Politikus vagyok, takarodjatok!

Akkor fogalmazódott meg bennem ez először, amikor Gyömrő belterületén poroszkáltam szabályosan a régi falurészen, és szemből feltűnt a konvoj. A rendőrmotoros szemből egyenesen az autóm felé tartott, és széles kézmozdulattal jelezte, hogy jobb, ha azonnal az árokpartra húzódok, különben frontálisan nekem jön, és meghal az autóm hűtőmaszkján. Közben recsegtetett szirénák, villogó fények és közel százas tempóval közeledő fekete autó, mint a Tanú című filmben, de nagyobb kísérettel. Később megtudtam, hogy Gyurcsány úr látogatott el hozzánk, nagyon örültünk neki. Nyilván késésben volt, hiszen nagyon kellett sietnie.

Pontosan tudjuk, hogy a tempó a biztonság része. A nagy sebesség, az alakzatban vonuló rendőri kíséret biztonságot szolgáltat a politikusunknak, akit mi választottunk, akit mi éltetünk, aki minket szolgál. A protokoll előírja, tempó kell, hogy az esetlegesen elégedetlen választó nehogy megcsáklyázza a konvojt, megdobálja tojással, esetleg bekiabáljon a sötétített ablakon. Ha én is úgy végezném a munkámat, mint politikusaink, akkor bizony én is félnék, és száguldanék, ez érthető.

A minap kint voltunk sétálni Visegrád közelében, hazafelé az M0-s új szakaszán ismét jött a nagy fekete autó. Nem a MEU rendszámosok, hanem a mi politikusaink. Az M0-s sebessége a fénytáblákon lévő tájékoztató szerint csak 80 km/h, és a belső sávot tilos használni.

A gyerek a hátsó ülésen aludt, és renitens módon bátorkodtam óra szerint 90 km/h-val menni, néha még a tiltott sávba is betévedtem. Aztán megjelent a nagy fekete autó. Az Octavia RS félátfedéssel jött, két sávot foglalt, villogott, recsegtetett, mögötte az Audik, mindegyik kék villogóval. Azonnal tudtam, hogy hol a helyem, kint a leállósávban. A gyerek felébredt, nézett, mint Robinson a Sziget hetijegyre. Ja, kérem szépen, nekik fontos dolguk van, ők a politikusok, értünk teszik, csak ilyenkor nem látszik. Ilyenkor eltipornak, de amúgy a mi szolgáink. Ez a protokoll, ez a biztonság. Nagyjából 80–100-zal mentek gyorsabban a forgalomnál, mert ez így a biztonságos. Nekik.

Ha azonban kicsit a protokoll mögé nézünk, láthatjuk, hogy ez Bagdadra optimalizált.

Megállni tilos, el kell tiporni mindenkit.

Az elmúlt tíz évben több mint öt olyan baleset történt – ahol a konvoj vagy egyedüli kormányzati autó ütközött másik közlekedővel –, amely súlyos sérüléssel vagy halállal végződött.

Persze használták a megkülönbözető jelzést, így a baleset okozója, a vétkes eleve adott, emlékezzünk csak Nógrádi úr balesetére, ahol két halott volt a mérleg. Ha a közlekedési csomópont átadására Hahót községbe kicsit korábban indul, nem kell erősen 120 km/h felett menni, és nem vesztett volna két szavazót, ez biztos fontos neki is. Abban nem vagyok biztos, hogy van-e ennyire lényeges számára, hogy esetleg egy apát és anyát is vesztettünk. Ráadásul ő maga is megsérült, a karját kellett műteni.

Arról viszont nincs tudomásunk, hogy az elmúlt 30 évben megkíséreltek volna kormányzati konvoj ellen bármiféle merényletet, feltartóztatást eszközölni, és csak a nagy tempó mentette volna meg a védett személyeket. Ennek tükrében úgy tűnik, hogy a nagy tempó, a mindenkit az útról ledúrás önkényes erőfitogtatás, ahogy a kormányzati autóflotta megválasztása is nehezen indokolható racionális érvekkel.

A napokban több hír foglalkozott Lázár János Fidesz-frakcióvezető hódmezővásárhelyi önkormányzattal közösen bérelt Audi S8-asával. A V10-es, 450 lóerős autót nem a politikus választotta, hanem értő tanácsadók véleményét kérte, a követelmény a biztonság és a mindenhova időben való odaérés volt. Szerintem ezzel az otthonukban főző, apolitikus nagymamákat sem lehet megtéveszteni, hiszen az az autó biztonságos, amely lassan halad, és az ér oda időben, ami időben indul el a célja felé. Az úton nem lehet behozni a lemaradást, és egy középkategóriás A6-ossal is lehet azt a tempót tartani az útjaink 90%-án, mint az S8-assal. Legfeljebb kigyorsításkor veszítünk néhány másodpercet.

Az is érdekes, hogy egy nagyobb körzettel rendelkező háziorvos nem kaphat engedélyt megkülönböztető jelzések használatára, de egy miniszternek jár. Nehezen tudok elképzelni annyira fontos politikai feladatot, melyhez erre ekkora szükség lenne, ellenben az ügyeletes orvos munkájához érzésem szerint hozzátartozna. Ha pedig mégis gyorsan kell menni valahová a fontos embernek, a rendőri biztosítás majd segít, mi pedig takarodunk lefelé a sokkoló szirénák és villogó lámpák fénye elől.

Ahogy eddig is tettük.