A Porsche csak úgy összkerékhajtást vitt Le Mans-ba

Könnyű elveszni a Porsche gyári kódok tengerében. Addig egyszerű, hogy 1939-ben elkészült három Type 64 karosszéria, utána pedig rögtön jött a háború, majd az osztrák kitérő alatt 1948-tól a márka felemelkedése a Type 369-cel, vagyis a korai 356 'pre-A'-szériával. A Porsche viszont az utcai modellek mellett mindig fejlesztett számos versenyautót is, így a belsős számozás ritkább elemeit csak a legelhivatottabbak bírják fejben tartani. Én például a 961-ről teljesen megfeledkeztem. Szerencsére a Porsche Múzeum csapata nem volt rest emlékeztetni.

961-ből egyetlen darab készült, ám technológiai szempontból így is jelentős, mivel egyedálló módon összkerékhajtással nyert kategóriát az 1986-os Le Mans-i 24 órás versenyen. Végigmenni, vagyis a 961 esetében 321 kört teljesíteni már önmagában is eredmény, hetedikként célba érni két Porsche 962C, három 956B és egy 936C mögött viszont teljes stuttgarti dominancia a turbós hathengeres motorokkal.

Időrendben úgy alakult a dolog, hogy a B-csoportos versenyautót a széria megszüntetése miatt törölték, az utcai 959 pedig nem lett kész 1986-ra a biturbós motor és egyéb komponensek elhúzódó fejlesztése miatt, ezért a Porsche úgy döntött, a Dakarra vitt emelt összkerékhajtású versenyautói mellett egy pályaversenyzésre alkalmas prototípust is épít, részben tesztelési célból.

Az észak-amerikai, vagyis az Egyesült Államokat és Kanadát érintő IMSA GT bajnokságot 1971 és 1998 között élvezhette a nagyközönség, a Porsche pedig 1986-ban a kísérleti IMSA GTX-be homologizálta a 961-et, egyedüli ilyen indulóként garantálva a Le Mans-i kategóriagyőzelmet is.

A tesztelés Franciaországban indult 1986 májusában, majd a rally világából érkező René Metge és a tapasztalt Le Mans-i róka Claude Ballot-Léna párosa pörgette a Type 935/82-es, az utcai 959-cel megegyezően 2,9-literes biturbó hathengerest.

A Le Mans-i siker után a Porsche nem erőltette a 961-es leamortizálását, és végül csak a háromórás évadzárón indította Daytona döntött aszfaltján. Günter Steckkönig és Kees Nierop viszont hiába igyekeztek, mivel a 961 futóműve nem kedvelte az oldalterhelést, amit főként a Dunlop abroncsok sűrű durranása jelzett elég egyértelműen.

Háromórányi kemény versenyzés után a Porsche 24. helye valójában az utolsó teljes távot végigbíró autó eredménye is volt, így 1986 őszére a 961 befejezte a küzdelmet. További fejlesztések után a Porsche már 1987 nyarára készült vele, a 962C-ről jól ismert Rothmans-színekben.

1987 májusában, a Le Mans-i tesztelés alatt a 961 lassabbnak bizonyult, mint egy évvel korábban. Miután közben Kees Nierop összetörte a jóval esélyesebb 962C-jét, a holland szintén ismét a 961-ben találta magát Claude Haldi és René Metge mellett, hogy aztán a verseny tizennyolcadik órájában egy félreváltást követően kipördüljön vele.

A 961 a baleset után ki is gyulladt, ám szerencsére közel voltak a tűzoltók. A 959-alapú versenyautó programját viszont így is törölte a Porsche, hogy aztán a roncsot restaurálva a Le Mans-i különlegesség a Porsche Múzeum egyik büszkesége lehessen. Bill Gates és Paul Allen viszont hiába rendeltek egy-egy 959-et maguknak már 1986-ben, az amerikai törvények megváltoztatásához, és így a Porsche 959 kaliforniai legalizálásához további 13 évre volt szükségük.