Kamerát az autóba, de melyiket?

A Kínában és Oroszországban használt menetrögzítő kamerák a fél világot ellátják vicces vagy drámai Youtube-videókkal, sokszor egy-egy ilyen kamera rögzíti még a légi katasztrófákat is véletlenül – de nem ez az elsődleges feladatuk. Leginkább önvédelem, ha vitás közlekedési helyzetbe kerülnénk, de akad olyan is, hogy a biztosító írja elő egyes, közúti erőszakra és biztosítási csalásokra hajlamosabb népeknél a használatát.

Sokan érezhetik úgy ma Magyarországon, hogy a közlekedésben farkastörvények kezdenek uralkodni, a piros lámpát, a záróvonalat vagy az indexelést sokan csak egyfajta ajánlásnak tekintik: ha ilyenkor történik baleset, ki mondja meg, zöld volt-e a lámpa és hasonlók. Tanúnk nincs, és hallunk olyat is, hogy hirtelen a másik félnek lesz – egy kamera felvétele ilyenkor biztonságot adhat. Már ha nem mi járunk a tilosban.

A Citroën – legalábbis Európában – először kínál gyári fedélzeti kamerát, az aktuális C3 típusához. Amikor megérkezett tesztelésre a három fedélzeti kamera az orosz Navitel márkától, jó ötletnek tűnt összehasonlítani, mit tud a gyári megoldás ezekhez képest. Az utólagos készülékekkel annyi a gond, hogy elfoglalnak egy szivargyújtót, és a vezetéket valahogy el kell vezetni hozzájuk. A Navitel divatjamúlt mini USB-csatlakozókat szereltet a kínai gyártókkal a készülékeire, és nem a ma már egyeduralkodónak számító micro USB-t. A Citroënnél nincs kábelkérdés, ennél sokkal gusztusosabb megoldás, fixen beszerelve kuksol a belső tükör előtt, ellenben nem készít hangfelvételt, vagyis a végeredmény egy némafilm.

Itt pedig következzen a kamerák tesztvideója, hasonlítsa össze mindenki a kép- és hangminőséget, utána a szövegben kitérünk az egyes kamerák kezelési, beépítési furfangokra is, és persze az árakról is lesz szó.

Citroën ConnectedCAM

Felár: 197 000 Ft (C3, Feel kivitelhez), 94 000 Ft (C3, Shine kivitelhez)

Bár hajlamosak lennénk azt hinni, hogy az autó minden paraméterét ismeri, ez a kamera is csak olyan, mint az utólagosak: saját, külön GPS-vevője és lassulásérzékelője van, lényegében mindentől függetlenül működik, ha ráadtuk a gyújtást. Külön gombja van a fényképezésnek. Ha egyszer bekapcsoltuk, akkor a kikapcsolásáig minden elindulás után folyamatosan írja 16 gigabájtos memóriájába a videókat. A nem kellő felvételeket felülírja, ha nincs már hely. Baleset esetén, ha a lassulásérzékelő egy limitet elér, automatikusan elmenti az esemény előtti 30 és azt követő 60 másodperc videóját – ez eltér az utólagos kamrák módszerétől, amelyek 1-3-5-10 perces darabokra szeletelik a videót, és csak az aktuális pillanatot tartalmazó videódarabot rakják el egy védett könyvtárba.

A Citroënhez van egy app, amellyel elvileg azonnal megoszthatnánk a videókat, fotókat, de a mi tesztautónk korai példány volt, és sem az androidos, sem az iphone-os app nem volt hajlandó működni. Az appban elvileg megnézhetők lennének a felvételek, sőt, akár automatikusan kirakja facebookra-twitterre, már aki olyan bátor, hogy egy appnak ilyen jogosítványokat ad.

