Villanyász-vasvillák
Szerszám szombat: elektromos dugaszszerelő koffer
Régen volt a gyújtás, a lámpa meg a duda, oszt' csókolom. Húsz méter drótból be lehetett kábelezni egy autót. Ma kilométernyi madzaghoz csatlakozók százai tartoznak, egyszerű lapos, pláne csavaros elvétve akad, a minimum a dupla tömítéses, két fülű, három lábú csati. Szétbontani lehetetlen. Vagy mégsem?
Miután bő ötven éve leszokott az autóipar a csavarozott, szemes saruról és megjelentek a kettőnél több pólusú csatlakozók, valahogy meg kellett oldani, hogy a lapos csúszóérintkező, ami akkoriban univerzálisan elterjedt volt, ne essen ki a műanyag házból. Eleinte egyszerű fület hasítottak ki a hátából, bepattant a helyére, aztán ha ki kellett szedni, elég volt egy műszerész-csavarhúzó. Egy mai autóban a hamutálat is célszerszámmal lehet kibűvészkedni a helyéről, így aztán nem csoda, hogy a csatlakozókhoz is spéci eszközök kellenek.
Jó dolog az igényes stekker, attól lesz megbízható az autó elektronikája. A beszivárgó nedvesség, pára irgalmatlanul nehezen megtalálható kontakthibát okozhat. Ám a tudományosan megépített, többszörösen tömített, furfangos előfeszítésű és általában fillérekért legyártott csatit – mint úgy általában mindent egy mai autóban – nem úgy találták ki, hogy könnyű legyen szerelni. Legalábbis nem egy lapos csavarhúzóval.
A Beta elektromos dugaszszerelő koffere elsőre úgy néz ki, mint valami okkult kínzóeszköz-gyűjtemény. A köldökcsakrához a rövid, kétszárú pöcök, a szívcsakrához a háromágú lapos való. Pedig pont a kínzás elkerülésére alkalmasak ezek a precízen megmunkált fogpiszkálók: célszerszámok a világ összes elektromos csatlakozójának szakszerű megbontásához.
A koffer 23 csavarhúzó-szerű, apró vasvillájával, a felemás, körkörös vagy lapos pöckökkel gyakorlatilag minden használatos csatlakozó megbontható, legyen az a motorvezérlő sokpólusú csokiszelete vagy egy sima hőmérséklet-jeladó dugasza. A legtöbbnél csak ki kell választani az illeszkedő villát, bedugni a pici lyukakba, és már szépen ki is lehet húzni a sarut hátrafelé.
Az Axiál bajai telephelyén egy Landini traktor egyik szögjeladójának a stekkerét bontottuk szét egy mozdulattal, sérülés nélkül, ahogy kell. Lehet, hogy két gombostűvel is célba értünk volna, de ez a szerszámkészlet a profizmusról szól, arról, hogy ne kelljen vacakolni, hanem százból száz csatit pillanatok alatt lehessen megbontani. Mondjuk ha szűk lyukon kell átfűzni a kábelt, vagy újra kell krimpelni egy-egy sarut.
Világos, az ötvenezer forint körüli áron kínált készlet nem a hétvégi hobbivillanyász alapfelszerelése, de ezeket a Beta-holmikat már csak azért is érdemes megnézni, hogy az ember tudja, hogy csinálják a profik. Aztán ha szorult helyzetben meg kell bontania egy csatlakozót, legalább tudja, hogy működik, hol, mit kell piszkálni, hogy ne szentségelés vagy visszafordíthatatlan rongálás legyen a vége.