Teszt: Packster 80 E-Cargo teherbicikli

Mély nyomot hagyott bennem a moziban a Hídember azon jelenete, ahol Széchenyi István megdöbbent arcú nemeseknek mutatja be az ún. víz rejteket , a wc/water closet egyszerű és mégis mégis átütő megoldást kínáló lehetőségét. Akkor, ott bennem újra tudatosult, hogy ez bizony régen nem volt, és tényleg milyen érzés lehetett megélni azzal a tudásszinttel, annak a kornak lelkületével egy ilyen bemutatót.

Hosszú évezredeken keresztül a hétköznapok részei voltak a kényszerből, általánosan megtűrt rendkívül szagos megoldások. A reformkorban az árnyékszék és a bili komfortja szagosította a napokat. Széchényi levelezéséből konkrétan tudjuk az általános állapotok súlyosságát. Az angol vécé magyarországi megjelenése idején - a XIX.század közepén - a wc minden alkotóeleme már ismert, feltalált volt. Csak másképp kellett gondolkozni, csak rá kellett jönni. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor tőlünk nyugatra rájöttek, és valaki -jelen esetben Széchenyi - elhozta a gondolatot keletre.

Az említett jelenethez hasonló döbbenetet, rácsodálkozást tapasztalatok az utcán, nap mint nap, amikor a bringa rakodórészében biztonsági övvel, sisakkal óvott gyerekeimmel a hétköznapi rutin részeként elmegyünk vásárolni az e-cargoval.

Jéé, de jó, ilyen is van? Te csináltad? De aranyosak? Lefotózhatom? Hol vetted? Mit viszel benne? Mire jó?

Abban is hasonló a víz rejtekhez a cargo példája, hogy habár a napjainkban használt analóg teherbiciklik alkatrészei is már 20-30 éve feltalált dolgokból állnak, nincs bennük semmi új, és akár itthon is eszünkbe juthatott volna egy ilyet készíteni, de mégis tőlünk nyugatra csiszolták kész rendszerré, és terjedt el az eszköz praktikuma miatt. Akit jobban érdekel, érdekes kronológiai áttekintést kaphat teherbiciklik történetéről, evolúciójáról itt.

E-cargo

Az E-cargo egy olyan elektromos rásegítésű teherbicikli, amit arra találtak ki, hogy a masszív vázon kialakított raktéren - jelen esetben a kormány előtt kialakítva - bármit, akár gyerekeket is biztonságosan szállítsunk.

Jogosan jön a kérdés, hogy hát nekem minek egy ilyen eszköz, ezért van az autónk, azzal bármit elviszek! Ez pont azért van, hogy ne kelljen autót használnod. Ez egy precíziós, modern eszköz, aminél nagyon ki van találva, hogy mire és hogyan fogják használni, és ezt a célt a leghatékonyabban hogyan tudja majd szolgálni. És, hogy mi a cél? Az, hogy a környezetedben, a városban, agglomerációban könnyebben, kisebb helyen, egyszerűbben, kevesebb károsanyag és zaj kibocsátásával, minél nagyobb mobilitás elérése mellett közlekedj. Ne 1-1,5-3 tonnát mozgass, hanem a legrosszabb, agyonpakolt, szétterhelt esetben is minimum egy nagyságrenddel kevesebbet.

Hogy mire lehet használni?

• Közlekedni, gyorsan, biztonságosan, hatékonyan, gondolkodó ember módjára: elkerülni a dugókat, megélni a környezetet, és élvezni a mobilitás élményét
• Bevásárolni, akár több helyszínen is, expeditíven, egyszerűen
• Elvinni a két kölköt meló előtt bölcsibe, oviba, úgy, hogy ezerrel pörögnek az eseményen, és várják, hogy menjetek
• Bejárni munkába, akár sok cuccal, úgy, hogy nem ronggyá izzadva, hanem kulturáltan érkezel, ott állsz meg, ahol kell, és nem ott, ahol találsz egy parkolóhelyet
• Elmenni a hétvégén a két gyerekkel bárhova, olyan élményeket, világlátást adni nekik, amit talán anno lovagolva lehetett apád előtt ülve, legyen szó arról, hogy elmentek kucsmagombázni, a bringát az erdőben katonai sátorlappal álcázva, lezárva hagyva, tovább sétálva, vagy arról, hogy külvárosi rozsdazónákba viszed őket lángost enni és régi iparvágányokat és villamosokat nézni
• Egyedül óriásit tekerni, akár 130-140 km-t kényelmesen, minden cuccod magad előtt tudva, az e-bike-os dinamizmust maximálisan megélve
• A hétköznapi stressz csökkentésére: nincsenek dugók, nem bezárva ülsz, mindig van másik út, reggel nem morning show-t hallgatsz felhúzott ablaknál dugóban már a budaörsi körforgalomtól araszolva, hanem a madarakat

