Az autókereskedő nem hülye

Mesélek pár szót az autó átvizsgálás megrendeléséről. Mindenkinek adott a lehetőség, hogy előzetesen emailben átküldje a megvásárolni kívánt autó hirdetését, vagy telefonon beszéljünk róla pár szót. Amíg időm engedi, nagyon szívesen elmondom a véleményem a kiszemelt példányról. A hirdetések nagy részéből azonban nehéz messzemenő következtetéseket levonni, bár biztos van néhány fotelszakértő, akinek ez is megy. Ezt a fajta „szakértést” nehezíti, hogy sajnos sokan olyan képeket tesznek fel, ami csak sejteti, hogy az eladás tárgya egy gépkocsi. Néhány hirdetéshez csatolt fénykép olyan, mintha kaputelefonnal készítették volna. Lehet, hogy néha jobb lenne, ha lerajzolnák.

Sok esetben viszont csak egy gyors egyeztetés történik. Megkapom a helyszínt, az átvizsgálandó autó típusát. Így történt az alábbi Toyota Prius állapotfelmérése esetében is. Csak a kereskedésben derült ki számomra, hogy legalább egymillióval volt olcsóbb hasonszőrű tásainál. Senki ne gondolja ilyenkor, hogy megfogta az isten lábát, az évszázad üzletét köti és jobb befektetést csinálhat, mintha bitcoint vásárolt volna tíz évvel ezelőtt. Sajnos a mámorosan csillogó szemek hamar könnyektől lesznek fátyolosak.

A Prius

Körbesétálom az autót, átmérem festékvastagságmérővel. Minden elem fújva, borzalmas minőségben, szinte matt az egész autó. Most komolyan, ha bármelyik hatéves gyerek kap egy flakon festéket, szebben megoldja. Kíváncsi lennék, ki az, aki ilyen munkát kiad a kezéből. Vajon fizettek is érte? A taxifólia sok helyen még rajta van apró cafatok formájában, így nem kell Sherlock Holmesnek lenni, hogy megállapítsuk, ez az autó bizony hivatásos személyszállítóként dolgozott. A tető is fújva - 250-300 mikron, nem vészes - de már egy újabb jégverés nyomai vannak rajta. Kicsit messzebbről és hátulról nézve nem is tudom, valahogy mintha ferdén állna az egész autó. Vajon mitől lehet? A kocsit kinyitva enyhe dögszag üti meg az orromat, ebben elpusztult valami, és nem mostanában...

Az ügyfél bizakodó kérdésére, hogy mit lehet az autóval kezdeni, egyből rávágom, hogy el kéne bontani. Látom, szíven üti a dolog, már bánom a nyers őszinteséget, finomabban is tudtára adhattam volna. Bár a lényegen ez sem változtat.

A beltér büdös. Ezt már mondtam, de nem lehet elégszer hangsúlyozni. Kopott is, karcos is. Itt-ott random lyukakat furkáltak a műszerfalba, tudom, egy taxinál ez természetes. A középkonzolból kilóg néhány vezeték, nem szép. Egy kiolvasást azért megcsinálok, furdal a kíváncsiság. Nos, a nagyakksi állapota kielégítő, a cellák értékei között nincsen nagy különbség, nem fenyeget a Check Hybrid System. Mindkét lambda szonda gyengélkedik, a hosszú és rövidtávú üzemanyagkorrekció már kezd elmászni (persze ez mástól is lehet), de még határértéken belül van. Ez több kérdést is felvet az olajfogyasztástól a katalizátoron át. Ráadásul a pontos hibamegállapításhoz párhuzamos diagnosztika, oszcilloszkópos mérés szükséges. Elektromos vízpumpa: a target és a valós érték között már több mint 450 rpm a különbség, ez is csereérett lassan. A klíma zajos és büdös levegőt ont magából. Tényleg attól félek, hogy elkapok valamit. Az állapot alapján a valós futásteljesítmény minimum a duplája lehet az óra által mutatottnak.

A kulcsot visszaadjuk, a kereskedőnek megköszönöm a lehetőséget, megint lesz miről írnom.

Renault Scenic

Pest megyei kereskedésben járunk, az alany egy 1.5 dci motoros Scenic. Mondjuk ezt sem a halhatatlanságnak tervezték, ráadásul nem a szerelők kedvence. A motortér úgy néz ki, mintha a zsebedbe gyűrnél egy vödör csavart, kicsit zsúfolt. A kezdeti modellekben voltak problémák a hajtókarcsapágyakkal, ezt menet közben javították a mérnökök.

A vizsgált autó valamivel olcsóbb a többi hasonló évjáratú, futásteljesítményű társánál. Ügyfelem kérése az volt, hogy derítsem ki, miért? Spoiler: nem volt nehéz. Az állapota a hirdetés szerint kitűnő. Hónapok óta áll a kereskedésben, magyar műszaki vizsgával rendelkezik, rendszámmal még nem. Karosszéria rendben, és német autó létére rozsda szinte semmi. Motortérben olajfolyás nincs, alapjárat picit egyenetlen. Nézzük a diagnosztikát. Amire kíváncsi vagyok, az a befecskendezés és a részecskeszűrő állapota. Ez utóbbira azért is, mert az autót körbejárva erősen kormos kipufogóval találkoztam, ami nem jó előjel. Beröffentjük az erőművet, és nagy örömmel konstatálom, hogy nem vagyok Covidos, érzem a szagokat. Kiásom az OBD csatlakozót a pohártartó alól, majd bedugom a műszert. Hibakód nincs, irány az élő adatok. Nem túl nagy meglepetésre minden DPF érték nullán áll, terhelésen sem változik. Előző regenerálás óta eltelt távolság, nyomáskülönbség, nyomáseltolás és relatív nyomás is.

A komputer szerint részecskeszűrő még nem volt cserélve. Viszont biztos, hogy kiiktatták. A motorvezérlő programot ilyenkor átírják, becsapva az autó vezérlőegységét. Így hibakód nincs, van viszont jó kis károsanyag kibocsátás. Hát én azt kötném rá a kipufogóra, aki ezt a munkát elvégezte, esetleg a megrendelővel együtt. Az autó közben csendben pöfög, a fehér murva a kipufogó alatt már feketére színeződött. A károsanyag kibocsátás szemmel látható és megdöbbentő.

Ha ilyen autót veszel (kérlek NE tedd), mert csábít az olcsó ár, azt ne felejtsd el, hogy innentől minden vizsga fizetős. Mert nincsenek illúzióim, van az az állomás, ahol ez is átmegy. Rendszám nincs rajta, de már magyar műszakis. Vajon hol vizsgázhatott a paripa, ahol ez az apróság nem szúrt szemet? És tudom, vannak autók, amik ideig-óráig részecskeszűrő nélkül is teljesítik a normát. Sőt, ha érvényes német műszaki vizsgája van, amit papír is bizonyít, elég egy honosítás is. De elképzelhető, hogy a műszaki vizsga idején még működött a DPF. Erre persze kevés az esély, hisz azóta alig futott az autó, és biztosan nem iktatnak ki egy működő részecskeszűrőt.

Továbbra is él a figyelmeztetés; egy bizonyos márkán és évjáraton belül a legolcsóbbakat kezeljük fenntartásokkal.