Van a vezetés közbeni telefonálásnál is sokkal rosszabb dolog
Az eredeti elméletem az volt, hogy aki autóban kézben tartott telefonnal vezet, az vagy nagyon buta, vagy nagyon szegény. Aztán a szegény opciót elvetettem, mert egy olajcsere anyagköltségéből kapni modern telefont, pár liter benzin árából meg kijön egy headset, tehát aki megengedheti magának, hogy autóba üljön és onnan telefonáljon, az annyira szegény nem lehet. Tehát a háttérben a butaság áll, vagy valami még lehangolóbb.
2021-ben vezetés közben kézben tartott telefonnal beszélgetés annyit jelent, hogy direkt a szabályokon kívül helyezed magad, ugyanis minden ebben az évtizedben gyártott mobiltelefonon van olyan funkció, amivel az kihangosítható (innen üdvözlöm azokat a korszakos zseniket, akik a kihangosított telefont is kézben tartják). Csakhogy közben úgy jártunk a vezetés közben telefonálással, ahogyan a szezonális influenzajárvány a coviddal. Jött egy durvább dolog, ami mellett hirtelen ártalmatlannak tűnik a korábbi veszedelem.
Mert ugye autóban telefonálni nagyon 2010, hiszen már mindenki csak simán telefonozik. Átfutja a FB feedet, elküld pár üzenetet, lecsekkolja a friss instasztorikat, és már nem csak szimplán arról van szó, hogy az egyik kezét nem a kormányon tartja, hanem a tekintete is az ölébe szegeződik. Ezeket a szerencsétlenek a forgalomban kilométerekről ki lehet szúrni, ők azok, akik mögött feltorlódik a sor, csak a sávtartó jóindulata tartja őket az úton, és úgy általában ők azok, akik a simán belekoccannak az előttük lassítóba, vagy éppen halálra gázolják az útmunkásokat. Szóval számomra ők voltak a közlekedési főellenségek, egészen addig, míg a világ dolgaival képben lévő kollégák fel nem világosítottak, hogy a vezetés közben szimpla telefonozás is elavult, aki ki akarja fejezni, mennyire szarik a szabályokra, az vezetés közben élőzik, de minimum videótelefonál.
Aki figyelemmel követi a híreket, találkozhatott már a jelenséggel, emlékeim szerint az S mercis géniuszok juttatták be először az országos médiába, de egészen biztosan nem ők voltak az első nagy formátumok a műfajban, ugyanis M. Richárd már 2017-ben is videózta magát vezetés és a baleset közben, igaz, ennek ténye csak később, 2019. szeptemberben került a nyilvánosság elé. Meg sem próbálom kideríteni, ki volt az első, úgyis felbukkanna egy Leif Eriksson, aki már bőven Kolumbusz és Vespucci előtt felfedezte Amerikát. Viszont sokáig úgy képzeltem, hogy a fent említett úttörők a vezetés közben élőzők/videótelefonálók bázisa, de amióta szóltak a kollégák, hogy ehhez a hobbihoz már rég nem kell kondibérlet és Mercedes, hirtelen lehullott a szememről a hályog, és mindenhol videótelefonáló sofőröket látok. Nem a társadalom egy zárványa üti el ezzel az autóban töltött időt, hanem széles körben elterjedt jelenség.
Mind az élőzéssel, mind a videótelefonálással ugyanaz a fő baj: a vezetőnek nem csak szimplán oda kell figyelnie plusz egy dologra, hanem a tekintetét is teljesen leköti. Van ez a csatornakapacitás nevű dolog (itt olvashatsz róla, ezzel kezdődik a cikk), mely szerint véges számú ingert tud egyszerre feldolgozni az agyunk, szám szerint ez egy másodperc alatt egyszerre 5-9 bejövő információ. Ez lehet a szembe jövő autó, a közlekedési tábla, a zene a rádióban, a kintről bejövő szarszag, a kikerülendő kátyú és az éppen eleredő eső - ez már kapásból hat, lényegében az átlagos csatornakapacitás mindjárt megtelik. És ne gondoljuk, hogy egy videótelefonálás egyenértékű egy közlekedési tábla felismerésével, annál sokkal jobban leköti a figyelmet, az előző két bekezdésben linkelt két eset, a Dózsa György úti és a szigetszentmiklósi egészen szépen bemutatja, hogy mennyire.
A vezetés közben telefonozás első sorban azért terjedt el, mert dugóban vezetni rohadt unalmas, az okostelefonok megjelenésével pedig teljesen elszoktunk az unatkozástól. Nincs üresjárat, amint leállnak a bejövő ingerek, kézbe csúszik a telefon, és jönnek a hírek, a munka, akármi. Pedig az unalom nagyon jó dolog, pszichológusok egyre többet foglalkoznak azzal, mit veszítenünk a hiányával - történetesen azt, hogy amikor nem történik semmi, akkor születik meg a kreativitás. Amikor elítélhető módon egyedül ülsz az autódban, és alig halad a forgalom, nyugodtan tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy hagyod magad unatkozni.
Az okostelefonok már 10 éve azt ígérik, hogy soha nem leszel egyedül és soha nem fogsz unatkozni, és mostanra már az autógyártók is magukénak tették ezt a szemléletet. Pedig már többszáz évvel ezelőtt Pascal is megmondta, hogy az ember nyomorúságának fő oka, hogy képtelen nyugodtan ülni egyedül egy csendes szobában. Becsüld meg az időt, amikor nem történik semmi, ne rontsd el videótelefonálással. Ha nem hiszel a pszichológusoknak, nem baj, a rendőrök és a baleseti helyszínelők is ugyanezen a véleményen vannak. És addig jó, míg nem ők méregetnek fejcsóválva.
