolt felületek közepébe vájja magát a hat balmenetes él, és olyan pontos a méretük, hogy egyből belekapaszkodtak a simára nyalt csavarfejembe is. Már ekkor éreztem, hogy nyertem.

Lehet, ha bátor az ember, rátolja a csavarra a dugót, nekifeszül, és már meg is nyílik. Én úgy éreztem, biztosabb, ha megkínálom a kalapáccsal, hogy két-három milliméter helyett dupla ilyen hosszan kapaszkodjanak bele a karmok a csavarfejbe, így viszont a legcsekélyebb bizonytalanság nélkül tekertem ki a reménytelennek hitt csavart. Mintha rá lett volna ragasztva a dugókulcs a hatlapra, úgy kapaszkodott belé, a megindítás után viszont egy kis mozgatással már le is jött róla.

Térdre borulok előtte, mert imádni való szerszám, kár, hogy a hobbistának megfizethetetlen. Komolyabb műhelyben viszont, ahol gyakran fordulnak elő berohadt, összekühedt, szétbarmolt csavarok, a megspórolt munkaidővel hamar visszahozza bő hatvanezer forintos árát.