Jézuska

2020. december 23. Izgatottan nyitok az irodába, kollégák ugrottak ki Németbe' a bicikliért és parkolták le az asztalom elé a majd 3 méteres villanymozdonyt, ajándék piros papírmasnit installálva a kormányra. Érkezése hasonló érzelmi reakciókat váltott ki belőlem, mint amit az átkos idején a 123-as merciket akárcsak használtan is vásárló kivételesek élhettek át: csak állok és nézek, előttem a technika, kezemben a lista, hogy mit építettek be és ellenőriztek az összeépítés után, új, üres szervízkönyv, gyári kulcsok, minden egyben egy nagy mappában, nézem a vasat, fogdosom, megnyomom, ráülök, elindulok és közben halkan röhögve suttogom magamnak, hogy “ uramisten, dejó, jesszusom, ezek a németek, ezt nem hiszem el, ez tényleg az enyém?”

Féléves használat alapján kijelenthető, hogy nagyon könnyen irányítható.Széles, ezért pillanatok alatt érezni lehet az egyensúlyi helyzetből való elmozdulást. Rudazatos kormányzásával nem tud olyan szűk íven kanyarodni, mint a bowdenes kormányzású bringák - talán ez is a legnagyobb hátránya, és amit az idén megjelent Packster szériában már orvosoltak -, de ettől még kifejezetten jól kormányozható, szerethető, igaz, kicsit buszos, és ki kell engedni az elejét, de ettől még a kormányzás könnyű.

Biztonságos, nagyon megnyugtató vele közlekedni, egyszerűen mindig azt érzem rajta, hogy nem történhet baj. Sokszor olyan, mintha egy atomcirkálón ülnék, nyugodt, kényelmes, méltóságteljes, felelős közlekedésre ösztönöz, ezzel nem akarok Super Marioként ugrálni a sávok és kocsik között. Az alacsony súlypont miatt nagyon stabil, még a jeges, havas felületen is. Hatalmas 27,5 colos hátsó kerekén lévő ballonos gumija ( Schwalbe Super Moto X) nagy terhelést visel el, nagyon jól tapad, bármin átgurul.

Az első villa egy Suntour 20 colos rugóstaggal vértezett teleszkóp, ami inkább nagy terhelés alatt mozog szépen, de egyszerűen mindig jól jön. Az ülés egy speciális gumitrapéz csillapítású nyeregcsövön van, így kényelme nagyapám két óriásrugós ZIL bringájának komfortját idézi. A fékek (Tectro Auriga Pro) erősek, jók, nekem kifejezetten tetszik a nagy, motoros fékkar, másnak ez hátrány, de könnyen orvosolható. A lámpái zseniálisak, főleg az első Busch and Müller IQ-X. Mintha autólámpa lenne, szépen teríti a fényt, nem vakítja a szemből érkezőket és automata fényérzékelős, nappal sem kapcsolom ki. A parkolást és a pakolást a masszív, kéttalpas kitámasztó segíteni. A 110 kilommal simán bele tudtam ülni a kitámasztott bringám csomagterébe, meg sem mozdult.

Annak ellenére, hogy 21 éve kerékpározom városban, láttam és imádtam a bringa nagyszerűségét, voltam Hajtós-Pajtás is, sőt, a 2001-ben Budapesten rendezett kerékpáros futár VB-n még kis is próbáltam az akkori külföldi teherbringákat, nem láttam az eszköz nagyszerűségét, sőt legjobb barátomat, Tuba Zolit, aki 2015-ben, akkor még százezrekben mérhető áron építettett magának egy magassúlypontú cargot, ki is röhögtem, hogy na ne, ezzel fogsz cipekedni? Ez akkor változott meg órák alatt, amikor kölcsönkértem a tevéjét 2 hétre. Akkoriban már javában fotóztunk, sok cuccal járkáltunk egyik helyszínről a másikra, és pikk-pakk, feketén-fehéren látszott, hogy ez bizony megoldás lesz. Rövidesen én is szereztem egy dán Omnium Cargót, ami végül 5 évig szolgált derekasan, de a magas súlypont és a növekvő szállítandó eszközmennyiség plusz az érkező gyerekek alapvetően más igényeket generáltak.

