A Citroën gyári menetrögzítő kamerát kínál, ezt vetettük össze tükörbe épített, wifis-GPS-es és egy alap kamerával – mind az orosz Navitel márka terméke.
A Kínában és Oroszországban használt menetrögzítő kamerák a fél világot ellátják vicces vagy drámai Youtube-videókkal, sokszor egy-egy ilyen kamera rögzíti még a légi katasztrófákat is véletlenül – de nem ez az elsődleges feladatuk. Leginkább önvédelem, ha vitás közlekedési helyzetbe kerülnénk, de akad olyan is, hogy a biztosító írja elő egyes, közúti erőszakra és biztosítási csalásokra hajlamosabb népeknél a használatát.
Sokan érezhetik úgy ma Magyarországon, hogy a közlekedésben farkastörvények kezdenek uralkodni, a piros lámpát, a záróvonalat vagy az indexelést sokan csak egyfajta ajánlásnak tekintik: ha ilyenkor történik baleset, ki mondja meg, zöld volt-e a lámpa és hasonlók. Tanúnk nincs, és hallunk olyat is, hogy hirtelen a másik félnek lesz – egy kamera felvétele ilyenkor biztonságot adhat. Már ha nem mi járunk a tilosban.
Álljunk csak meg: legális ez?
Magyarországon még mindig ingoványos terület a fedélzeti kamerák használata. Cég ilyet nem üzemeltethet, és a magánszemély is csak mindenféle joghézagokra hivatkozva. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadsági Hivatal állásfoglalása szerint ezeket a felvételeket nem készíthetjük kimagaslóan jó minőségben, nem tárolhatjuk öt munkanapnál tovább, azt is csak úgy, hogy más ne férjen hozzá; nem hozhatók nyilvánosságra úgy, hogy ne tennénk felismerhetetlenné a rajta látható embereket, rendszámokat. Ráadásul ezeknek a jogi felhasználása is kétesélyes, a bíróságnak nem kötelessége elfogadni a felvételeket, hiszen ezek a kamerák HD vagy FullHD minőségben is forgatnak, másodpercenként 30 képkockát rögzítve, tehát jó minőségűek, azaz eleve törvénytelenül készültek – de a közérdekre hivatkozva a bíróságok elfogadhatják bizonyítékként (és általában ezt meg is teszik). Ám ez mindig az adott ügytől függ, semmi nem kötelezi őket. Ezt is érdemes tudni, hogy a saját felvételünk magunk ellen is szolgáltathat bizonyítékot, ahogy (bár itt nem volt helye vitának) nekem is megvan, hogyan nem vettem észre egy jobbkezes utcát, és törtem össze egy másik autót.
Épp a napokban adott ki minderről egy elemzést a Bán és Karika Ügyvédi Társulás, amelyben megemlítik, hogy ez a helyzet csak 2018. május 25-ig tart, amikor Magyarországnak is át kell vennie az új európai uniós általános adatvédelmi rendelet (GDRP) szabályait. Dr. Kerényi Edmond, az iroda ügyvédjelöltje a kérdésünkre, hogy mi változhat ekkor, a következőt írta: „Az új európai uniós általános adatvédelmi rendeletet nem kell alkalmazni, ha valaki (szakmai vagy üzleti tevékenységén kívül) csak személyes, illetve otthoni használatra készít felvételeket. Vélhetően az ilyen fedélzeti kamerák használata is beletartozik majd a személyes tevékenységbe, ugyanakkor a kérdést megnyugtató módon csak egy későbbi részletesebb jogi szabályozás, vagy hatósági állásfoglalások, ajánlások rendezhetik majd.” Vagyis reménykedhetünk, hogy a magyar hatóságok foglalkoznak majd a kérdéssel a szabályozás átvétele kapcsán.
A Citroën – legalábbis Európában – először kínál gyári fedélzeti kamerát, az aktuális C3 típusához. Amikor megérkezett tesztelésre a három fedélzeti kamera az orosz Navitel márkától, jó ötletnek tűnt összehasonlítani, mit tud a gyári megoldás ezekhez képest. Az utólagos készülékekkel annyi a gond, hogy elfoglalnak egy szivargyújtót, és a vezetéket valahogy el kell vezetni hozzájuk. A Navitel divatjamúlt mini USB-csatlakozókat szereltet a kínai gyártókkal a készülékeire, és nem a ma már egyeduralkodónak számító micro USB-t. A Citroënnél nincs kábelkérdés, ennél sokkal gusztusosabb megoldás, fixen beszerelve kuksol a belső tükör előtt, ellenben nem készít hangfelvételt, vagyis a végeredmény egy némafilm.
