Most már nem csak Budapesten, de több magyar nagyvárosban is ki lehet próbálni az elektromos rollerezés élményét, nem kell hozzá más, mint egy okostelefon és egy élő bankkártya. Mi minden hazai szolgáltatót kipróbáltunk, hogy kiderüljön, melyiket érdemes leginkább használni. Egyszerű regisztrálni, de kevés a roller? Drága, de mindenhol van? Jók-e a gépek, vagy ha nem, kiér-e a terület addig, hogy elgurulhassunk vele a szeméttelepig? Meglepően soktényezős egy ilyen egyszerűnek tűnő kérdés is.
Ebben a cikkben kifejezetten csak a rollerekkel foglalkozunk, azokon belül is az appon keresztül bérelhető darabokkal, tehát a különféle cégek által hagyományosan, napi alapon bérelhető rollereket kihagytuk a merítésből, és most azok is kimaradnak, akik bringát, robogót vagy autót osztanak meg. Ez a piac jelenleg három szereplőből áll. Nagyon korán érkezett, és egy szett rollert már itthon is kifuttatott a Lime, tavaly pedig a Bird és nem sokkal később a Tier jött be a piacra.
Lime
A Lime minden szempontból egy ijesztően nagy cég, ha rollerbérlésről beszélünk: kínai befektetők pénze van benne, és több mint 200 városban szolgáltatnak, ami óriási előny akkor, ha utazásra készülünk, hiszen egyszer letöltjük, regisztrálunk, és ugyanazt az a rendszert használva rollerezhetünk Európa és az USA legtöbb nagyvárosában, vagy akár Kanadában, Ausztráliában és Ázsia néhány pontján.
Magyarországon is ők szolgáltatják a legnagyobb elérhető területet, Budapest nagyon alaposan le van fedve Újpesttől Csepelig (észak-dél tengelyen), Kőbányától a Budakeszi útig (kelet-nyugati irányban), és nem áll meg a város határainál: Dunakeszi és Fót is a terület része, és az ország olyan városainkban is jelen vannak, mint Székesfehérvár, Veszprém vagy Szeged.
Pofonegyszerű és nagyon gyors a regisztrációs folyamat, a Google-fiókból minden fontos adatunkat be tudja húzni, ha megengedjük neki, egyedül egy bankkártyát kell regisztrálnunk, és már kezdődhet is az utazás. A tisztességesen fejlesztett alkalmazás mellett persze ez a rollermegosztók általános előnye is, mivel a kis teljesítményű, lassú rollerek vezetéséhez a legtöbb országban nem kell jogosítvány, tehát nem ékelődik be egy olyan lépés, hogy feltöltjük a jogosítványunkról a fotót, azt elbírálják, közben pedig telik az idő: ez akkor érdekes igazán, ha épp csak megláttad az utcán a járművet, és minél hamarabb haladni akarsz vele, mert sietős a dolgod.
Lehet indítani csoportos utat egyszerre legfeljebb 5 kibérelt rollerrel, az app nagyon egyértelműen mutatja, hogy mely területek nem használhatók, hol vannak a rollerparkolók, az adott rollereket megérintve pedig nem csak az látható, hogy mennyire van feltöltve a gép, és mennyi a várható hatótávja, hanem azt is, hogy mennyi ideig kell sétálni hozzá. Az alapcsomagban 10 percre előre foglalhatjuk le ingyenesen a rollert, elindulásnál pedig egy QR-kódot kell szkennelni, ami által biztossá válik, hogy azon a rolleren állunk, amit lefoglaltunk.
Nekem volt már olyan problémám, hogy a GPS rosszul tájolta a rollert, többek közt erre találták ki a megcsörgetés funkciót, ami engem például az őrületbe tud kergetni, ha bármikor meghallom, éppen ezért igyekszem nem használni: ha nem látom a rollert a kupacban, vagy nincs ott, ahova a térkép teszi, akkor rápattanok egy másikra, és kész. Mostanra már tényleg annyi van ezekből, hogy még a külvárosi utcákban is felbukkan egy-egy.