A Packster 80 egy jól kitalált egység, jobban átgondolt, mint az Omnium, sokkal alacsonyabb súlypontú, jóval nagyobb tömeg biztonságos mozgatására képes, harmadrészt az elektromos hajtás adta segítség nagyon jól jön. Változatos helyszíneken, változatos felszereléssel kell megjelennem a munkám miatt, és nem tehetem meg, hogy állandóan izzadtan, lihegve érkezzek meg. Egyszerűen hatékonyabb, profibb vagyok ezzel az eszközzel, nagyobb távolságok esetén sem kell autóba ülnöm, és nem jelent akadályt az sem, ha a Hármashatárhegyre kell záros időn belül megérkeznem. A munkaprofilunk miatt az már tényleg csak a tejszínhab, hogy sokszor kell forgatnunk mozgó eszközből, és nagyon jó felvételeket tudunk készíteni egy a raktérben elhelyezett, gimballal vértezett operatőrrel, a bringa így konkrétan videós, fotós munkaeszközként használható.

Teszthelyzetek:

Négy élethelyzetben teszteltem a cikk kedvéért a kerékpárt:

1.a. Munkába járás (XII. Beethoven utca - VIII. Vajdahunyad utca ):

A Beethoven utcából a Vajdahunyad utcai bázisra két utat használtam, átlagos menetidőm ( lefelé: 16-17p és hazafelé: 14-15p) volt. Nagyszerű érzés a kiszámíthatóság, mindegy, hogy mekkora a dugó, tudom mennyi idő odaérnem. Legtöbb reggel folyamatos dugó közben haladok, vajjal kent csomóként csúszok keresztül a Váralagúton, Lánchíd, Roosevelt tér, majd a Petőfi Sándor utcán is áthaladó bringás folyosón csúszom a Kálvinig, onnan Baross utca és a Vajdahunyad már csak 2 sarok. Hazafelé Baross, Kálvin, Kecskeméti, majd Erzsébet-híd, Mészáros, Márvány, Alkotás és onnantól már csak 2 sarok a Beethoven.

1.b. Munkába járás (Budaörs, Meggy utca - VIII. ker. Vajdahunyad utca)

A cikk írása közben volt szerencsénk családostul 4 hétre kiköltözni Budaörsre, így agglomerációs bejárásból van némi tapasztalatom.

A budaörsi üdülőterületről bejárni dolgozni, dűlőutak mellett nyíló cseresznyevirágszirmok esőjében melegedni be, minden nap olyan pluszt ad, amit csak az él át, aki nem autóval jön. Mivel a munkaeszközök súlya 25-35 kiló között mozog, és útvonaltól függően emelkedővel kezdtem, így az elején inkább nagyobb rásegítést választottam magas csapásszámmal, hogy ne terheljem a lábamat hidegen, melegedés után vettem vissza a villany szintjét. A földutakon is nagyon stabil a gép, és az alacsony súlypont eléréséhez jól jön a motor plusz a középvonalon elhelyezett két akkumulátor. Az átlagos menetidő itt mindkét irányban 45-56 perc volt.

2. Bevásárlás (VIII. Vajdahunyad utca 13. - XII.Beethoven/Budaörs, Meggy utca):

Hazafelé jövet a munkából mindig a Móricz Zsigmond körtéren lévő ABC-t választottam, az átlagos elérési időm 9 perc volt, a dugót nem ismertem, végig van bringasáv. A parkolás pofonegyszerű, és az ABC-ben egy üres banános vagy narancsos dobozt helyileg einstandolva, és abba pakolva egyetlen könnyű mozdulattal be tudtam rakni a bringás rakhelyre. Átlagos, négyfős családi nagybevásárlást, akár két zsugor kétliteres (24kg) vízzel könnyedén fel tudtam vinni a XII.kerületi Beethoven utcába, mindenféle erőlködés nélkül. A budaörsi Málna utcai emelkedő azért már más kaliber. Rossz esetben 35 kg munkaeszközzel és még 30-35 kg élelmiszerrel oxigénzabáló szintre kell terhelni a combizmokat, de ez édes teher!

Általánosan elmondható, hogy a bringával öröm és nem stressz a bevásárlás. A hétvégi többcímes bevásárlásoknál érezhető és élvezhető igazán a mobilitás, óriási előny, hogy bárhol elférek, bárhova lerakhatom, pontosan oda érkezem, ahová mennem kell, és nem oda ahol hely van.

