Óraállást hamisítottam

Ugye nem siklottak el az elméletben és az akár szavak felett? Elméletben lekérdezhető, és akár büntetést is kiszabhatnak. Persze ne várjunk csodát, mindenbe belecsúszik egy kis magyar virtus, az egész rendszer csak úgy tessék-lássék van összetákolva, látszik, hogy valakinek csak púp volt a hátán. A tapasztalat azt mutatja, hogy azon rendszerek tudnak jól működni, amelyekből nagy bevétel kerekedik. Például ideológiát gyártunk a gyorshajtás eszméletlenül balesetveszélyes volta mögé, kiemelve a veszélyes szabálysértések tömegéből, és egy egész regimentet állítunk rá. Ebből van pénz, ebbe érdemes invesztálni, de az óratekergetés, az bagatell. Senkit nem érdekel, hogy jótékony hatással lenne a tisztességes járműkereskedelemre, ez kérem nem a mi problémánk, majd csak lesz valahogy.

Van azért bennünk egy kis félsz, mert ebben az országban furcsa dolgok történnek. Az út szélén villogó kéklámpás autó előtt áll egy hölgy, nagyjából tizenéves autóban a hátsó ülésen gyerekülésben bekötve két gyerek, az egyik ordít. Miközben a két járőr faggatja, a járműforgalom elől elzárt területen át, a dupla záróvonalon megfordul egy teherautó. Szinte ezzel azonos időben egy szakadt kisbusz, meg a lekanyarodó sávból egyenesen megy a mellette lévő sáv zöld jelzésére. Abban a pillanatban, amikor az anyuka az óriási bűnét magyarázza a hatóságnak. Itt nem lehetünk biztonságban, a törvény lecsap.

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben jelentettem be az autómat eredetiségvizsgálatra.

Akármi lehet a vége, talán megkapom az egy évig terjedő szabadságvesztés maximumát, mert a kilométerszámlálóm nem valós értéket mutat. Az autó pár hónapja került az országba, de az előző tulajdonos egy másik óracsoportot tett bele, mert az neki jobban tetszett, hiszen abban gyárilag van olajhőmérő. Ezt elmondta nekem, hogy a behozatalkor, a műszaki vizsgán regisztrálták a kilométeróra állását, mely óra most a csomagtérben van, mert egy másik használt került bele.

Egyértelmű helyzet, a jogtalan haszonszerzés nem áll meg, mert tájékoztatott, noha az adásvételibe nem írtuk bele, hogy óracsere történt. Az új óra nagyjából 40%-kal mutat kevesebbet, ez már azért jelentős. Benne a rendszerben az eredeti óraállás, én meg odaállítok az eredetiségvizsgálatra egy totál más órával, teljesen más óraállással. Ez is bekerül a rendszerbe, aztán majd az egyik estén megérkezik a nagy fekete autó, és elvisz. Talán már a helyszínen széttépik a papírokat, és elkobozzák az autót. De ha mindez nem történik meg, akkor majd amikor az okmányirodába viszem a papírköteget, ott kattan a bilincs.

Micsináljak, micsináljak, oké, elviszem a régi műszerfalat is, aztán majd ha kibukik a dolog, előállok egy szánalmas magyarázkodással, hogy olajhőmérő, meg ez jobban néz ki. Ahogy a szegény, a hatóságok markában vergődő honpolgár szerepkörbe kezdtem merülni, kezdett bennem feléledni valami öntudatosság. Egy csomó pénzt fizetek átírás címén, nehogy má'! Rendben van, hogy nem tehetek akármilyen kereket az autóra, mert nem az a gyári, nem az van a homologizációs papírjaiban, nem szabályos. Ezt már megtanultam. Nem festhetem csak úgy fehérre a zöld autót, mert a szín benne van a forgalmiban. Nem szállíthatok hat vékony csajt, mert csak ötszemélyes, hiába férnek el. Ez is rendben van.

De honnan kellene tudnom, hogy nem cserélhetek óracsoportot? Hol van ez leírva?

A már hivatkozott 348-as paragrafus is csak jogtalan haszonszerzés céljából meghamisított óraállásról ír, de egy olajhőmérő még nem jogtalan haszonszerzés. Aztán meg azt honnan tudjam, hogy ilyenkor mi a teendő? Valahol be kell jelenteni? Regisztrálni kell az óracserét? Lesz alvázszám, motorszám és kilométeróra azonosítószám-nyilvántartás? Megmakkan a digitális kijelző, az első számjegyet nem mutatja, akkor megyek a börtönbe egy évre?

Úgy bepörgettem magam, hogy az öntudattól megrészegülve kivettem az autóból az eredeti műszercsoportot, és a meghamisított, de olajhőmérőssel mentem eredetiségvizsgálatra. Kit érdekel? Vállalom. A feleségem talpraesett asszony, simán neveli a lányokat egy évig egyedül is, amíg én a megérdemelt büntetésemet töltöm. Remélem, nem a szegedi Csillagban végzem, bár bűnöm súlyosságával tisztában vagyok, de reménykedem. Azon a sejtelmesen ködös reggelen megjelentem az eredetiségvizsgáló állomáson. Itt kérem nincs az autó körül téblábolás, nem nézhetem az autómat, nem azért vettem, hogy nézzem, bár az enyém, de a hatóságnak át kell adjam.

Bocsánat uram, szóltam már kissé elfogyott bátorsággal. Kilométerórát cseréltem és más a számláló állása, vezettem elő a problémát, amitől már kicsit megint inamba szállt a bátorságom. Kit érdekel, ráírom a mostani állást és annyi, hangzott a megnyugtató válasz. Ennyit a szabálymódosításról, a törvénykezésről, és a jól kidolgozott rendszerről.

De ne gondolják, hogy nyugodt vagyok. Majd az okmányirodában megtanulom, hol lakik a tisztességes adófizetők istene. Előre nem tudom, mert az eredetiségvizsgán nem mondanak semmit, csak kapok egy számlát, hogy megrendeltem és befizettem. Akármi is lehet. Halmozott problémám lesz, egyik az óraállás nem egyezősége a nyilvántartással, ez ismerős. A másik még alattomosabb.

Kaptam egy olyan vírusos valamit, hogy majdnem egy hétig nem nagyon tudtam elhagyni a lakást, nem volt kedvem az autó átíratásához, és amikor bementem időpontot kérni a helyi okmányirodába, úgy kaptam időpontot, hogy a 15 napos, hatóságilag szabályzott korlátból kicsit kicsúszok. Tudom, hogy kereshettem volna másik okmányirodát, tudom, hogy alig egy napos sorban állással valahol el tudtam volna intézni, de én egy renitenskedő, rendszerellenes alak vagyok. Ha kíváncsiak rá, milyen szigorral sújt le a törvény a hozzám hasonlóakra, csak olvassák majd el, mert megírom. A bürokrácia engem úgy segéljen!