Így adtam el öt nap alatt az autóm

Írtam már a piaci trendekről, melyek szerint az elektromos autók árai meredek emelkedést mutatnak az elmúlt pár hónapban. Mivel a családi flottánk kizöldült, mint a moha tavasszal, így érintve voltunk a témában. Ha az ember sokat mozog autós körökben, van rálátása a külföldi piacra, könnyen megláthatja, ha van némi eltérés a magyar és a német piac árai között. És bizony azt vettem észre, hogy egy bizonyos márkának az árai nem emelkedtek akkorát a német hirdetési portálokon/aukciós oldalakon, mint itthon. Így meglátva a lehetőséget, rendeltünk is a szóban forgó autóból egy használt, másfél éves példányt az egyik kedvenc kereskedésemben.

Így viszont eladóvá vált a feleségem BMW i3-a, illetve a Kona, amiről szintén írtam már korábban. Amelyiket előbb viszik, azt eladjuk, a másik marad. A BMW hirdetés feladva, megjön a szokásos 2-3 kereskedésből az SMS, miszerint kápéért megvesszük az autódat. Rendesen hiányzik már, hogy az AAA nem küld ilyet. Régebben ők voltak az elsők, most másoké ez a kétes dicsőség.

Az i3-ast hirdettem meg előszőr, öt napig futott a hahun a hirdetés, amikor az első, az autót személyesen megtekintő érdeklődő meg is vásárolta azt. Szerintem azért kellett ilyen sokáig várni, mert jött az esős idő, ilyenkor gyérebb az érdeklődés. Na de amíg eljutottunk a vásárlásig, volt néhány telefonhívás is.

Reggel 7:20. Jókor telefonálok, kérdezi? Hát pont nem, épp készülődés, sulijárat, ugrálnak a kutyák, zűrzavar, káosz... én lehet, hogy kicsit régimódi vagyok, de reggel 8 előtt senkit nem hívok. Este nyolc után pláne nem, legalábbis ismeretlent nem szeretek ilyenkor zaklatni.

De ez semmiség, tudunk később is beszélni, már ha valaki hajlandó köszönni.

Alább a példa:

• Érdekelne a meghirdetett autó.
• Jó napot kívánok! – felelem.
• Fix az ár? – kérdezi.
• Jó napot kívánok! – próbálkozom kétségbeesetten.
• Mennyi a vége? – nem tudom kizökkenteni a csávót, és ez a vége, mert szép napot kívánok, és leteszem.

A hirdetés alapján árban az autó inkább a felső tíz százalék alján található, viszont jól felszerelt, kevés kilométeres, tényleg újszerű állapotú, karcmentes. Amúgy ezt a típust decemberben majd egymillióval olcsóbban lehetett megvenni. Tényleg nem jó befektetés, ugye?

Következő jelentkező. Mennyi az ára? Hát ki van írva, mondom. De mennyiért lehet megvenni? Nem is láttad az autót és alkudozol? Próbálok kedves maradni, jelzem, hogy van némi mozgástér az árban, de nem sok. Ok, feleli, de mi a végleges ár, ne neki kelljen már alkudozni! Leülök egy kicsit emészteni a hallottakat, majd elhaló hangom közlöm vele, hogy nem érti a szitut, mert ő a vevő, neki kéne alkudoznia. Én is alkudozhatok, de akkor már magasabb az ár. Erre ő értetlenkedik egy sort. Elbúcsúzom.

Újabb versenyző. Szeretné bevizsgáltatni márkaszervizben. Reggel beviszem az autót, délután érte megyek - kapom az ajánlatot. Na persze, majd eltöltök ezzel egy napot. Mondom figyu, vannak állítólag ilyen kijárós állapotfelmérők, egy-két hülye kivételétől eltekintve bárki jöhet. Itt kell megjegyeznem, hogy a konkurencia nagy részével kifejezetten jó viszonyt próbálok ápolni. Kiváló járműmérnökök, igazságügyi szakértők, autószerelők – tényleg hozzáértők alkotják a szakma nagy részét. Úgy gondolom, hogy elég nagy a piac, elférünk. És mivel egy a cél, segítenünk kell egymás munkáját, nem hátráltatni. Többekkel beszélgettem már telefonon, személyesen, nyitott vagyok minden megkeresésre. Viszont itt is van egy két kókler, klónozott (hamisított) diagnosztikai eszközzel, a minimálisan elvártnál kevesebb tudással. Nos, az emberünknek ez nem opció, nem hív állapotfelmérőt. Kijelenti, hogy jön egy haverja, neki van valami kütyüje, Kínából rendelték. Azt javaslom minden eladónak, hogy az ilyen noname kiolvasókat az autó közelébe se eresszék.

Eddigre kezdek kiborulni, és még csak négy napja megy a hirdetés. De a vonal továbbra is izzik, nagy az érdeklődés.

Erről eszembe jutott egy régebbi sztori. Mikor még a sötét oldalt szolgáltam (nepperkedtem a kertben), beállított három gumicsizmás (szó szerint) fazon egy Honda Jazzre. Alapjába véve szimpatikus, dolgos embereknek látszottak, beszélgettünk egy kicsit az autóról (kicsit fikázták a kocsit), majd közölték, hogy alánéznének, körbemérnék. Mondom semmi baj, nyugodtan. Volt náluk egy rugós rétegvastagságmérő, az eredmény, 15, 40 néhol 200 - fülemben cseng a volt matektanárom szava - 15 mi? Krumpli? Amúgy az én korábbi mérésem alapján egész autó 100 mikrométer körül volt. Kíváncsian vártam a további műsort. Hoztak egy pokrócot, de az olyan mocskos volt, hogy majdnem sírva fakadtam. Ha összekenik itt nekem a szép új térkövet, engem megüt a guta. Na, ketten aláfekszenek. Két pár gumicsizma lóg csak ki az autó alól, halkan pusmognak. Jön a szakvélemény – ez rozsdás. A 11 éves autó alján semmi rozsda nem volt, leszámítva a küszöbön egy-két centis kis pörsenést, ami a felcsapódó kavicsok okozta festékhiánynak volt köszönhető. Továbbá a futómű kezeletlen felületein volt hasonló felületi korrózió. Itt ért véget a vizit.

De vissza az i3-hoz.

Az autó hirdetéséhez csatoltam a bimmer.work oldalról alvázszám alapján letölthető extralistát, a félreértések elkerülése végett. Ezt sem sikerült megugrani mindenkinek. Az újabb érdeklődő kérdezi, hogy adaptív tempomat nincs benne? Nincs, ezért nem is írtuk a hirdetésbe, gondolom magamban, de már inkább nem is mondom. Hát akkor a legfontosabb extra hiányzik, közli velem. Így mennyi az ára? - jön a szokásos kérdés...

Ezek után felüdülés volt az újabb vevőjelölt hívása, aki arról kérdezett, hogy van-e valami sérülése az autónak, vagy tényleg olyan, mint a hirdetésben. Na, ebből gondoltam, hogy megnézett már egy-kettőt. Megbeszéltük, hogy tényleg olyan. Vidékről indult, megérkezett az adott időpontra, megmutogattam az autót, akku állapotot – próbakör - majd egy minimális alku után meg is egyeztünk.

Ezután az igen intenzív 5 nap után azért valahol mélyen meg tudom érteni, sőt néha sajnálom is a kereskedőket. Viszont nekem így most már megvan a pénz a következő projektre, de erről majd máskor mesélek.