Az átverések nagymesterei: a vén rókák

Egy Toyota Prius 2 átvizsgálására kaptam felkérést. Az ügyfél elmondása szerint egy megbízható, olcsón fenntartható autót kerestek másfél millió környékén. És az sem hátrány, ha automata váltóval szerelt. A kettes Prius éppen megfelel ennek a leírásnak. Ráadásul sérülésmentesnek hirdetett. Igazából a rozsda és az akkupakk állapota a leginkább kérdéses ezeknél az autóknál. Ha megkapják a megfelelő karbantartást, a világból kimennek. Néha büdös a klímájuk, de ezt viszonylag könnyen orvosolhatjuk az akkupakk szellőzőcsövének tisztításával, cseréjével.

„Egy hibrid autó akkumulátora semmiféle karbantartást nem igényel”- olvashatjuk a Toyota honlapján. Ez azért így, ebben a formában nem teljesen igaz, de szerencsére már egész sok vállalkozás szakosodott a hibrid akkumulátorok karbantartására, javítására. Így egy esetleges cellacsere sem jelent több százezres kiadást. De vissza az átvizsgálandó autóhoz. Kissé morózus a kereskedő, mikor meglát minket. Nekem mintha nem örülne, mondjuk nem is ezért jöttem. Ritkán kötök életre szóló barátságokat a kereskedésekben, most sem lesz ez másképp.

Az ügyfél kifejezett kérése volt, hogy diagnosztikával kezdjünk, mert ha a nagyakksi nem jó, akkor tovább is állunk. Bár volt egy két halódó cellánk, amik a diagnosztika szerint már gyengébbek voltak, mint a többi, de ez egy 15 éves autónál elfogadható. A kereskedőnek viszont fogalma sem volt, mit is árul. Kétszer is odajött, hogy kapcsoljam már le a világítást, mert lemerül az akkumulátor. Bele voltam merülve a diagnosztikába, annyira nem is figyeltem rá. Persze a motor járt, így ez kizárva. Harmadszor is jön oda, tekergeti a világítás kapcsolót, majd szól, hogy inkább indítsam be az autót. De hát jár az elektromos motor, mondom neki. Látszott, hogy nem érti. De miután beindult a benzinmotor is, kisimultak a vonásai. A diag nagyjából rendben, nézzük a többit. Rozsda azért volt rendesen. Nem a vállalhatatlan szint, de a következő tél előtt mindenképpen kéne valamit kezdeni vele. Emberünk itt már feszengett, nem tetszett neki az átvizsgálás.

A festékrétegvastagság-mérés következett. Az autó jobb hátulja törve, a sárvédő és a küszöb vastagon gittelve. Csomagtér ajtó és a bal hátsó sárvédő szintén. Motorháztető megint csak fújva. Emberünk már igencsak pipa volt. Mit kell méricskélni egy ennyi idős autón? Ismerős kérdés, sokszor feltették már. Nem is próbálom elmagyarázni, hogy aki nehezen összegyűjtött másfél millió forintot készül éppen kiadni, az nem egy fostalicskát szeretne venni. Ráadásul a nagyfeszültségű akkumulátor környékén egy komolyabb sérülés nem jó ómen a jövőre nézve.

És akkor itt jön a nagy duma, hogy ő negyven éve kereskedő, és hány autót eladott már, meg különben is, milyen fasza csávó. A témát rövidre zártuk, mint kezdő villanyszerelő az áramkört. A Prius maradt, mi nem.

Másnap ismét szép napra ébredtünk, újra egy, a szakma nagyjai közé emelkedett öreg neppernél vizitáltam. Ha lesz Üvegtigris 4, akkor Gaben helyett beugorhatna. Sztálinbajusz, köldökig kigombolt ing, vastag fuksz, cigi a szája sarkában. És morálisan ő is ingoványos. Hetven éves, már akkor nepperkedett, mikor itthon párttagsági kellett az autóhoz. Kezdésnek kapok rögtön három-négy sztorit Ladákról, a Dáciák románok általi felvásárlásáról. És, hogy mi pénzeket lehetett akkor keresni. Milliókat. Aztán a kilencvenes évek eleje, amikor ami nyugati volt, azt egyből megvették, legyen az bármilyen szar.

Az összes sztoriban kidomborodik üzleti érzéke, nagysága – azt persze nem értem, hogy ezek után miért nem Balin sütteti a hasát a milliókból. Miért kell egy erősen lepukkant telepen gályáznia a megélhetésért 5-800 ezres autók között.

De mindegy is, az átvizsgálás alanya egy ránézésre is középszar állapotú Opel Corsa. Közelebbről nézve még ebből is veszít az autó. Viszont körbemérve rétegvastagságmérővel szinte mindenhol gyári az érték. Büszke is rá a kereskedő fenemód. Na, ugye, hogy nem volt fújva, vigyorog rám. Mondjuk fújva nem, de valami hülye ecsettel kenegette a karcolásokat, kb. olyan minőségben, mint amikor az oviban temperával pacsmagoltunk.

Ez a használhatóságból még nem von le semmit, az esztétikából viszont annál többet. Ráadásnak a frissen mosott motoron vidáman elindult már lefelé a szelepfedél tömítéstől egy kis olajfolyás is. A kipufogó dob lyukas. Az akkumulátor le van merülve, másik autóról bikázunk. Ez nem a legszerencsésebb módja az indításnak, sok autónál okozott már elektromos problémát. Itt is. A diagnosztika aztán megmutatja az igazi gondokat. Fesszabályzó kuka, akku- és generátorhibák váltogatják egymást. Időnként az alapjárat is hullámzik egyet-egyet, mint a vihar előtti Balaton. A gyújtásértékek gyengék, gyertyákat meg kéne nézni. Klíma 28 fokos levegőt fúj, természetesen csak tölteni kell bele. Szerencsére legalább motorolaj van benne, gondosan a nívó fölé töltve, biztos, ami biztos alapon – ez sem túl szerencsés. Lassan végzek az átvizsgálással, visszaadom a kulcsokat a kereskedőnek . Szerencsére el van foglalva nagyon, nem kell újabb sztorikat meghallgatnom, gyorsan lelépek.

Ügyfelem nem vett részt az átvizsgáláson, így - mint minden hasonló esetben fél, max. egy órán belül - e-mailben megkapja az összekészített anyagot. Rétegvastagság-mérési jegyzőkönyv, diagnosztika, állapotfelmérő lap, fotók, JSZP lekérdezés. Felhívom, elmondom neki a tapasztaltakat, megegyezünk, hogy nem ezt az autót kerestük. Két nap múlva, szinte ugyanilyen áron találtunk egy kiváló állapotú Corsát, amit sikerült is megvásárolni.

És egy kis utózönge. Az átvizsgálás után 2-3 órával csörög a telefonom. A nepper az. Te jól lebeszélted az embert az autóról, kezdi. Mondom neki, inkább az autó beszélte le. Nem érti. Elmagyarázom, hogy a pl. diagnosztikai eredményeket nem tudom és nem is akarom módosítani, a hülye is látja a hibákat. Jó, de a vevőjelölt egy öregember volt, mondja a maga hetven évével. Úgysem ért hozzá, nem kellett volna elmondani neki, hogy mi a rossz. Majd halk sóhajjal leteszi- úgyis eladom majd másnak.