A rollerek állapota? Hát, folyamatosan cserélik a flottát, az újak pedig már jók. Nagyon sok Lime roller szenvedte el a közutálatot, rengeteget megrongáltak, eldobáltak, kihányták az út közepére, vagy épp be a Dunába – ez meg is látszik a mostani gépparkon. Persze nem csak a szándékos rongálástól amortizálódtak ezek, a sok padka, kátyú, túlterhelés egyaránt rongálja az állapotot, egy ilyen cégnek egyszerűen el kell fogadnia, hogy nagyon gyors lesz az amortizáció, és a gyártásba küldött rollerek kapcsán a lehető legrobusztusabb kialakítás szinte az egyetlen érdemi szempont.
Drága mulatság a Lime, ahogy az összes rollermegosztó ezen az árverseny nélküli piacon. Alkalmi felhasználóknak a havidíj nélküli konstrukció 250 forintos elindulási díjjal és 60 forintos percdíjjal számol, tehát egy tízperces út körülbelül 1000 forintba kerül: ha az adott vonalon alternatíva egy tömegközlekedési eszköz, akkor ennek az összegnek a harmadából eljuthatsz a célpontodra. Ha egy órát rollereznél, de sok helyre kell menned, arra van egy jelenleg 2000 forintos konstrukció, a 24 óra pedig 5000 forintba kerül.
A Lime Prime-csomag havi 1995 forintba kerül, ebben 0 forintos feloldási díj és 30 perces, ingyenes előre foglalási lehetőség van, aki havi nyolc alkalomnál többet használná a rollert, annak megérheti, illetve nem szabad elfelejteni, hogy van egy 750 forintos letét is, amit minden induláskor lefoglal számlánkról a rendszer.
Bird
A Bird a piac második nagy szereplője, amerikai a bázisuk, de elsősorban azzal kerültek be a köztudatba, hogy ők a biztonságos szabályos rollerezést is a szárnyaik alá vették. A budapesti V. kerülettel együttműködve segítettek kidolgozni a rollerezés lokális szabályait, amíg a törvény véglegesen meg nem határozza a használat általános feltételeit.
A Bird jóval kisebb budapesti területen szolgáltat, északon a III. kerületi Pók utca magasságában ér véget a zóna, délen pedig nagyjából Kelenföldig, a Bikás Park környékéig tart a terület. Pesten még szűkebbek a lehetőségek, ott északon a Dagály utca a tetőpont, ahol még le lehet rakni, dél felé pedig a Budpest Park környezete a határ, a Rákóczi híd lábánál.
Noha induláskor a Bird mondta a legnagyobb számot a rollerállományra, 600 darabbal kezdtek, valójában látni, hogy jóval kevesebb az elérhető gép a Lime-okhoz képest. Míg a belvárosi főutak és népszerűbb mellékutcák vonalait szinte elborítják a Bird rollerei, addig a kieső helyeken csak elvétve lehet ilyen rollerekbe akadni. Ami egyértelműen a Bird mellett szól, az a gépek komfortja és átlagos állapota: ezek közel 30 kilós, nagyobb kerekű gépek, kezesebbek, stabilabbak, hatékony a fékük, jobban veszik az akadályokat, és bár ugyanúgy 25 km/h-ban van meghatározva a végsebességük, mint az összes többinek, addig dinamikusabbak, fürgébbek, egy közepes emelkedőn simán felmennek alacsony akkuszázalékkal és 100 kiló körüli terheléssel is.
Itt is 60 forint a percdíj, az indulási díj pedig 265 forint, tehát ilyen szempontból szinte mindegy, melyik szolgáltatót választjuk, ahogy az 5500 forintos napijegy és az ingyenes rollerfeloldást adó 2500 forintos előfizetés is ugyanaz az árszint, amit a Lime képvisel.
A Bird alkalmazás jóval fapadosabb, helyenként előfordulnak benne magyar fordítási bakik, nincsen mindenhol annyira értelmesen és alaposan elmagyarázva, melyik funkció mire való, viszont a csoportos út és a QR-szkennelés hasonlóan működik, mint a Lime esetén, illetve a rollerparkolókat és a tilos zónákat ugyanolyan egyértelműen megmutatja a Bird. Szintén pozitívum, hogy az alkalmazásban nagyon feltűnő helyről lehet jelenteni a sérült, vagy épp rosszul leparkolt rollereket.