Az adatvédelmi aggályok miatt talán jobb is, hogy nem csatlakozott, az importőrnél megesküdtek, hogy a náluk lévő másik C3 tesztautónál működött a funkció. Végül én úgy hekkeltem meg a dolgokat, hogy egy USB-kábellel rádugtam az autó saját multimédia-rendszerére, ezen legalább a fotók megnézhetők voltak, miután rátaláltam valahogy az erre való, eldugott menüpontra. A videókat csak laptoppal, kábelen tudtam letölteni, de tulajdonképpen erre csak akkor lehet szükség, ha baleset történik, azt meg ki lehet bírni.

Valójában a Citroën ConnectedCAM-je tudja, amire egy ilyen kamera való, az appon meg felesleges rágódni, úgyis előbb ki kellene takarni a rendszámokat a videókon, ha ki akarjuk lőni a netre. A nappali videók jó minőségűek, szinte már feleslegesen szépek és jók a színei. Este is teljesen elfogadhatóak, jók a színek és alig zajosak a képek, bár ilyenkor csak esetlegesen felismerhetők az autók rendszámai – de még mindig a legjobban. Ahhoz, hogy este is működjön egy ilyen kamera, ahhoz már infra-ledes night vision funkcióra lenne szükség, de ezt egyik itt szereplő kamera sem tudta. A kamera kezelése egyszerűbb már nem lehetne: bekapcsológomb és fotó gomb, a kettő együtt meg a reset.

Navitel R600

Ár: kb. 19 000 Ft-tól + a memóriakártya ára

Ez a három közül a legolcsóbb és a legkisebb tudású Navitel-kamera, de az alapokat ez is tudja: Sony-szenzor, Novatek NT96650 chipset – ez a kínaiak leghasználhatóbb és legjobb képet adó, olcsó képfeldolgozó egysége. Mindhárom Navitelre igaz, hogy USB-kábelel hiába dugjuk rá a számítógépre, az nem ismeri fel külső meghajtóként, vagyis a felvételeket csakis a microSD kártya kiszedésével tudjuk leszipkázni róla – ez elég furcsa.

Alapvetően nem hiszek a tapadókorongban, ezért tetszik, hogy a tartót felragasztani kell kétoldalas ragasztóval: a kamera levehető a talpról, a pontos helyzetét egy gömbcsukló segítségével állíthatjuk be. Ez azoknak az igazi, akik csak egyetlen kocsiban akarják használni. A kamerán a szokásos öt gomb van, ezek szolgálnak a menüben lépkedésre, felvétel leállítására, hang ki/bekapcsolására. A három Navitel-kamera lényegében ugyanúgy kezelhető, az öt gomb funkciója azonos, csak más az elrendezésük.

A legegyszerűbb az R600, ami azt jelenti, hogy alig van állítgatási lehetőség a menüben, magyar nyelv sincs, csak angol, cseh, lengyel, francia, német, spanyol, orosz. Semmi fehéregyensúly-expo és egyéb állítgatás,a képminőségbe gyakorlatilag nincs belenyúlási lehetőségünk, maximum a felbontásba, és abba, hogy hány perces szeletekre vagdalja a videókat. A G-szenzor érzékenysége három fokozatban állítható: a magyar útminőség mellett érdemes kicsire állítani, mert minden nagyobb zöttyenőnél elrakja a videót, és észrevétlenül megtelik a kártya. (Amúgy ez a gyári beállítás is.)

Meglepően jó a végeredmény: erősen megközelíti a Citroenét, csak picivel hidegebb a színvilága. Nappali videóknál gond nélkül leolvasható a kiemerevített képen egy-egy rendszám, de este ez sem képes csodákra. Még némi esély van, ha a saját autónk lámpája nem világítja meg a rendszámot, és velünk egy irányba mozog a másik jármű, másképp nem. Mindenesetre a három Navitel közül ez készíti a legjobb videókat, annak ellenére, hogy a legolcsóbb, a lényeget tehát jól tudja, ám semmilyen extra szolgáltatást nem nyújt, leszámítva a parking monitor funkciót, amikor is a lökdösést érzékelve bekapcsol és forgatni kezd, ha mondjuk nekitolattak a kocsinknak. A magyar használati útmutató viszont kimaradt.