Itt pedig következzen a kamerák tesztvideója, hasonlítsa össze mindenki a kép- és hangminőséget, utána a szövegben kitérünk az egyes kamerák kezelési, beépítési furfangokra is, és persze az árakról is lesz szó.
Citroën ConnectedCAM
Felár: 197 000 Ft (C3, Feel kivitelhez), 94 000 Ft (C3, Shine kivitelhez)
Bár hajlamosak lennénk azt hinni, hogy az autó minden paraméterét ismeri, ez a kamera is csak olyan, mint az utólagosak: saját, külön GPS-vevője és lassulásérzékelője van, lényegében mindentől függetlenül működik, ha ráadtuk a gyújtást. Külön gombja van a fényképezésnek. Ha egyszer bekapcsoltuk, akkor a kikapcsolásáig minden elindulás után folyamatosan írja 16 gigabájtos memóriájába a videókat. A nem kellő felvételeket felülírja, ha nincs már hely. Baleset esetén, ha a lassulásérzékelő egy limitet elér, automatikusan elmenti az esemény előtti 30 és azt követő 60 másodperc videóját – ez eltér az utólagos kamrák módszerétől, amelyek 1-3-5-10 perces darabokra szeletelik a videót, és csak az aktuális pillanatot tartalmazó videódarabot rakják el egy védett könyvtárba.
A Citroënhez van egy app, amellyel elvileg azonnal megoszthatnánk a videókat, fotókat, de a mi tesztautónk korai példány volt, és sem az androidos, sem az iphone-os app nem volt hajlandó működni. Az appban elvileg megnézhetők lennének a felvételek, sőt, akár automatikusan kirakja facebookra-twitterre, már aki olyan bátor, hogy egy appnak ilyen jogosítványokat ad.
Az adatvédelmi aggályok miatt talán jobb is, hogy nem csatlakozott, az importőrnél megesküdtek, hogy a náluk lévő másik C3 tesztautónál működött a funkció. Végül én úgy hekkeltem meg a dolgokat, hogy egy USB-kábellel rádugtam az autó saját multimédia-rendszerére, ezen legalább a fotók megnézhetők voltak, miután rátaláltam valahogy az erre való, eldugott menüpontra. A videókat csak laptoppal, kábelen tudtam letölteni, de tulajdonképpen erre csak akkor lehet szükség, ha baleset történik, azt meg ki lehet bírni.
Valójában a Citroën ConnectedCAM-je tudja, amire egy ilyen kamera való, az appon meg felesleges rágódni, úgyis előbb ki kellene takarni a rendszámokat a videókon, ha ki akarjuk lőni a netre. A nappali videók jó minőségűek, szinte már feleslegesen szépek és jók a színei. Este is teljesen elfogadhatóak, jók a színek és alig zajosak a képek, bár ilyenkor csak esetlegesen felismerhetők az autók rendszámai – de még mindig a legjobban. Ahhoz, hogy este is működjön egy ilyen kamera, ahhoz már infra-ledes night vision funkcióra lenne szükség, de ezt egyik itt szereplő kamera sem tudta. A kamera kezelése egyszerűbb már nem lehetne: bekapcsológomb és fotó gomb, a kettő együtt meg a reset.
Navitel R600
Ár: kb. 19 000 Ft-tól + a memóriakártya ára
Ez a három közül a legolcsóbb és a legkisebb tudású Navitel-kamera, de az alapokat ez is tudja: Sony-szenzor, Novatek NT96650 chipset – ez a kínaiak leghasználhatóbb és legjobb képet adó, olcsó képfeldolgozó egysége. Mindhárom Navitelre igaz, hogy USB-kábelel hiába dugjuk rá a számítógépre, az nem ismeri fel külső meghajtóként, vagyis a felvételeket csakis a microSD kártya kiszedésével tudjuk leszipkázni róla – ez elég furcsa.
Alapvetően nem hiszek a tapadókorongban, ezért tetszik, hogy a tartót felragasztani kell kétoldalas ragasztóval: a kamera levehető a talpról, a pontos helyzetét egy gömbcsukló segítségével állíthatjuk be. Ez azoknak az igazi, akik csak egyetlen kocsiban akarják használni. A kamerán a szokásos öt gomb van, ezek szolgálnak a menüben lépkedésre, felvétel leállítására, hang ki/bekapcsolására. A három Navitel-kamera lényegében ugyanúgy kezelhető, az öt gomb funkciója azonos, csak más az elrendezésük.
