Toyota-járműsaláta egyenesen az őstermelőtől

Sokat lehet olvasni arról, mennyire öregszik a fejlett országok lakossága, és hogy az egészen közeli jövőben ez az öregedés milyen beláthatatlan problémákhoz jelent majd. Mifelénk a fő kérdés az, hogy mi a fenéből élnek majd a ma még aktív, de már idősödő állampolgárok tizenöt-húsz év múlva, de egy olyan, pénzügyileg eleve jobban eleresztett, ráadásul még spórolósabb társadalomban, mint a japán, a megoldandó kérdés inkább az, hogy a ma és a közeli jövő idősei hogyan jutnak majd el ágytól ajtóig, ajtótól kerekesszékig, kerekesszéktől a buszig, buszra. Vagy bármibe, ami a forgalomban közlekedik.

A Toyota évek óta írogatja már a jövő forgatókönyvét, legalábbis azt a részét, amelyikhez ő hozzá tud szólni. Sok-sok Tokiói Autószalonnal ezelőtt láttam már náluk a magatehetetlen betegeket mozgató, félautomatikus robotsegédeket, a mind kényelmesebb motoros tolószékeket, az azokkal közlekedőket könnyen befogadó járműveket. Hát bizony, manapság az átlag japán jellemzően inkább ezekre gondol, mint az AE86-osokra, vagy a GT-R-ekre.

Az odaibai bemutatón ezért találkozhattunk Sorával, a tüzelőanyagcellás, önvezető busszal, amely 45 milliméterre parkol a járdától, hogy a tolókocsisok zökkenőmentesen át tudjanak rá gurulni, az APM-mel, amely a neve ellenére nem valami újfajta, száraz elektrolitos akkumulátor, hanem egy hatalmasra nőtt, elektromos golfautó, Toyota-minőségben. Ezekkel az olimpia közönségének utaztatását tervezik majd a 2020-as játékokon, s arra is felkészítik, hogy alkalomadtán tolókocsit is könnyen fel lehessen rájuk tolni, illetve hordágyat is tudjanak szállítani – méghozzá úgy, hogy az azokon fekvőknek fűtést és klimatizálást is biztosítsanak.

Aztán kipróbálhattuk még az i-Roadot, ezt a háromkerekű, Japánban 60, de Európában csak 45 km/h-s használatra tervezett, hátul kormányzott, kanyarban bedőlős, háromkerekű, kétszemélyes, villanymotoros járművet, ami így elmondva kicsit rosszul hangzik, valójában hatalmas flash a vezetése. Ezt a Toyota már vagy négy éve ígéri, hogy árusítani fogja, s nem a termékkel lehet baj, mert ezek hajszálpontosan ugyanolyanok voltak, mint amiket vezettem még egy korábbi életemben, talán hat évvel ezelőtt. Inkább az engedélyeztetéssel lehet itt a baj.

Aztán, hogy hab is legyen a tortán, bevágtuk magunkat a Toyota Century hibridbe Antival. Ezt a luxusautót 1967-től 2018-ig szinte változatlan formában gyártotta a cég (egy olyant tesztelt már Csipszer Máté, azóta ígérem, hogy megölöm emiatt), majd 2018-tól egy formára hasonló, de technikailag teljesen más, jóval nagyobb Century jött. A csúcs-csúcs-überszuperluxus, japánra fordítva. Hát – nézzétek meg a videót, lelkendezés: ON.

Ja, aztán volt még mindenféle villanyroller-vezetés, másnap pedig önjáró diagnosztikai laborokat, motorizált seprűnyelet és egyéb cifraságokat is megnézhettünk a szalonon, mind a Toyotától volt, de azok annyira távol estek bárminemű, kézzelfogható valóságtól, hogy inkább nem kommentelném őket.