Navitel R1000

Ár: kb. 28 000 Ft-tól + a memóriakártya ára

Már a formája sem hétköznapi, és egy szokatlan megoldást is kapott az R1000: egy felragasztható talapzatból és egy mágneses csatlakozású gömbkamerából áll, amit könnyű bármikor lekapni, ha hirtelen lefotóznánk valamit. Érzésre egy kemény ütközéskor szerintem nem marad ott a helyén, bár ezt nem teszteltem. Kétlem, hogy 50-60 g-s lassulásnál fent maradna, de normál esetben stabilan tart a mágnes. Ennek megvan az az előnye is, hogy a kamera 360 fokban körbeforgatható, de le-föl elég kis tartományban állítható, valójában az R600 primkónak tűnő gömbcsuklója ennél jobb. Az R1000 viszont fejjel lefelé is használható, ha mondjuk a műszerfal tetejére ültetnénk, a menüben kép megfordítható e célból, bár ez a nézőpont nem optimális egy dashcamnek.

Az R1000 egészen meghökkentően sok beállítási lehetőséget kínál az R600 beállításaihoz képest: fehéregyensúly, kontraszt, színtelítettség, expókorrekció, gamma (!!!), ISO-érték, frekvencia – ez arra szolgál, hogy este a köztéri világítás 50 hz-es frekvenciája miatt ne villódzzon a videó. Ehhez egy, az alapokra koncentráló, rövid magyar útmutató is jár.

A wifivel és a valóban működőképes appal könnyű összehergelni a kütyüt, élőképet is kapunk, amit érdemes használni, mert a kör alakú kijelzőn alig lehet belőni, hol vannak a rögzített kép szélei. Mindhárom Navitel-kamera 170 fokos látószöget ad, azaz szinte mindent lát, ránézésre a Citroëné is kábé ugyanezt tudja – az autóban nem lehetett egy vonalba felszerelni őket, az esetleges eltérések ebből adódnak a tesztvideón.

A gömb-Navitel esetében a mikrofon jelszintje is állítható, erre szükség is van, mert a hangfelvétel szinte használhatatlanul halk az alapbeállítással. Valószínűleg a képminőség kicsit tovább tuningolható, de az alapbeállításokkal túl kontrasztos, zajos, hideg színvilágú felvételeket készít nappal is, este pedig úszik a videó a képzajban, vagyis nem számítanék csodákra. Az alap képi infó este is megvan, de rendszámok, arcok felismerésére ne nagyon számítsunk menet közben. A legérdekesebb opció, hogy timelapse, azaz gyorsított videót is tud csinálni, már-már akciókamera, nem? Kár, hogy a kép- és hangminősége elmarad az R600-étól. A GPS is folyamatosan menti a fájljait a kártyára, ez alapján a hely és a sebesség is belőhető, bár előfordult, hogy a GPS indulás után meglepően sokáig nem találta meg a helyzetünket. Ahogy a Citroënnél, itt sem árt a fejünkben tartani, hogy a sebességinfók hangsúlyozottan ellenünk fordíthatók bármilyen közlekedési baleset esetén.

Navitel MR250

Ár: kb. 26 000 Ft-tól + a memóriakártya ára

Akit érdekel a dashcamezés, annak a fejében garantáltan megfordult már a belső tükörrel kombinált kamera ötlete, ráadásul rafinált kínai gyártók már olyat is kínálnak, ami a gyári tükrök helyére pattintható fel. Az MR250 viszont univerzális megoldás, két gumival kell a tükörre rögzíteni. Ha túl széles a tükör (a C3-é szerencsére nem az), akkor gond lehet a kamera objektívjének az elhelyezkedése. A kamera egyébként gömbcsukló-szerűen mozgatható, hogy belőjük a megfelelő képkivágást.