A legegyszerűbb az R600, ami azt jelenti, hogy alig van állítgatási lehetőség a menüben, magyar nyelv sincs, csak angol, cseh, lengyel, francia, német, spanyol, orosz. Semmi fehéregyensúly-expo és egyéb állítgatás,a képminőségbe gyakorlatilag nincs belenyúlási lehetőségünk, maximum a felbontásba, és abba, hogy hány perces szeletekre vagdalja a videókat. A G-szenzor érzékenysége három fokozatban állítható: a magyar útminőség mellett érdemes kicsire állítani, mert minden nagyobb zöttyenőnél elrakja a videót, és észrevétlenül megtelik a kártya. (Amúgy ez a gyári beállítás is.)
Meglepően jó a végeredmény: erősen megközelíti a Citroenét, csak picivel hidegebb a színvilága. Nappali videóknál gond nélkül leolvasható a kiemerevített képen egy-egy rendszám, de este ez sem képes csodákra. Még némi esély van, ha a saját autónk lámpája nem világítja meg a rendszámot, és velünk egy irányba mozog a másik jármű, másképp nem. Mindenesetre a három Navitel közül ez készíti a legjobb videókat, annak ellenére, hogy a legolcsóbb, a lényeget tehát jól tudja, ám semmilyen extra szolgáltatást nem nyújt, leszámítva a parking monitor funkciót, amikor is a lökdösést érzékelve bekapcsol és forgatni kezd, ha mondjuk nekitolattak a kocsinknak. A magyar használati útmutató viszont kimaradt.
Navitel R1000
Ár: kb. 28 000 Ft-tól + a memóriakártya ára
Már a formája sem hétköznapi, és egy szokatlan megoldást is kapott az R1000: egy felragasztható talapzatból és egy mágneses csatlakozású gömbkamerából áll, amit könnyű bármikor lekapni, ha hirtelen lefotóznánk valamit. Érzésre egy kemény ütközéskor szerintem nem marad ott a helyén, bár ezt nem teszteltem. Kétlem, hogy 50-60 g-s lassulásnál fent maradna, de normál esetben stabilan tart a mágnes. Ennek megvan az az előnye is, hogy a kamera 360 fokban körbeforgatható, de le-föl elég kis tartományban állítható, valójában az R600 primkónak tűnő gömbcsuklója ennél jobb. Az R1000 viszont fejjel lefelé is használható, ha mondjuk a műszerfal tetejére ültetnénk, a menüben kép megfordítható e célból, bár ez a nézőpont nem optimális egy dashcamnek.
Az R1000 egészen meghökkentően sok beállítási lehetőséget kínál az R600 beállításaihoz képest: fehéregyensúly, kontraszt, színtelítettség, expókorrekció, gamma (!!!), ISO-érték, frekvencia – ez arra szolgál, hogy este a köztéri világítás 50 hz-es frekvenciája miatt ne villódzzon a videó. Ehhez egy, az alapokra koncentráló, rövid magyar útmutató is jár.
A wifivel és a valóban működőképes appal könnyű összehergelni a kütyüt, élőképet is kapunk, amit érdemes használni, mert a kör alakú kijelzőn alig lehet belőni, hol vannak a rögzített kép szélei. Mindhárom Navitel-kamera 170 fokos látószöget ad, azaz szinte mindent lát, ránézésre a Citroëné is kábé ugyanezt tudja – az autóban nem lehetett egy vonalba felszerelni őket, az esetleges eltérések ebből adódnak a tesztvideón.
A gömb-Navitel esetében a mikrofon jelszintje is állítható, erre szükség is van, mert a hangfelvétel szinte használhatatlanul halk az alapbeállítással. Valószínűleg a képminőség kicsit tovább tuningolható, de az alapbeállításokkal túl kontrasztos, zajos, hideg színvilágú felvételeket készít nappal is, este pedig úszik a videó a képzajban, vagyis nem számítanék csodákra. Az alap képi infó este is megvan, de rendszámok, arcok felismerésére ne nagyon számítsunk menet közben. A legérdekesebb opció, hogy timelapse, azaz gyorsított videót is tud csinálni, már-már akciókamera, nem? Kár, hogy a kép- és hangminősége elmarad az R600-étól. A GPS is folyamatosan menti a fájljait a kártyára, ez alapján a hely és a sebesség is belőhető, bár előfordult, hogy a GPS indulás után meglepően sokáig nem találta meg a helyzetünket. Ahogy a Citroënnél, itt sem árt a fejünkben tartani, hogy a sebességinfók hangsúlyozottan ellenünk fordíthatók bármilyen közlekedési baleset esetén.