Tier
A Tier harmadik érkezőként a környezetvédelmet dobta be kommunikációja középpontjába, ami nem csak az elektromos közlekedésre utal, hanem arra is, hogy a Tier V típusú rollerek minden alkatrészét szerivzelhetőre fejlesztették, és náluk az első pillanattól fogva minden rollernek helyben cserélhető az akkuja, ami az első szériás Lime-okra nem érvényes.
A Tier komoly hazai támogatással rendelkezik, európai cégként Budapesten is van egy központjuk, illetve az egyik magyar fejlesztőcsapatot, a Makery-t is felvásárolták. Az alkalmazás talán a legjobban kinéző mind közül, letisztult, egyértelmű és jól is működik, viszont az árak itt sem kedvezőbbek. A rollerek 265 forintos indulási díjjal és 55 forintos percdíjjal bérelhetők, napijegy pedig nincs is, kizárólag az indulási díjakat lehet megváltani, azt viszont barátságos, 1500 forintos havi áron.
Zónák tekintetében a Tier egy árnyalattal szűkebb a Bird térképéhez képest is, ami feltűnő, hogy Pesten az Árpád híd vonalától felfelé, a Reitter Ferenc utca és környéke már nincs benne a parkolható területekben, Újlipótváros jelentős részén a jó bicikliút ellenére is csak nagyon korlátozott, 5 km/h-s sebességgel engedi haladni a rollert, dél felé pedig aligha gondolkodhatsz tovább a Rákóczi hídnál, ahogy a budai oldal sem a legtágasabb, ha a Széll Kálmán tértől felfelé, a Budakeszi vagy Hűvösvölgyi út irányában van dolgod. Ráadásul, ha a belvárosban túl nagynak látszik az igény, dinamikusan tudják csökkenteni a parkolható területeket, ami szintén nem túl szimpatikus.
A Tier elég kicsi, 150 rolleres flottával kezdett, viszont folyamatosan bővítenek, a tavalyi szinthez képest már így is nőtt a gépek száma, illetve a lefedett terület is, eleinte volt, amikor mókás módon még a XI. kerületet sem lehetett vele elhagyni Budán.
A Tier rollerek nyújtják a legjobb utazási minőséget: stabil és vezeték nélküli töltővel szerelt telefontartó van mindegyiken, a dupla első teleszkóp ténylegesen csillapít és kimozogja az úthibákat, nagy és széles a trepni, az EU-s szinten szabályozott 25 km/h-ig elfogadhatóan gyorsulnak a gépek, a két különálló fék nagyot harap és jól adagolható. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de a legtöbb nagyon jól fel is volt töltve abban a pillanatban, amikor én fürkésztem a térképet, egyébként a hivatalos hatótávjuk akár 40 km is lehet.
Mennyiséget vagy minőséget?
Nem történhet minden úgy, mint a keddi angol-magyar meccsen, itt a papírforma jött be. Ha csak egyetlen rolleres alkalmazás lehetne a telefonomon, az minden bizonnyal a kevésbé szimpatikus Lime lenne, mivel mind a rollerek számában, mind pedig az elérhető területek szempontjából az a legbőségesebb. Jogos a kritika, hogy sok rossz állapotú, lerúgott roller van a flottájukban, viszont tényleg mindenhol ott vannak, jól működik az alkalmazás, árban pedig pontosan azt adják, mint a piac másik két szereplője. A Bird rollerei, a cég nevéhez méltóan szárnyalnak, a legfürgébb rollereik nekik vannak, a Tier pedig a futóművével, a vezeték nélküli töltős telefontartóval és a gyönyörűre rajzolt alkalmazással tud kiemelkedni.
Egyelőre még nincs nagy verseny a piacon, viszont pár év múlva esélyes, hogy a legtöbb európai nagyvároshoz hasonlóan nálunk sem lehet majd követni, kik jelennek meg napról napra, akkor talán kialakulhat egy minőségi és árazási verseny, addig meg van időnk megtanulni értelmesen és kultúráltan használni ezeket a gépeket, ha már ilyen sok pénzt fizetünk értük.
Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!
