Harmincéves Mitsubishi a mérőpadon
Totalcar Erőmérő: Mitsubishi Galant 1.8 TD GLS
A Totalcar Erőmérő sorozata egy éve indult és azóta hetente jelentkezünk az Autokorbel profi mérőpadja mellől, amelyen kiderítjük, hogy mennyi erő maradt az olvasók autóiban. A sorozat nagy lendülettel kezdett, több mint kilencszáz jelentkezés után nem fogadunk többet, legalábbis egy darabig. Ezúttal egy harmincadik évében járó Mitsubishi kerül sorra, ráadásul turbódízel motorral.
Volt időszak, amikor az autógyártók azt gondolták, hogy a piaci részesedést növelni, egyes piacokat megszerezni valamilyen dízel modellel lehet legegyszerűbben. A dízelmotoros személyautók sorozatgyártásának története egészen a harmincas évekig nyúlik vissza, ám az igazi nagy sorozatú gyártás a hatvanas évek végén kezdődött, az úttörők pedig a Mercedes és a Peugeot voltak. A dízelek elterjedését aztán a hetvenes években meggyorsította az olajválság illetve a tény, hogy akkoriban nem foglalkoztak olyan nagyon a környezetszennyezéssel, mint manapság. Katalizátoros és egyéb koromcsapdás autókról még szó sem volt, a dízel fejlesztésébe mindenki nagy összegeket invesztált, így lassan, de biztosan minden gyártónak megjelentek ilyen modelljei.
Hamar rájöttek a gyártók arra is, hogy sima szívódízel motorral csak kompromisszumok árán tudnak nagyobb teljesítményt elérni, így a hetvenes évek végén a személyautókban is megjelent a turbódízel konstrukció. A turbófeltöltőt már réges-régen használták stabil és egyéb ipari motorokban, hajókban, vonatokban, teherautókban, de a személyautókban - hasonlóan a szívódízel technikához - először a Mercedes, egy évvel később pedig a Peugeot használta először, 1978-ban.
Japánban hamar felismerték, hogy a dízelüzemű motorok más jellegű károsanyag-kibocsátást produkálnak, sokkal több részecskét bocsátanak ki, mint a benzinesek, ezért, valamint a kisebb fajlagos teljesítmény miatti nagyobb lökettérfogat-igény adóterhe miatt nem erőltették a dízelek gyártását.
Aztán az exportpiacok kívánalmait követve csak megjelentek lassan a japán dízelek is. A Mitsubishi 1983-ban lépett piacra saját személyautó-dízelével, noha korábban már több dízelmotort is gyártott, főleg kisteherautókba.
Ez a motorcsalád 1983-ban jelent meg, 1,8-as és kétliteres változatokban. A Galantokba az előbbiek kerültek. A 4D65 kódú motor alapját a korábbi, benzines 4G63-as biztosította, a furat-löket aránya azonos volt, viszont számos megerősített alkatrészt tartalmazott.
A nagy különbség természetesen a hengerfejben található. Az örvénykamrás, osztott égésterű dízelmotor teljesen más hengerfejet kapott, mint a benzines testvére. A turbódízel a hagyományos elvek szerint épült, mint akkoriban szinte az összes ilyen modell: Bosch-rendszerű, forgóelosztós adagoló, amelynek töltetmennyiség-állítója a turbónyomással korrigált, egyszerű, mechanikus wastegate-es (megkerülő csatornás) turbóval, viszonylag alacsony töltőnyomással fokozták a teljesítményt és adtak nagyobb nyomatékot a motornak.
A Mitsubishi motorja puhán járt, kicsit emelt fordulatnál a jellegzetes dízelhang szinte megszűnik, a mérés közben nem is lehetett kihallani, hogy dízel, csak az alacsony fordulatszám árulkodott erről. Ebben persze szerepe van a görgős pad görgőhangjának is, de fordulaton már valóban nem dízelesen szólt az öreg Mitsubishi.
Az Erőmérő mai epizódjában szereplő autó állapota szép volt, motorjának járása egyenletes és halk. Pontosan 391 ezer kilométer volt benne a méréskor, ennek ellenére azt gondoltuk, hogy meglesz, vagy nagyon megközelíti majd a gyári teljesítményét, de sajnos csalódnunk kellett.
Nézzétek meg a mérést, a végén kicsit kielemezzük a görbéket és megbeszéljük mi lehet az oka a gyengélkedésnek. Ha érdekesnek találjátok ezt a sorozatot, akkor iratkozzatok fel a Totalcar Youtube csatornájára, több kihegyezett motoros és pár futásteljesítmény-bajnok autó várható.