3. Pécs, IC-vel:

Vidéki munkák esetén jól jönne, ha menet közben kényelmesen, egy IC-n utazva, a vezetés terhétől megszabadulva tudnánk menet közben dolgozni, szervezni, emailt írni. Kíváncsi voltam, hogy az e-cargo Budapesten már tapasztalt mobilitását más városban is hasonlóképpen élem-e meg, továbbá a két lokáció közötti hídon miként tudok átkelni. Pécset választottam, egy budapesti fotózás után, eszközökkel vértezve, már egyenesen a Keletibe mentem. Megnéztem a MÁV kommunikációját: sok szép képet és sajtóanyagot láttam az új IC-k dedikáltan kerékpárszállító kocsijairól. Azt gondoltam, hogy ilyen lesz majd a Pécsi IC-n is. Interneten váltottam előre vonatjegyet és kerékpárjegyet. Kíváncsi voltam, hogy a weboldalon találok-e bármilyen utalást, kérdést arra, hogy milyen kerékpárt akarok szállítani. Nem találtam, így egy kerékpáros pótjegyet vettem. Kíváncsi voltam arra is, hogy a nyilvánvalóan kb. 50 kilós bringát kivel fogom tudni felrakni. Hiszen egy stadler flirtre csak begurítom, lerakom, na de egy IC-re?

Lefelé komoly konfliktuskezelői tapasztalatom mentette meg az utam, le akartak szállítani, ment a feszültséggyártás, végül valaki azt mondta, hogy összesen 3 bringajegyet vegyek, úgy jó lesz, megvettem, és béke lett. Pécsen még leszállás közben megkaptam az el kell dönteni, hogy biciklizünk, vagy vonatozunk c. aranymondást, amit jól eltettem.

Másnap a munka végeztével hazafelé arra az IC-re, amire jegyet vettem, fizikailag nem tudtam felszállni az e-cargoval. A bringatároló egy felújított halberstadti vezérlőkocsi volt, ahol az eredetileg az ajtóban lévő középső kapaszkodó rudat, ki lehetett venni, de a hazai felújítás után már nem lehet kiszedni, így nem fértem be az ajtón, de a pécsiek nagyon kedvesek voltak, és aznap mindenben segítettek, öt ember azon tüsténkedett, hogy valahogy feljussak a vonatra, és végül ha azzal nem is, de a következő IC-vel sikerült. A kalauz is kedves volt, nála csak két jegyet kellett vennem.

Összegezve a MÁV jelenleg képtelen ezzel a helyzettel megbirkózni, kiszámíthatatlan, hogy milyen kerékpárszállító eszközt csatolnak egy IC-hez, és milyen kalauzt fog ki az utas. Teljesen nyilvánvaló, hogy a régi magas kocsikra csak nagyon nehezen és külső segítséggel lehet feltenni egy e-cargot, továbbá gondot jelent, ha a célállomáson a vágányokról csak lépcsőn lehet kijutni, akkor ott is külső segítség kell.

4. Szabadidő gyerekkel:

Ez az all-in, ez mindent visz. Bepakolod az elemózsiát, pelust, vízet, bekötöd őket, sisak, biztonsági öv és mentek. Imádják, bárhol megállhattok szöszmötölni, nézelődni, kövezni, patakozni, rohangálni. Ez egy olyan szabadsági faktor, ami nem fogható máshoz, ezt ki kell próbálni. Szombaton elugrotok a Pinczi henteshez bevágni egy sütlkolbászt puha kenyérrel, átgurultok a Nyugatiba, és a kolbászt a bringában ülve fogyasszátok el, mert hát meg kell nézni a Brnoba menő Skoda mozdonyt, vagy a Lajosmizsére járó retro festésű BD vezérlőkocsit. Budaörsön naplemente előtt 15 perccel eldöntitek, hogy azt bizony még megnézitek, ugrás, bekötés, villanyka be, és már fent is vagytok a vitorlázók emlékművénél és állatkás kekszet majszolva búcsúztatjátok a napot, majd szépen legurultok haza, és ha szerencsétek, van még rókát is láttok.

Az E-cargonak van még egy pozitív hozadéka.

Legnagyobb meglepetésemre még az önmagát CSAKABMWAUDIMERCI háromszög dimenziójában elképzelő, ültetett, szétsötétített, biztos, ami biztos, 5 méter rózsafüzért krisztussal a tükörre tekerő hétköznapi harcosok arcán is a mosoly és az előzékenység tükröződik. Nyilván ebben a két cukorfalat gyerek fejének hatása is benne van, de akkor is.

És valahol ez lehetne Széchenyi guruló víz rejtekének a nemes másodlagos célja: hogy hasson ránk és másképp gondolkodjunk.

Ilyen és ehhez hasonló tartalmakért kövesd a Totalcar TeChno Facebook-oldalát is!