Navitel MR250
Ár: kb. 26 000 Ft-tól + a memóriakártya ára
Akit érdekel a dashcamezés, annak a fejében garantáltan megfordult már a belső tükörrel kombinált kamera ötlete, ráadásul rafinált kínai gyártók már olyat is kínálnak, ami a gyári tükrök helyére pattintható fel. Az MR250 viszont univerzális megoldás, két gumival kell a tükörre rögzíteni. Ha túl széles a tükör (a C3-é szerencsére nem az), akkor gond lehet a kamera objektívjének az elhelyezkedése. A kamera egyébként gömbcsukló-szerűen mozgatható, hogy belőjük a megfelelő képkivágást.
Funkcióit tekintve lényegében ez is ugyanannyit tud fedélzeti kameraként, mint az egyszerű R600, ami kiegészül a tolatókamera-funkcióval. Ehhez a készülékhez kapott minikamerát fel kell szerelni hátra, rá kell kötni a tolatólámpára és egy videókábelt előre kell hozni a tükörig, ami azért egy autó belsejében elég melós azoknak, aki hadilábon állnak a belső kárpitok és díszlécek szerelésével. Ha mindez megvan, akkor a készülék tolatáskor átvált a hátsó kamera képére, és külön alkönyvtárakba rögzíti is azt.
A tükörkamerák iránti vonzalmam kicsit alábbhagyott, amikor megláttam a végeredményt: a három közül ennek a legrosszabb a képminősége, a nappali kép is szmötyis, de a rendszámok jól felismerhetők még alkonyi fényeknél is. Este viszont nagyon zajos a kép, a szembe jövő autóknak a típusát, márkáját is lehetetlen felismerni, nemhogy a rendszámukat.
A tükörbe rejtett monitorral az is a gondot jelenthet, hogy a kép pont a tükör legfontosabb részét foglalja el, és tolatáskor igényelném ezt a felületet, kamera ide vagy oda. Maga a félig áteresztő tükör érzékelhetően sötétebb képet ad vissza, amikor normál tükörként használnánk, és a rugalmas rögzítés miatt hajlamos a vibrációra. Engem ez zavar, de valószínűleg a képminőségnek sem használ. Az MR250-nel akadt egy kis gondunk a microSD-kártya foglalatával is, mivel ennél nincs meg a szokásos mélyítés a körömnek, hogy ki lehessen pattintani, ezért a kártya beakadt a rés peremébe, alig lehetett kipiszkálni, és mint már írtam: ezt nem lehet rádugni a számítógépre a felvételek kimásolásához, tehát a kártyát mindenképp ki kell venni. Érdemes a g-szenzor beállítására is odafigyelni, mert gyárilag közepesre állítják, így egy átlagos minőségű magyar úton a felvételek 40 százaléka a védett mappába kerül, vagyis ha nem növeljük meg a limitet, a kártya ok nélkül megtelhet. Az MR250 esetében a rögzített hang kifejezetten jól hallható.
Összegzés
Irkálhatunk bármit, a tesztvideó mindennél többet mond, de ha valakit a személyes véleményem érdekel, ezek alapján a Citroën kameráját és az R600-ast hoznám ki győztesként, azzal a kiegészítéssel, hogy aki éjszaka is tökéletesen leolvasható rendszámokat szeretne, annak nagyon nem ebben az árkategóriában kell keresgélnie; továbbá a Citroën a legjobb GPS-es-némafilmes díjra érdemes, hang híján, akinek ez is fontos lenne.Ezzel együtt is kétlem, hogy a gyári extraként kínált fedélzeti kamerák divatja végigsöpör az autóiparon, de érdekes az ötlet, pláne, ha tudjuk, hogy a sávtartó-vészfékező kamerák képei kevésbé alkalmasak ilyen célokra, legalábbis ma még.
A dizájn és a többletszolgáltatások ellenére a két, kevésbé szokványos Navitel-kamera – leginkább az esti felvételek minőségével – nem győzött meg, ráadásul ezek az extrák két napig izgalmasak, utána már nem foglalkozunk velük, és úgy használjuk, ahogy egy sima dashcam-et kell: egyfajta digitális fekete dobozként. Akkor meg a képminőség mindennél többet ér – ha történetesen amúgy is Citroën C3-ast akarnék venni, nem sokat törném a fejemet a gyári kamerán, minden más esetben a Navitel R600 bő húszezer forintos árával tökéletes választás.
