Anyukád nem tanított meg letakarítani a cipődet?

Annyi veszély vár ránk az utakon, felsorolni is nehéz: ott vannak a passzív rontások, mint a kátyú, a nyomvályú, a magyarosan szintbe hozott csatornafedők, vagy az aktív parák, mint például az állatok, akár a kormány mögött, akár az autó előtt. Viszont itt a tél, amire idén még azt sem lehet mondani, hogy egy szép keddi napra esett volna, hiszen havas napunk eddig egy sem volt, de mivel heteken át szitált a köd, esett az eső, felázott a talaj, amit aztán a mezőgazdasági- és munkagépek is hatékonyan hordanak fel az utakra. A felhordott sár és a konstans hulló csapadék együtt úgynevezett taknyot képez, ami csak kicsit csúszik jobban, mint a vizes jég.

Tudom, nem szép a terminológia, de az a dzsuva az úton nem sár. A sarat látjuk, tudjuk, hogy veszélyes, lassítunk, megküzdünk a fizikával, majd megyünk tovább békésen. Ezzel szemben a takony tulajdonképpen akkor érezteti a jelenlétét, amikor az ember már méterek óta gurul rajta, csak hirtelen nincs közünk az autó haladási irányához. Mindenhogy kellemetlen, Nyegleó még az ünnepek előtt hozott haza, és Pilisborosjenő elején megálltunk, hogy lefotózhassak egy terebélyes taknyot, majd amikor megpróbáltuk elindulni, a kétkerékbe hagyott Ssangyong pickup az aszfalt gumikkal kicsit burnoutolt, mire megmozdult.

Ez a Pilisborosjenő elején épített lakópark melletti úton történt. . Zajlik az építkezés, teherautók, földmunkagépek járnak, és ezek jó egy-kétszáz méter hosszan terítik be az aszfaltot a takonnyal. Ráadásul a Budai út egy nyomasztóan szűk, elképesztően hepehupás, fákkal sűrűn benőtt borzalom, tehát az ember küzd a tyúkszaros életéért, ahogy a klasszikusban írják.

Mezőgazdasági övezetekben még sokkal rosszabb a helyzet, ott a traktorok még hatékonyabban hordják fel a dzsuvát az útra, hiszen nagyobb a kerék, nagyobb a minta, ezért drámaibb a hatás. Hallottak például a szerencsétlen Focus-sofőrről, aki elé egy lerepülő sárdarab hullott az útra? Épp csak akkora, hogy leszakította a lökhárítót. Mielőtt rendes vidékizésbe fordul a cikk, elmondanám, hogy Budapestet sem kell elhagyni egy kis korcsolyázásért. A Bécsi út azon szakaszán, ahol az autósok egy darabon a villamossíneken haladnak, szintén van egy építkezés, tehát a takony az eleve rohadt csúszós sínpárra kerül, ha ott fékezünk, az autó nagyjából gyorsulni kezd.

És persze értem én, ahogy enni például muszáj, tehát a mezőgazdaság nem állhat le, csak mert rossz az idő, ugyanúgy mindenkinek joga van túlzsúfolt lakóparkban élni. Az is igaz, hogy a sofőrök, munkagépkezelők, mezőgazdasági dolgozók sokszor eszméletlen nyomás alatt dolgoznak, mindenki hallott már történeteket arról, hogy az áru vagy odaér, vagy holnap lehet más munkát keresni. Viszont emiatt ne nekem kelljen már felkenődni egy fára, még a KRESZ is megköveteli (63. §), hogy a járműről lepergő sarat az útról le kell takarítani.

 63. § (1) Aki a közutat vagy a közúti jelzést megrongálta, beszennyezte vagy a közútra a közlekedés biztonságát, zavartalanságát hátrányosan befolyásoló tárgyat juttatott, köteles a keletkező veszély elhárításáról gondoskodni, illetőleg ameddig az nem lehetséges, a veszélyről a közlekedés többi résztvevőjét tájékoztatni.

(2) Földútról szilárd burkolatú útra való ráhajtás előtt a járműről a rátapadt sarat - amely a szilárd burkolatú utat beszennyezheti - el kell távolítani.

Bár a személyi és vagyoni kárért egyaránt az felel, aki összedzsuvázta az utat, az általam ismert takonyszakaszokon nem tűnik úgy, mintha ez bárkit is izgatna. Főleg a pénzbeszedésre optimalizált hazai hatóságok fényében érthetetlen, hogy pont a sárfelhordás felelőseit nem büntetik rommá. Nem azt mondom, hogy az angol mintát kéne követni, ahol akár elzárással is sújtható a vétkes, de talán egy fokkal nagyobb veszélyt jelent a sárfelhordás, mint egy tilosban parkolás, vagy gyárinál eggyel nagyobb felni.