Funkcióit tekintve lényegében ez is ugyanannyit tud fedélzeti kameraként, mint az egyszerű R600, ami kiegészül a tolatókamera-funkcióval. Ehhez a készülékhez kapott minikamerát fel kell szerelni hátra, rá kell kötni a tolatólámpára és egy videókábelt előre kell hozni a tükörig, ami azért egy autó belsejében elég melós azoknak, aki hadilábon állnak a belső kárpitok és díszlécek szerelésével. Ha mindez megvan, akkor a készülék tolatáskor átvált a hátsó kamera képére, és külön alkönyvtárakba rögzíti is azt.

A tükörkamerák iránti vonzalmam kicsit alábbhagyott, amikor megláttam a végeredményt: a három közül ennek a legrosszabb a képminősége, a nappali kép is szmötyis, de a rendszámok jól felismerhetők még alkonyi fényeknél is. Este viszont nagyon zajos a kép, a szembe jövő autóknak a típusát, márkáját is lehetetlen felismerni, nemhogy a rendszámukat.

A tükörbe rejtett monitorral az is a gondot jelenthet, hogy a kép pont a tükör legfontosabb részét foglalja el, és tolatáskor igényelném ezt a felületet, kamera ide vagy oda. Maga a félig áteresztő tükör érzékelhetően sötétebb képet ad vissza, amikor normál tükörként használnánk, és a rugalmas rögzítés miatt hajlamos a vibrációra. Engem ez zavar, de valószínűleg a képminőségnek sem használ. Az MR250-nel akadt egy kis gondunk a microSD-kártya foglalatával is, mivel ennél nincs meg a szokásos mélyítés a körömnek, hogy ki lehessen pattintani, ezért a kártya beakadt a rés peremébe, alig lehetett kipiszkálni, és mint már írtam: ezt nem lehet rádugni a számítógépre a felvételek kimásolásához, tehát a kártyát mindenképp ki kell venni. Érdemes a g-szenzor beállítására is odafigyelni, mert gyárilag közepesre állítják, így egy átlagos minőségű magyar úton a felvételek 40 százaléka a védett mappába kerül, vagyis ha nem növeljük meg a limitet, a kártya ok nélkül megtelhet. Az MR250 esetében a rögzített hang kifejezetten jól hallható.

Összegzés

Irkálhatunk bármit, a tesztvideó mindennél többet mond, de ha valakit a személyes véleményem érdekel, ezek alapján a Citroën kameráját és az R600-ast hoznám ki győztesként, azzal a kiegészítéssel, hogy aki éjszaka is tökéletesen leolvasható rendszámokat szeretne, annak nagyon nem ebben az árkategóriában kell keresgélnie; továbbá a Citroën a legjobb GPS-es-némafilmes díjra érdemes, hang híján, akinek ez is fontos lenne.Ezzel együtt is kétlem, hogy a gyári extraként kínált fedélzeti kamerák divatja végigsöpör az autóiparon, de érdekes az ötlet, pláne, ha tudjuk, hogy a sávtartó-vészfékező kamerák képei kevésbé alkalmasak ilyen célokra, legalábbis ma még.

A dizájn és a többletszolgáltatások ellenére a két, kevésbé szokványos Navitel-kamera – leginkább az esti felvételek minőségével – nem győzött meg, ráadásul ezek az extrák két napig izgalmasak, utána már nem foglalkozunk velük, és úgy használjuk, ahogy egy sima dashcam-et kell: egyfajta digitális fekete dobozként. Akkor meg a képminőség mindennél többet ér – ha történetesen amúgy is Citroën C3-ast akarnék venni, nem sokat törném a fejemet a gyári kamerán, minden más esetben a Navitel R600 bő húszezer forintos árával tökéletes választás.