Ha előzlek, mér' gyorsítol?!

„Az előzés végrehajtását a sebesség fokozásával, balra húzódással vagy más módon akadályozni nem szabad”
Ismeretlen szerző: KRESZ 34.§ (6)

Statisztikai módszerekkel igazolható, hogy száz előzésből mondjuk ötször biztosan gyorsítani kezd a megelőzendő. Ez nem új jelenség, hiszen régi, aminek az lehet az oka, hogy az automobilizmus korábbi időszakában is emberek vezették a járműveket, és pár Homo Sapiens fejében beakadt a hétvégi Monacói Nagydíj, pedig már hétfő van. Márpedig a pontszerző helyről nem szívesen mond le az ember. Úgy látszik, ez alapvető ösztön.

Persze vannak fokozatok, hiszen a biciklisektől elkezdve a kamionosokig bárhol előfordulhat a jelenség, valójában a mozdonyvezetőket is csak azért nem érinti a probléma, mert ennek fizikai korlátai vannak, amíg a vonatokat nem látják el magassági kormánnyal. Alapvető tanulság, hogy ugyanaz a bagázs vezet mindenféle járművet, vagyis ha nincs a fejekben rend és béke, még akár komoly gyalogosvillongások is kialakulhatnak a rakparti hosszú egyenesek végén, a féktávon.

A nem hagyom magamat-magatartás enyhébb formája az autópályán előforduló rágyorsítás, veszélyességi fokozata közepes, főleg lelkileg terheli meg az előzést végrehajtó felet, bár vannak itt is árnyalatok. A nemes párbaj a kellemesebb verzió. Hogy egy önéletrajzi példával éljek: rohadtul megviselt a német Autobahnon, amikor egy 540i, egy V8-as benzines BMW szépen lehúzódott az alattam lévő Bentley elől, de sehogy sem tudtam elmenni mellette, mert gázt adott. Itt a hatalmas fémbudiba szerelt ősi technika és a modern, áramvonalas izomlimuzin csatájában nem nyerhettem. Igaz, én nem nyerni akartam, hanem tartani a lépést a többi autóval, akikkel együtt voltam, de a BMW-s ezt nem tudhatta. Csak meg akarta mutatni, hogy tud ám ő gyorsan menni, igazából el is engedett, csak mégse. Meg is tanultam egy életre, soha többé nem előzgettem Bentley-vel 540i-ket!

A kevésbé kellemes verzió az, amikor nem húzódnak le előled, hanem bizonyítékot várnak tőled arra vonatkozóan, hogy te vagy a gyorsabb, jobb, erősebb, hogy az evolúciós versenyfutásban te kapj több nőstényt/pénzt/dicsőséget. Itt arról az esetről beszélünk, amikor száztízzel pöcsöl valaki a belső sávban (minden ok nélkül, azaz már nincs mellette senki a szélső sávban), és te valójában nem bebizonyítani akartad, hogy gyorsabb vagy, hanem a szédítő százharmincas tempóddal egyszerűen utolérted őt, mert hát a fizika ilyen kemény dolog. Ám valamilyen rejtélyes okból őt zavarná, ha előtte merészelnél haladni a horizont felé, holott ő nem egy ilyen autósegg bámulására váltott jegyet.

Ma már annyira idegesítenek az ilyenek, hogy hagyom őket elmenni, és kész. Mindössze az a baj, hogy aki egyszer pöcsölt 110-zel, az kétszer is fog, vagyis újra utol fogod érni. Egyes vélemények szerint az egyetlen megoldás erre, hogy nem simán megelőzöd, de úgy eltávolodsz tőle, hogy ne legyél látótávolságon belül neki. Ekkor elfelejt téged, és amúgy is leköti egy következő majom, aki próbálna százharminccal menni.

A legveszélyesebb és a legtöbb áldozatot szedő gyorsítgatás az országúti, ahol elsőre talán vicces látni az előző fél arcát, amikor jönnek szembe is. Aztán már nem vicces, és ilyenkor csak az előző fél lélekjelenlétén múlik, hogy eszébe jut-e egy erős fékezéssel inkább feladni, és visszahúzódni a másik autó mögé. Sajnos az embereket a vezetésoktatás során előzni (sem) tanítják meg, vagyis egy csomóan visszakapcsolás nélkül vágnak bele az előzésbe, ami miatt egy picike gázadással is reménytelen helyzetbe hozhatók, úgy, hogy ne férjenek be a szembejövő előtt. De ez nem mentesíti a gyorsítgatót: ez már nem simán köcsögség, hanem gyilkossági kísérlet.

Autós kalandozásaim során többféle embertípust figyeltem meg azok között, akik nem akarják hagyni magukat megelőzni. Vannak a szórakozott professzorok, akik annyira máshol vannak, hogy egyszerűen nem figyelnek a tempóra. Aztán amikor észlelik előzés tényének fennforgását, szórakozottan a homlokukra csapnak, hogy „a fenébe, ilyen lassan megyek, hogy már a Lambók is megelőznek?!” – és a sebesség fokozásával felveszik az utazótempójukat.

A második nagy törzs a prémium srácoké, aki előtt nem szabad menni, és kész, azért vettek/kaptak a cégüktől ilyen drága verdát. Sajnos ez a 116i-től felfelé érvényes szokás, úgyhogy kemény meccsek alakulnak ki törzsön belül is, ha eltérő márkájúak akadnak össze (amúgy a 120i < 330d < M550d egyenlőltenség-rendszer elég egyértelmű). Ezeknél az embereknél nem járja, hogy Budapest-Kisvárda távon akár egy századmásodperces hátrányt is beszedjenek az M3-ason, noha a boxkiállásoknál ennyi idő alatt azt sem tudják eldönteni, melyik ugyanolyan ízű ásványvíz árába számoltassák be a pisikupont.

A másik kemény csoport az amatőr értékbecslők kasztja. Ők már a tükörbe nézve meghatározzák a gyorsabban érkező jármű értékét a nappali menetfény színhőmérséklete alapján. Amennyiben az értékbecslés végén nagyobb szám jön ki az ő autójuk piaci értékénél, automatikusan beindul, az olcsó volt, de ne hidd, hogy lassú is.exe program. Előfordulásuk jellemzően value for money-kategóriás autókban jellemző.

A praktikus szempontokat figyelembe vevő sofőrök közül a „ha most nem jövök ki eléd, akkor itt ragadok a tetves kamion mögött” gondolkodásmód a meghatározó, ez leginkább furgonok, kisbuszok és a román tréleresek jellemző viselkedése. Sajnos ők különösen hajlamosak arra, hogy még a következő, az újabb következő és a további következő kamionokat is megelőzzék, majd újra a következőt is. A kamionok között az „én regulátorom jobb” mozgalom élharcosai szopatják társaikat, főleg alattomos emelkedőkön, de néprajzkutatóink tovább dolgoznak a téma alfajainak felderítésén, amennyiben újabb felfedezések történnek a témában, cikkünket frissítjük.

Mindezzel együtt is, elárulok pár titkot. Az úton, ha elöl mész, nem jelent semmit, hacsak nem rendelkezel FIA liszensszel és nem ugyanaz a táj ismétlődik pár kilométerenként. Ha a te kocsid gyorsul jobban, attól nem te vagy ügyesebb, hanem az, aki gyártotta. Ma már gyakorlatilag minden sebességhatár alacsonyabb, mint a legtetűbb autó végsebessége, vagyis az, hogy bebizonyítod, hogy tudsz a megengedett tempónál gyorsabb lenni, teljesen felesleges. Ám ugyanez igaz fordítva is: nem a te dolgod, hogy taníts bárkit, ha ilyen ambícióid vannak, ott a pedagógus szakma.